A korai erdővidéki időszak, amely az Ohio folyó völgyében kezdődött i.e. 1000 körül, számos jelentős életmódbeli változásnak volt tanúja egyes lakosai számára, többek között: a növénytermesztésnek köszönhetően egyre inkább ülő életmód; bonyolultabb temetkezési rituálék, amelyek kúpos sírhalmok vagy bonyolult földvárak építését foglalták magukban; a kerámia bevezetése; és egy kibővült kereskedelmi hálózat. A korai erdővidéki időszak legjelentősebb kultúrája az adena, amely 1902-ben William C. Mills régész által kapta a nevét, miután a Chillicothe-i adena ültetvényen végzett ásatásai végleges kulturális attribútumokat tártak fel, amelyek a helyszínt “típuslelőhellyé” tették, amellyel minden későbbi feltételezett adena-lelőhelyet összehasonlítottak.
Az Adenák segítettek elindítani azt, amit ma keleti mezőgazdasági komplexumként ismerünk, egy hazai mezőgazdasági forradalmat, amely lehetővé tette számukra az olyan növények termesztését, mint a tök, a napraforgó és a sütőtök. A mezőgazdaság iránti növekvő érdeklődésük ellenére fenntartották a vadászó-gyűjtögető életmódot, ideiglenes településeket építettek, ahová év közben visszatértek.
Az Adena-kultúra talán legismertebb tevékenysége a kúpos sírhalmok készítése. Ez jelentős változást jelent az archaikus időszak viszonylag finom temetkezési szokásaihoz képest, amikor a halottakat jellemzően a táborhelyeken kívül temették el, nagyrészt használati tárgyakkal. Az adena nép kúp alakú halmokat és kisméretű, kör alakú földsáncokat épített, amelyeket a korai és középső adena kultúrákban jellemzően kiemelkedő helyeken, gyakran folyóvölgyek szélén építettek, és nyilvános emlékműként szolgáltak. A késői Adena-kultúra inkább halmokat csoportosított, mint például a Wolfe Plains csoportban. Ezek az építmények, különösen a legnagyobbak, hosszú évek alatt épültek fel, mivel az első lakosok temetkezései egymásra halmozódtak; sok esetben a halmok magassága meghaladta a harminc lábat. A temetkezési halmokat szentnek tekintették, és úgy értelmezik őket, mint közösségi helyszíneket, ahol örömteli vagy elmélkedő szertartásokat tartottak.
A közösségi jellegük ellenére csak néhány kiválasztottat, általában kiváltságos státuszúakat, például sámánokat temettek a halmokba. A sírfelajánlások megerősítik ezt az elképzelést, magas státuszú tárgyakkal, például díszes személyes díszekkel és művészi csecsebecsékkel, bár voltak olyan feltárt temetkezések, amelyekben nem találtak sírfelajánlásokat, ami alacsonyabb státuszú egyénre utal. A feltárt halmokban talált bizonyítékok arra utalnak, hogy a maradványokat először fából készült tartályba temették, majd okkersárgával vagy más színes ásványi anyaggal szórták meg, mielőtt a halmot a maradványok fölé építették. Előfordult, hogy a fából készült szerkezetet először elégették, mielőtt a halmot felépítették. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden ohiói korai erdei temetkezéshez tartoztak halmok. Észak-Ohióban például az amerikai őslakos kultúrák inkább földből épített sírkamrákban temették el halottaikat, és bizonyítékok vannak arra, hogy az Adena-k alkalmanként átvették ezt az irányzatot olyan helyeken, mint az ohiói Erie megyében található Seaman’s Fort.
A másik fontos vonása az ohiói korai erdővidéki időszaknak a fazekasság kezdete ebben a régióban. Ennek bevezetése előtt a főzés viszonylag nehéz feladat volt, amelyhez forró köveket kellett vízálló tálakba dobni. A kerámia lehetővé tette, hogy közvetlenül nyílt tűzön főzzenek, ami csökkentette a szükséges főzési időt. Díszítése nagyrészt egyszerű volt, bár a legtöbb adena stílusú kerámia vastag falú, egyenes oldalú, kúpos aljú és viszonylag széles szájú volt.
Bár az archaikus korban is használtak kereskedelmi hálózatokat, azok az adenák alatt kiépültek. A Nagy-tavakról származó rezet, az Atlanti-óceán és az Öböl partjáról származó tengeri kagylót és a déli Appalache-hegységből származó csillámot fedeztek fel sírmellékletekben. Ez tükrözhette azt a növekvő vágyat, hogy társadalmi okokból kapcsolatot teremtsenek távoli törzsekkel, és minden bizonnyal lehetővé tette a közösség vezetőinek, hogy személyes státuszukat hangsúlyozzák. A kereskedelmi útvonalak egy másik módot jelentettek az adena kultúra számára művészeti és temetkezési stílusának terjesztésére: számos kanadai és New York-i halom egyértelműen az adenák halmait mintázta.