Mesterséges nyál és pilokarpinSzerkesztés
Miatt, hogy a gyógyszereket a dysgeusia esetek körülbelül 22-28%-ával hozták összefüggésbe, fontos volt ennek a különleges oknak a kezelését kutatni. A xerostómia, vagyis a nyálfolyás csökkenése számos gyógyszer mellékhatása lehet, ami viszont olyan ízlelési zavarok kialakulásához vezethet, mint a dysgeusia. A betegek csökkenthetik a xerostómia hatásait mentolos cukorkákkal, cukormentes rágógumival vagy cukorkapasztókkal, vagy az orvosok mesterséges nyállal vagy orális pilokarpinnal növelhetik a nyáláramlást. A mesterséges nyál a természetes nyál tulajdonságait utánozza a száj kenésével és védelmével, de nem nyújt emésztési vagy enzimatikus előnyöket. A pilokarpin egy kolinerg gyógyszer, ami azt jelenti, hogy ugyanazokkal a hatásokkal rendelkezik, mint az acetilkolin nevű neurotranszmitter. Az acetilkolin feladata a nyálmirigyek aktív nyáltermelésre való serkentése. A nyáláramlás növekedése hatékonyan javítja az ízanyagok ízlelőbimbókhoz való eljutását.
CinkhiánySzerkesztés
CinkpótlásSzerkesztés
Cink-glükonát.
A gyógyszerekkel kapcsolatos ízzavarok körülbelül felét cinkhiány okozza. Számos gyógyszerről ismert, hogy kelátot képez, vagy megköti a cinket, megakadályozva ezzel az elem megfelelő működését. Az elégtelen cinkszint és az ízlelési zavarok okozati összefüggése miatt kutatásokat végeztek a cinkpótlás mint a diszgézia lehetséges kezelésének hatékonyságát vizsgálva. Egy randomizált klinikai vizsgálatban ötven idiopátiás diszgeúziában szenvedő betegnek vagy cinket, vagy laktóz placebót adtak. A cinket kapó betegek arról számoltak be, hogy a kontrollcsoporthoz képest javult az ízlelési funkciójuk és kevésbé súlyos tüneteik voltak, ami arra utal, hogy a cink jótékony kezelést jelenthet. A cink hatékonysága azonban a múltban nem volt egyértelmű. Egy másik vizsgálatban a cinkpótlást kapó betegek 94%-a nem tapasztalt javulást az állapotában. Ez a kétértelműség valószínűleg a kis mintanagyságnak és a diszgeusia okainak széles skálájának köszönhető. Az ajánlott napi 25-100 mg-os szájon át szedhető adag hatékony kezelésnek tűnik az ízlelési zavarok kezelésére, feltéve, hogy a vérszérumban alacsony a cinkszint. Nincs elegendő bizonyíték annak eldöntésére, hogy a cinkpótlás képes-e kezelni a diszgeusziát, ha a vérben nem mutatható ki alacsony cinkkoncentráció.
Egy 2017-es Cochrane Review értékelte az ízzészavarok kezelésére szolgáló különböző beavatkozások hatásait. Nagyon alacsony minőségű bizonyítékok támasztották alá a cinkpótlás szerepét az ízérzékelés és az ízmegkülönböztetés javításában cinkhiányos vagy idiopátiás ízérzészavarban szenvedő betegek esetében. További kutatásokra van szükség a cinkpótlásra, mint a diszgézia kezelésének hatékony beavatkozására vonatkozó bizonyítékok minőségének javításához.
Cinkinfúzió kemoterápiábanSzerkesztés
A jelentések szerint a kemoterápiában részesülő rákbetegek mintegy 68%-a tapasztal érzékszervi észlelési zavarokat, például diszgéziát. Egy tizenkét tüdőrákos beteg bevonásával végzett kísérleti vizsgálatban a kemoterápiás gyógyszereket cink infúzióban adták be, hogy teszteljék a kezelésben rejlő lehetőségeket. Az eredmények azt mutatták, hogy két hét elteltével a cinkkel kiegészített kezelésben részesülő betegek nem számoltak be ízlelési zavarokról, míg a kontrollcsoportban a cinket nem kapó betegek többsége ízlelési zavarokról számolt be. Egy nagyobb, 169 betegből álló mintán végzett, több intézményt érintő vizsgálat azonban azt jelezte, hogy a cinkkel kiegészített kemoterápia nem volt hatással a rákos betegek ízlelési zavarainak kialakulására. A szervezetben lévő túlzott mennyiségű cink negatív hatással lehet az immunrendszerre, és az orvosoknak óvatosnak kell lenniük, amikor cinket adnak immunhiányos rákbetegeknek. Mivel az ízlelési zavarok káros hatással lehetnek a betegek életminőségére, további kutatásokat kell végezni a lehetséges kezelésekkel, például a cinkpótlással kapcsolatban.
A gyógyszeres terápia megváltoztatásaSzerkesztés
Eprosartan.
A gyógyszerekkel összefüggő ízzészavarok hatása gyakran visszafordítható a beteg ízlést megváltoztató gyógyszeres kezelésének leállításával. Egy esetben egy negyvennyolc éves, magas vérnyomásban szenvedő nőt valsartannal kezeltek. Mivel ez a gyógyszer nem tudta kezelni az állapotát, eprosartánt, egy angiotenzin II receptor antagonistát kezdett szedni. Három héten belül fémes ízt és égő érzést kezdett érezni a szájában, ami megszűnt, amikor abbahagyta a gyógyszer szedését. Amikor másodszor is elkezdte az eprosartan szedését, a diszgézia visszatért. Egy másik esetben egy ötvenkilenc éves férfinak amlodipint írtak fel magas vérnyomásának kezelésére. A gyógyszer nyolcévnyi szedése után ízérzékelés-vesztés és zsibbadás alakult ki a nyelvén. Amikor elfogyott a gyógyszere, úgy döntött, hogy nem kap újratöltést, és abbahagyta az amlodipin szedését. Ezt követően arról számolt be, hogy az ízérzékelése visszatért. Miután újratöltötte a receptjét, és másodszor is elkezdte szedni az amlodipint, az ízérzékelés zavara ismét jelentkezett. Ez a két eset arra utal, hogy összefüggés van e gyógyszerek és az ízlelési zavarok között. Ezt a kapcsolatot támasztja alá a mindkét esetben bekövetkezett “de-kihívás” és “újra-kihívás”. Úgy tűnik, hogy a gyógyszer okozta ízzészavar enyhíthető a gyógyszer adagjának csökkentésével vagy egy másik, ugyanabból a gyógyszercsoportból származó gyógyszerrel való helyettesítéssel.
Alfa-liponsavSzerkesztés
Az alfa-liponsav (ALA) egy antioxidáns, amelyet az emberi sejtek természetes módon állítanak elő. Kapszulákban is beadható, illetve olyan élelmiszerekben is megtalálható, mint a vörös húsok, szervhúsok és élesztő. Más antioxidánsokhoz hasonlóan úgy működik, hogy megszabadítja a szervezetet a káros szabad gyököktől, amelyek károsíthatják a szöveteket és a szerveket. Fontos szerepe van a Krebs-ciklusban, mint koenzim, amely az antioxidánsok, az intracelluláris glutation és az idegnövekedési faktorok termeléséhez vezet. Állatkísérletek azt is feltárták, hogy az ALA képes javítani az idegvezetési sebességet. Mivel az ízeket az elektromos potenciál különbségei révén érzékeljük a nyelvet innerváló specifikus idegeken keresztül, az idiopátiás dysgeusia a neuropátia egyik formája lehet. Az ALA az égő száj szindróma hatékony kezelésének bizonyult, ami a dysgeusia kezelésére vonatkozó tanulmányokat ösztönözte. Egy negyvennégy, a rendellenességgel diagnosztizált beteggel végzett vizsgálatban az egyik felét két hónapig kezelték a gyógyszerrel, míg a másik felét, a kontrollcsoportot két hónapig placebót kaptak, amelyet két hónapos ALA-kúra követett. A közölt eredmények szerint a kezdetben ALA-val kezelt csoport 91%-a számolt be állapotának javulásáról, szemben a kontrollcsoport mindössze 36%-ával. Miután a kontrollcsoportot ALA-val kezelték, 72%-uk számolt be javulásról. Ez a tanulmány azt sugallja, hogy az ALA potenciális kezelés lehet a betegek számára, és alátámasztja, hogy teljes, kettős vak, randomizált vizsgálatokat kell végezni.
A diszgeúzia kezeléseSzerkesztés
A fent említett kezelések mellett számos olyan kezelési megközelítés is létezik, amely enyhítheti a diszgeúzia tüneteit. Ezek közé tartozik a fémmentes evőeszközök használata, a fémes vagy keserű ízű ételek kerülése, a magas fehérjetartalmú ételek fogyasztásának növelése, az ételek fűszerekkel és ízesítőkkel való ízesítése, az ételek hideg tálalása a kellemetlen íz vagy szag csökkentése érdekében, a gyakori fogmosás és a szájvíz használata, vagy a szialogogógumok, például cukormentes rágógumi vagy savanyú ízű cseppek használata, amelyek serkentik a nyáltermelődést. Ha az ízlelés akadályozott, az ételélmény az ízlelésen kívül más eszközökkel is javítható, mint például a textúra, az illat, a hőmérséklet és a szín.
Lelki hatásokSzerkesztés
A diszgéziában szenvedő embereknek azt is kezelniük kell, hogy a rendellenesség milyen hatással van az életminőségükre. A megváltozott ízlelés hatással van az ételválasztásra és -fogyasztásra, és fogyáshoz, alultápláltsághoz, immunitáscsökkenéshez és egészségromláshoz vezethet. A diszgéziával diagnosztizált betegeknek óvatosnak kell lenniük, amikor cukrot és sót adnak az ételekhez, és ügyelniük kell arra, hogy ne kompenzálják túlzott mennyiséggel az ízlelés hiányát. Mivel az idősek gyakran többféle gyógyszert szednek, az ízlelési zavarok kockázatának vannak kitéve, ami növeli a depresszió, az étvágytalanság és a szélsőséges fogyás kialakulásának esélyét. Ez okot ad arra, hogy kiértékeljék és kezeljék az ízzészavarukat. A kemoterápiás kezelés alatt álló betegeknél az ízzavarok gyakran súlyosak lehetnek, és megnehezítik a rákkezelés betartását. Egyéb felmerülő problémák lehetnek az anorexia és a viselkedésbeli változások, amelyek félreértelmezhetők az étkezéssel kapcsolatos pszichiátriai téveszmékként. A hisztidinkezelés során olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint a paranoia, amnézia, kisagyi működési zavar és letargia.