Mióta Charles Dickens A Christmas Carol című ünnepi regénye 1843-ban Londonban megjelent, a fukar embereket a legrosszabb ünnepi jelzővel illették: Scrooge. Bár minden idők leghíresebb karácsonyi története valójában egy gazdag, megkeseredett öregemberről szól, aki belátja fösvénységének hibáit, a karakter vezetékneve továbbra is súlyos sértés – olyannyira súlyos, hogy a vidám emberek gyakran nem veszik észre, hogy a hajsza előtti Ebenezernek volt néhány igencsak szolid pontja.
A Scrooge, akivel a regény legelső lapjain találkozunk, más Dickens-gonoszok pörköltje. Itt egy csipetnyi Fagan a Twist Olivérből, ott egy csipetnyi Miss Havisham. De a könyv első oldalainak megváltatlan Scrooge-ja nem kap lehetőséget arra, hogy vicces vagy szimpatikus legyen, mint ezek a karakterek. Világossá válik, hogy ez a fickó szívás. Az olvasókat (és a mozilátogatókat) arra ösztönzik, hogy ne szimpatizáljanak Scrooge-dzsal, pedig kellene. Hogy miért? Nem azért, mert ő egy magányos gyűjtögető, hanem mert elég előrelátó volt ahhoz, hogy meglássa a jövő karácsonyának igazi kísérteteit: a túlköltekezést, a fogyasztást és a groteszk szentimentalizmust. Scrooge-nak volt néhány baromságos véleménye a munkások jogairól, de a karácsonnyal kapcsolatban nem tévedett teljesen.
Bizonyítékot akarsz? Ne keressetek mást, mint az eredeti szöveget, amely tele van olyan gyöngyszemekkel, amelyeket a mai szülőknek maximaként kellene kezelniük. Scrooge érti.
1938-as ‘A Christmas Carol’ Reginald Owennel mint Scrooge és Leo G. Carrollal mint Marley. (MGM)
“Mi más a karácsonyi időszak neked, mint a pénz nélküli számlák kifizetésének ideje?”
A társadalmi nyomás az ünnepek idején eladósítja a családokat. Más szóval, sok alsó- és középosztálybeli család pénz nélkül fizeti a számláit. Minden évben emberek milliói költekeznek túl, rosszul terveznek, és végül nagy összeggel tartoznak a hitelkártya-társaságoknak. Marley szelleme azokat a láncokat viselte, amelyeket életében szellemként kovácsolt. A családok januárban viselik a decemberben kovácsolt láncokat. Ez az egész nagyon buta. Jobb egy sovány karácsony, mint egy éhes újév.
Patrick Stewart mint Scrooge az 1999-es ‘A Christmas Carol’ (1999)
“Az embernek elég, ha érti a dolgát, és nem szól bele mások dolgába.”
Az ünnepek alatt az emberek beleszólnak a dolgaidba. És a külvilág részéről rengeteg nyomás nehezedik rád, hogy az ünnepek alatt egy bizonyos módon viselkedj. Nem arról van szó, hogy a karácsonyi időszak egy zsarnokság, de ha egyszerűen nem szereted a karácsonyt, akkor Scrooge-nak bélyegeznek. Az Egy karácsonyi ének kontextusában Scrooge anti-filantróp, ami sajnálatos. Azzal viszont nem téved, hogy ha nem sokat törődik az ünneppel, akkor nem kell zavarnia, hogy bizonyos módon viselkedjen.
Alastair Sim mint Scrooge az 1951-es Scrooge című filmben (Renown Pictures)
“Nem engedhetem meg magamnak, hogy a tétlen embereket boldoggá tegyem.”
Ez már kérdéses. Ez valami klasszikus trickle-down gazdasági, “jóléti királynő”-szerű szegénygyalázás. Mégis, van benne némi bölcsesség, ha eltekintünk a társadalmi felelősség groteszk hiányától. Mivel a munka és a magánélet egyensúlya olyan nehéz, és a családtagok olyan idegesítőek, nehéz az energiád és az időd egy csomó olyan emberekre és dolgokra fordítani, amelyek nem adnak vissza neked. Karácsonykor nem igazán tartozol senkinek semmivel, csak azért, mert karácsony van, különösen azoknak az embereknek, akikkel végső soron nem törődsz, és azoknak, akik végső soron nem törődnek veled. Your obligations should be to yourself and the family you choose to protect, not everyone in the world.
Bill Murray in ‘Scrooged’ (1988, Paramount Pictures.)
“Keep Christmas in your own way and let me keep it in mine!”
If people don’t want got to a party or do Secret Santa in the office, leave them alone. And if you’ve got a drunk grandparent that’s going to come over and ruin your own personal Christmas celebration, it’s probably okay not to invite them. Christmas time is not a time to invade people’s privacy, regardless of what commercials or greeting cards tell you.
Michael Caine as Scrooge (Disney)
“A poor excuse to pick a man’s pocket every 25th of December!”
Ez az egyik leghíresebb mondat, amit Scrooge mond, részben azért, mert azt akarjuk érzékeltetni, mennyire elrugaszkodottnak hangzik, amikor kimondja. Igazi bunkó a jótékonykodással kapcsolatban, de talán ebben is van némi bölcsesség. A jótékonyság jó dolog, de nem minden jótékonysági szervezet különösen hatékony vagy jól vezetett. Sokan túlfizetik a tanácsadókat és a személyzetet, és keveset tesznek azért, hogy változást indítsanak el. Rengeteg baj van azzal, ha valaki kapzsi, és semmi baj nincs azzal, ha válogat az ügyek között, és kikérdezi a filantróp szervezetek kéréseit. A nagylelkűség része kell, hogy legyen az óvatosság. Időnként az emberek ezt elfelejtik, és inkább az adakozás gesztusára koncentrálnak, mint a tényleges eredményre. Fontos, hogy gyakorlatiasan közelítsük meg a dolgot (ideális esetben úgy, hogy közben ne legyünk olcsók).