Dubai, más néven Dubayy, az Egyesült Arab Emírségek alkotó emirátusa (korábban Hódoltsági Államok vagy Hódoltsági Omán). A szövetség második legnépesebb és második legnagyobb állama (területe 1510 négyzetmérföld ), nagyjából téglalap alakú, a Perzsa-öbölre néző, mintegy 72 km-es (45 mérföldes) frontjával. Az emirátus fővárosa, szintén Dubai néven, a szövetség legnagyobb városa. A város egy kis patak partján fekszik az állam északkeleti részén. Az emírség lakosságának több mint kilenctizede a fővárosban és a közeli beépített városrészekben él. Dubajt délen és nyugaton Abu-Dzabi emírség, keleten és északkeleten pedig Al-Shāriqah emírség veszi körül. Ezenkívül az államhoz tartozik a Wadi Ḥattá-ban lévő Al-Ḥajarayn kis exklávéja (elszakított része), amely több mint 40 km-re (25 mérföldre) van a legközelebbi, tulajdonképpeni Dubaj területétől.
Dubai város települése 1799-től ismert. Az emirátus akkor még kiskorú sejkje (arabul: shaykh) aláírta a britek által támogatott általános békeszerződést (1820), de a terület 1833-ig látszólag Abu Dhabitól függött. Ebben az évben a Banī Yās Āl bū Falāsāh klán tagjainak egy csoportja, akik főként gyöngyhalászok voltak, egy rivalizálási vita során elhagyták Abu Dhabit, és ellenállás nélkül elfoglalták Dubai városát. Ettől kezdve Dubai helyi mércével mérve hatalmas állammá vált, és gyakran került összetűzésbe korábbi uralkodóival. A Qawāsim kalózok megpróbálták átvenni az irányítást, de az uralkodók a szomszédos sejkdómokat egymás ellen kijátszva megőrizték függetlenségüket. Az emírség a többi eredeti fegyverszüneti állammal együtt 1835-ben tengeri fegyverszünetet, 1853-ban pedig az Örökös tengeri fegyverszünetet írta alá Nagy-Britanniával. Külkapcsolatait az 1892-es kizárólagos megállapodással brit ellenőrzés alá helyezték. Amikor Nagy-Britannia 1971-ben végleg kivonult a Perzsa-öbölből, Dubaj az Egyesült Arab Emírségek egyik kiemelkedő alapító tagja volt.
Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzSee all videos for this article
A dubaji sejkek, a legtöbb szomszédtól eltérően, sokáig elősegítették a kereskedelmet és a kereskedelmet; Dubai a 20. század elejére fontos kikötővé vált. Sok külföldi kereskedő (főként indiaiak) telepedett le ott; az 1930-as évekig a gyöngyexportról volt ismert. A közelmúltban Dubai (beleértve a patak túloldalán fekvő testvérvárosát és kereskedelmi központját, Dayrah-t is) a régió fő kikötőjévé vált a nyugati termékek importja szempontjából. Az Egyesült Arab Emírségek legtöbb bankjának és biztosítótársaságának székhelye itt található. Az Öböl-rúpia leértékelése után (1966) Dubai Katarral együtt új pénzegységet, a riyal-t vezetett be. 1973-ban Dubai csatlakozott a többi emírséghez a nemzeti valuta, a dirham bevezetésében. Az emirátus szabad aranykereskedelmet folytat, és élénk csempészet folyik aranyrudakkal Indiába, ahol az aranyimport korlátozott.
Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzA cikk összes videójának megtekintése
1966-ban fedezték fel a Fatḥ (Fateh) tengeri olajmezőt a Perzsa-öbölben, Dubajtól mintegy 120 kilométerre keletre, olyan vizeken, amelyekre az állam olajkoncessziót adott. Az 1970-es évekre három 20 emeletes, egyenként 500 000 hordót befogadó tengeralattjáró-tartályt telepítettek a helyszín tengerfenékére. A megfordított pezsgőspohár alakú tartályokat a köznyelv “Dubai három piramisának” nevezi. Dubaj becsült olajtartalékai kevesebb, mint egyhuszada a szomszédos Abu-Dzabinak, de az olajból származó bevételek a kereskedelmi vagyonnal kombinálva Dubajt nagyon virágzó állammá tették. Az 1970-es évek végén számos ipari üzem, köztük egy alumíniumkohó és egy hozzá kapcsolódó földgázfrakcionáló épült. Az 1980-as évek vége óta az alumíniumtermelés jelentősen megnőtt a kohászati létesítmények több lépcsős bővítése révén.”
Dubai a turizmus, a közlekedés és az ipar előmozdítását célzó fejlesztési és építési tervek széles körére koncentrált. Port Rāshid (az emírről elnevezett mélyvízi kikötő) 1972-ben nyílt meg ott, 1979-ben pedig elkészült egy szupertanker szárazdokk. Az ipari beruházások fellendítése érdekében a Jabal ʿAlī (Jebel Ali) kikötőt és ipari központot az 1980-as évek elején szabadkereskedelmi övezetté nyilvánították; a lépés nagyrészt sikeres volt, és számos nemzetközi vállalat kedvezően reagált az ottani létesítmények megnyitásával. A Port Rāshid és Jabal ʿAlī felügyeletét az 1990-es évek elején a Dubai Ports Authority vette át, amelyet erre a feladatra hoztak létre. Az emírséget a dubaji nemzetközi repülőtér szolgálja ki, az Emirate Airlines-t, az Egyesült Arab Emírségek nemzeti légitársaságát pedig a dubaji kormány hozta létre az 1980-as évek közepén. 2009 szeptemberében Dubajban üzembe helyezték a vezető nélküli gyorsvasúti metróvonal első szakaszát, amely az első az öböl menti régióban.
Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzSee all videos for this article
In the early 21st century a range of transportation and construction projects were under way, including light- and urban-rail systems, a sports complex, luxury hotels, and island developments. Bár a város nagyszámú külföldi munkásainak sztrájkjai megszakították az építkezést, a Burj Dubai torony (“Dubai Tower”), ahogy akkoriban nevezték, folyamatosan épült. Bár az épület belseje még nem készült el teljesen, a 2010. januári hivatalos megnyitásakor – Burj Khalifa néven – már a világ legmagasabb épülete és legmagasabb szabadon álló építménye volt. A toronyba és számos más extravagáns projektbe történő beruházás azonban komoly hitelfelvétellel járt, és az előző évek globális pénzügyi válságának eszkalálódásával az emírség gazdaságát hatalmas adósságok és jelentős mennyiségű ingatlanok gyötörték, amelyeknek nem volt vevője. A szomszédos Abu-Dzabitól való újabb függés – amely nemrégiben mintegy 10 milliárd dolláros mentőcsomagot nyújtott pénzügyi gondokkal küzdő szomszédjának – bizonyos mértékig megmagyarázza azt a meglepő döntést, hogy a Burj Dubai-t Abu-Dzabi emírjének, Khalīfah ibn Zāyid Āl Nahyān sejknek a tiszteletére nevezték át a megnyitásakor. Pop. (2014-es becslés szerint) emirátus, 2 270 128.