Edgar Allan Poe “Egyedül” – verse, Recenzió és értelmezés

Itt van végre az egyik beígért irodalmi kritikám. Azért választottam az “Egyedül” címűt, mert ez a második kedvenc versem Edgar Allan Poe-tól (A holló után), és több embernek kellene elolvasnia. Azoknak, akik még nem olvasták, alább feltettem a teljes verset.

A gyermekkorom órájától fogva nem voltam
mint mások voltak; nem láttam
mint mások láttak; nem tudtam
szenvedélyeimet közös forrásból fakasztani.
Egyazon forrásból nem vettem
Bánatom; nem tudtam
Egyazon hangon örömre ébreszteni
Szívemet;
És mindent, amit szerettem, egyedül szerettem.
Akkor – gyermekkoromban,
A legviharosabb élet hajnalán – kirajzolódott
Jó és rossz minden mélységéből
A titok, mely még most is köt:
A patakból, vagy a szökőkútból,
A hegy vörös sziklájából,
A napból, mely körülöttem forgott
Az arany őszi árnyalatában,
A villámból az égen
Amikor elrepült mellettem,
A mennydörgésből és viharból,
És a felhőből, mely alakot öltött
(Mikor az ég többi része kék volt)
A démoné a szememben.

– Edgar Allan Poe

A Poe “Egyedül” című verse általában elég melankolikus hangvételű, a beszélő visszagondol a (gyermekkorára). A beszélő a magányosság és a “be nem illeszkedés” érzéseit közvetíti, és azt, hogy ezek az érzések bármilyen formát öltöttek; pozitív és negatív, és hogy el kellett fogadni őket. A vers stílusjegyei közé tartozik, hogy nincs strófákra tagolva (ellentétben Poe néhány más versével, mint például az “Annabel Lee” és “A holló”). A versben 22 sor van rímes sorpárokkal, sok ismétlődéssel, mint például “mint mások”, “nem volt”, “nem tudtam”, “a”, “a”, amelynek jelentőségét a későbbiekben megvilágítjuk. Nagyon nyilvánvalóak a képek és metaforák is (különösen a 8-22. sor), amelyek még inkább kifejezik a beszélő életével kapcsolatos gondolatait.

Személyesen úgy vélem, hogy a beszélő maga Poe, aki az életéről és a gyermekkoráról elmélkedik. Édesapja elhagyta édesanyját, amikor még nagyon fiatal volt, édesanyja pedig hároméves korában tuberkulózisban meghalt. Ezután egy másik családnál kellett élnie – egy üzletembernél, aki azt akarta, hogy Poe ugyanolyan sikeres legyen, mint ő, bár ő nem ezt akarta. Poe rövid ideig egyetemre járt, de nem engedhette meg magának, mivel nevelőapja nem adott neki elég pénzt. Poe ezután kénytelen volt saját bútorait elégetni, hogy melegen tartsa magát, később pedig belépett a hadseregbe. Amikor visszatért szülővárosába, rájött, hogy a lány, akit szeretett, eljegyezték, ő pedig egyedül maradt (illetve amíg el nem vette Virginiát, aki később szintén tuberkulózisban halt meg).

Az első néhány sorban Poe azt közvetíti, hogy ő más volt, mint bárki más; hogy szenvedélyeit nem tudta közös forrásból meríteni, és hogy mindent, amit szeretett, egyedül szerette. Ez utalhat esetleg az írás és az irodalom iránti szenvedélyére, és arra, hogy nevelőapja nem akarta, hogy író legyen belőle, de utalhat valami másra is. Akárhogy is, ő más volt, mint bárki más a bonyolult háttere miatt, ami így vagy úgy, de elszigetelte őt. A “gyermekkor a hajnalban” (9. sor) a gyermekkorának vagy életének végére utal, és arra, hogy ekkor jött rá, hogy bármi történt; jó vagy rossz, az még mindig kötötte őt (nem tehetett semmit a vele történtek ellen). “A patakból, vagy a kútból” (13. sor) két szó áll egymással szemben (patak és kút) – a víz-elem két különböző, egymástól teljesen eltérő állapotban van. A képi ábrázolás Poe életének kontrasztjait jeleníti meg, azt, hogy a jó és a rossz dolgok megtörténnek, de neki végig kell néznie, ahogy elszállnak: “From the lightning in the sky, as I watched it flying by” (17-18. sor). Ennek lehet egy nagyon melankolikus értelmezése is; egy metafora arra, hogy végig kell néznie, ahogy a dolgok meghalnak, vagy ahogy az emberek eltűnnek az életéből (az anyja, a mostohaanyja, a lány, akit szeretett, a felesége stb.). Az ég kéknek tűnik, vagyis minden jónak tűnik az életben, és mindenki boldognak tűnik körülötte, de ez csak egy démon az ő szemében (19-22. sor); nem tudja élvezni az életet, és nem látja a jót. A “nincs” és “nem lehetett” ismétlődése arra utal, hogy Poe kevésbé kiváltságos, mint bárki más, hiszen nem volt igazi családja, mint a legtöbb embernek. Ezek azt a célt szolgálják, hogy még jobban ábrázolják elhagyatottságát és melankolikus érzéseit.”

Végeredményben elmondható, hogy a vers összességében nagyon jól megírt, mivel erős képekkel és metaforákkal mutatja be az író érzéseit. A vers egyben Poe saját gondolatainak tükörképe is az életéről, és arról, hogy el kell fogadnia, ami történik – legyen az jó vagy rossz, és hogy szerinte minden csak egy démon. A másik ok, amiért szeretem ezt a verset, a modern kontextusban való aktualitása miatt van, mivel manapság sokan nem élvezik annyira az irodalmat, mint a számítógépek és okostelefonok kora előtt. Következésképpen az író vagy olvasó emberek meglehetősen elszigeteltnek érezhetik magukat (hacsak nem találnak egy olvasó/író klubot). Ezért az emberek azonosulhatnak Poe versében és a másság érzésében.