Egy elavult böngészőt használ

Amint már tárgyaltuk, a pangásos szívelégtelenség (CHF) nem betegség, hanem inkább a szervezet által végrehajtott események és rosszul értelmezett kompenzációs erőfeszítések kaszkádja, és minden terapeutának meg kell értenie ezt a kaszkádot ahhoz, hogy biztonságosan és hatékonyan tervezzen gyakorlatokat a szívelégtelenségben (HF) szenvedő beteg számára.

A terápia és az ápolás szerepe a CHF kezelésében gyorsan változik. Gyakran a klinika ajtaján belépő beteg nem a szívelégtelenség kezelésére keres terápiát; a szívelégtelenség inkább csak egy a “szintén van” állapotok vagy társbetegségek egyre növekvő sorában. Ez is hozzátartozik a csomaghoz.

Az elmúlt 30 év során a CHF-betegeknek szóló testmozgási ajánlások a felismerhetetlenségig fejlődtek. 2010-ben, majd 2014-ben és 2016-ban a szakma nagyágyúja, a Cochrane Collaboration mérlegelte a kérdést (Taylor et al. 2014). Az Exercise Based Rehabilitation for Heart Failure című dokumentumban a Cochrane-csoport további muníciót adott ahhoz az érvhez, hogy a testmozgás egyrészt biztonságos, másrészt csökkenti a kórházi újrafelvételeket.

Mivel több, a növekvő számú bizonyíték bizonyította, hogy a testmozgás előírásának biztonságossága nem korlátozódik a szívelégtelenség egyetlen fajtájában szenvedő betegekre. A legújabb tanulmányok bebizonyították, hogy – ha a szívtornát megfelelően végzik és felügyelik – a HF-betegek széles köre biztonságosan részt vehet benne, beleértve a szisztolés és diasztolés diszfunkcióval, pitvarfibrillációval, pacemakerrel, beültethető kardioverziós eszközökkel és szívtranszplantáció utáni betegeket is.

Ne feledjük, hogy az instabil vagy dekompenzált betegeknek nem szabad részt venniük a tornában, amíg nem stabilizálódik; sőt, egyes programok nem engedélyezik a betegek tornáját, amíg legalább 3 hónapig nem stabilizálódtak.

A hivatalos diagnózistól függetlenül egyetlen HF-beteg sem tekinthető alkalmasnak a testmozgásra mindaddig, amíg nem értékelik és nem vizsgálják meg az aktuális fizikai állapotot, az orvosi rendszert és a testmozgástűrést.

Tipikusan a betegeket fizikai vizsgálatnak kell alávetni, különös figyelmet fordítva a szívelégtelenséggel kapcsolatos jelekre vagy tünetekre, például az új szívhangok, tüdőrepedések, súlygyarapodás vagy ödéma jelenlétére.

A program még az agyi naturetikus peptid (BNP), a vesefunkció és a gyógyszeres kezelés nyomon követését is lehetővé teheti. Ezenkívül az első gyakorlat előírása vagy elvégzése előtt a betegeknek fel kell keresniük egy gyógytornászt a fizikai funkció és az állóképesség felmérése céljából.

Továbbképzés:

Krónikus szívelégtelenség és a testmozgás vörös zászlók

A CHF-betegek az általános morbiditás és mortalitás tekintetében rosszabb helyen állnak, mint a szívbetegség más formáiban szenvedő betegek. Nem furcsa tehát, hogy az edzésre vonatkozó irányelvek a krónikus szívelégtelenséget a legmagasabb kockázati szintre sorolják. A közelmúltban készült szisztematikus áttekintések azonban kimutatták, hogy a nemkívánatos események általános aránya meglehetősen alacsony.

Az egészségügyi szakembereknek ezért fontos, hogy meg tudják különböztetni a sürgősségi kezelést igénylő jeleket és tüneteket a szokásos megerőltető jelektől és tünetektől.

Az edzések során előforduló leggyakoribb jelek és tünetek közé tartozik a hipotenzió (jellemzően edzés után), a ritmuszavarok (pitvari és kamrai) és a CHF tüneteinek általános romlása (légzési zavar, duzzanat stb.). Sok szívelégtelenségben szenvedő betegnél a tünetek szintje már így is napról napra ingadozik; amikor ez a helyzet, nehezebb eldönteni, hogy az állapotromlás az edzésprogramnak vagy magának a betegségnek köszönhető-e.

Ezzel együtt több olyan piros zászlós jel is van, amelyet soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, és amely a szívelégtelenség instabil szakaszának kezdetét jelzi (lásd az alábbi listát). A hirtelen fellépő, nem a testmozgással összefüggő légszomj (vagy a nyugalmi nehézlégzés állapotának megváltozása) mindenképpen orvosi ellátást igényel.

Azoknak a betegeknek, akik rózsaszínű/köpetszerű köpetet köhögnek fel, vagy mellkasi fájdalmat, szédülést, illetve az alacsony perfúzióra utaló jeleket tapasztalnak (például a bőrszín megváltozása vagy a tudatszint csökkenése), abba kell hagyniuk minden testmozgást, és sürgősségi ellátást kell kérniük. Azok az egyének, akiknél a keringés és az oxigénellátás drámai romlása figyelhető meg – például az artériás oxigénszaturáció <90% vagy a szisztolés vérnyomás <80-90mmHg – valószínűleg instabil állapotban vannak, különösen, ha ez szubjektív tünetekkel párosul.

Az instabil tünetek közé tartozhatnak:

• Dyspnoe: Nyugalomban/ortopnoe (változás a kiindulási értékhez képest), hirtelen fellépő légszomj (SOB), romló SOB, terheléses dyspnoe, zihálás
• Az artériás oxigénszaturáció (SaO2) 90%-nál kisebb
• Rózsaszínű/habos köpet felköhögése
• Szédülés vagy szinkópa
• Koponyafájdalom
• Szisztolés vérnyomás (BP) 80-90 mmHg-nál kisebb és tüneti
• Hypoperfúzió jelei (cianózis, csökkent tudatszint, stb.)

Továbbképzés:

A krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek besorolása edzésre

A szívelégtelenségben szenvedő betegek szinte minden más, edzésprogramban részt vevő betegtől eltérnek. Alapos felmérést igényelnek egy olyan szakember által, aki érti a speciális betegségüket, és megfelelően tudja rétegezni a károsodásuk kockázatát. Más szóval, fontossá válik a betegek csoportba sorolása azokba, akik mozoghatnak, és azokba, akik számára a testmozgás ellenjavallt lenne.

Miért jelent különleges kockázatot a CHF-beteg? Gondoljuk végig azokat az egymásba fonódó tényezőket, amelyek megváltoztatják a szívelégtelenségben szenvedő beteg testmozgásra adott reakcióit.

Először is, a szervezetük másképp reagál a terhelésre; nem tapasztalják azokat a normális fiziológiai és kompenzációs reakciókat, amelyeket általában edzés közben tapasztalunk.

Második, nagy valószínűséggel többféle gyógyszert szednek, beleértve a béta-blokkolókat, ACE-gátlókat és vízhajtókat, amelyek mindegyike drámaian megváltoztatja, hogyan reagál a szívük a terhelésre adott ingerekre.

Harmadik, lehet, hogy pacemaker, beültethető defibrillátor vagy más eszköz hatása alatt állnak, ami megváltoztatja a terhelésre adott reakcióképességüket.

Negyedik, a HF valószínűleg nem az egyetlen játék a városban. A szívelégtelenségben szenvedő betegek kórtörténetében jellemzően magas vérnyomás, koszorúér-betegség és/vagy cukorbetegség szerepel. E társbetegségek mindegyike sajátos igényeket támaszt a testmozgással szemben.

Végezetül pedig, amikor a CHF-beteggel dolgozunk, a rossz választás végeredménye átkozottul katasztrofális lehet. Sok szívelégtelenségben szenvedő betegnél fennáll a hirtelen ritmuszavarok, a hirtelen szívhalál és a nyugalmi szívinfarktus kockázata. Ezek a kockázatok (elméletileg) mind megnőnek testmozgás közben, bár a legújabb kutatások kevés bizonyítékot mutatnak a súlyos orvosi esetek számának növekedésére.

Milyen testmozgást végezzen tehát a CHF-beteg? Továbbra is létezik egy aranyszabvány: a mérsékelt intenzitású állóképességi edzés. Ez az edzéstípus továbbra is kiválóan javítja a szívbetegek prognózisát, beleértve a halálozás és a rehospitalizáció csökkentését. Nemrégiben a klinikusok egy olyan vizsgálatba vetették reményeiket, amely azt látszott bizonyítani, hogy a nagy intenzitású intervallumos edzés háttérbe szorítja az egyenletes edzést. Úgy tűnik azonban, hogy ez a remény szertefoszlott a SMARTEX vizsgálatban, amely kimutatta, hogy ezek az eredmények nem reprodukálhatók. Az ellenállóképességi edzés soha nem lehet “egyedüli fókusz” a szívelégtelenségben szenvedő betegek számára; nem hatékony a terhelhetőség javításában; azonban, ha állóképességi rendszerrel kombinálják, eredményeket érhetnek el mind az érrendszeri funkciók, mind a terhelhetőség terén.

Következtetés

Történelmileg a szívelégtelenségben szenvedő betegeknek azt tanácsolták, hogy a tünetek súlyosbodásával csökkentsék az aktivitást vagy egyszerűen csak “pihenjenek”, de ezeket az ajánlásokat a legtöbb beteg esetében elvetették és edzési protokollokkal helyettesítették. A legújabb kutatások továbbra is a mozgáspárti álláspontot erősítik. A mai klinikusoknak ritkán, vagy egyáltalán nem szabad azt tanácsolniuk a stabil CHF-betegeknek, hogy pihenjenek. Ismét a testmozgásé a főszerep!

• Ellingsen, Ø, Halle, M, Conraads, VM, Støylen, A, Dalen, H, Delagardelle, C, Larsen, A, Hole, T, Mezzani, A, Van Craenenbroeck, EM, Videm, V, Beckers, PJ, Christle, JW, Winzer, EB, Mangner, N, Woitek, F, Höllriegel, R, Pressler, AP, Monk-Hansen, T, Snoer, M, Feiereisen, P, Valborgland, T, Kjekshus, JK, Hambrecht, R, Gielen, S, Karlsen, T, Prescott, EB, Linke
  A, & the SMARTEX Heart Failure Study Group 2017, ‘High intensity interval training in heart failure patients with reduced ejection fraction’, Circulation, vol. 136, no. 13, megtekintve 2017. szeptember 26-án, http://circ.ahajournals.org/content/early/2017/01/19/CIRCULATIONAHA.116.022924.short.
• Gielen, S 2017, ‘Exercise training in heart failure: which training modality works best?’, Journal of Applied Physiology, vol. 123, no. 2, pp. 442-3, megtekintve 2017. szeptember 26., http://jap.physiology.org/content/123/2/442.
• Institute for Clinical Systems Improvement 2011, Heart Failure in Adults, ICSI, megtekintve 2017. szeptember 26-án, https://guideline.gov/summaries/summary/47030
• O’Connor, CM, Whellan, DJ, Lee, KL, Keteyian, SJ, Cooper, LS, Ellis, SJ, Leifer, ES, Kraus, WE, Kitzman, DW, Blumenthal, JA, Rendall, DS, Miller, NH, Fleg, JL, Schulman, KA, McKelvie, RS, Zannad, F, Pina, IL & HF-ACTION Investigators 2009, ‘Efficacy and safety of exercise training in patients with chronic heart failure: HF-ACTION randomized controlled trial”, JAMA: the journal of the American Medical Association, vol. 301, no. 14, pp. 1439-50, megtekintve 2017. szeptember 26-án, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19351941.
• Sagar, VA, Davies, EJ, Briscoe, S, Coats, AJ, Dalal, HM, Lough, F, Rees, K, Singh, S & Taylor, RS 2015, ‘Exercise-based rehabilitation for heart failure: systematic review and meta-analysis’, Open Heart, vol. 2, no. 1, megtekintve 2017. szeptember 26-án, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25685361.
• Taylor, RS, Sagar, VA, Davies, EJ, Briscoe, S, Coats, AJ, Dalal, H, Lough, F, Rees, K & Singh, S 2014, ‘Exercise-based rehabilitation for heart failure’, Cochrane Database of Systematic Reviews, megtekintve 2017. szeptember 26., https://scholar.google.com/scholar?as_ylo=2013&q=Exercise+Based+Rehabilitation+for+Heart+Failure&hl=en&as_sdt=0,43
• Wisløff, U, Støylen, A, Loennechen, JP, Bruvold, M, Rognmo, Ø, Haram, PM, & Videm, V 2007, ‘Superior cardiovascular effect of aerobic interval training versus moderate continuous training in heart failure patients’, Circulation, vol. 115, no, 24, megtekintve 2017. szeptember 26., http://circ.ahajournals.org/content/115/24/3086.short.