A gyógyszerek lejárati idejének meghosszabbítása, hogy jobban tükrözze hatóanyagaik tartósságát, jelentős megtakarítást eredményezhet a vényköteles gyógyszerek költségeiben.
A kiskereskedelmi gyógyszertárban talált, több évtizedes receptköteles gyógyszerek rejtekhelyének elemzése során kiderült, hogy a legtöbb hatóanyag hatásfoka nem csökkent, noha lejárati idejük már évekkel korábban lejárt. Az elemzés eredményei 2012. október 8-án jelentek meg online az Archives of Internal Medicine című folyóiratban.
A kutatók 8 olyan gyógyszer mintájával dolgoztak, amelyeknek 28-40 évvel korábban járt le a szavatossága, és összesen 15 különböző hatóanyagot tartalmaztak. A kutatók minden gyógyszerből 3 tablettát vagy kapszulát elemeztek, és minden mintát 3-szor vizsgáltak minden egyes megjelölt hatóanyagra. (Egy hatóanyagot, a homatropint nem vizsgálták, mivel nem találtak rá analitikai standardot). A vizsgált hatóanyagok a következők voltak: aszpirin, amfetamin, fenacetin, metakvalon, kodein, butalbital, koffein, fenobarbitál, meprobamát, pentobarbitál, szekobarbitál, hidrokodon, klórfeniramin és paracetamol.
Az eredmények azt mutatták, hogy a 14 hatóanyagból 11 (79%) mindig a gyógyszer címkéjén feltüntetett mennyiség legalább 90%-ának megfelelő koncentrációban volt jelen, ami általánosan elfogadott minimálisan elfogadható hatásfok. Az aszpirin és az amfetamin minden mintája a címkén feltüntetett tartalom 90%-ánál kisebb mennyiségben volt jelen, a fenacetin pedig 1 gyógyszerben a címkén feltüntetett mennyiség 90%-ánál nagyobb, egy másik gyógyszerben viszont a címkén feltüntetett mennyiség 90%-ánál kisebb mennyiségben volt jelen. Ezenkívül 3 vegyület a címkézett tartalom 110%-ánál nagyobb mennyiségben volt jelen, ami általában a maximálisan elfogadható hatásfokot jelenti.
A kutatók megjegyzik, hogy az aszpirinről ismert, hogy idővel lebomlik, de az amfetamin tartósságára vonatkozóan nincsenek publikált adatok. Megjegyzik, hogy a fenacetintartalom mérési különbségei a csomagolás és a tárolási körülmények miatt alakulhattak ki. Hozzáteszik, hogy egyes vegyületek, amelyek a címkén feltüntetett mennyiség 110%-ánál nagyobb mennyiségben vannak jelen, olyan gyógyszerekből származhatnak, amelyeket 1963 előtt gyártottak, amikor az FDA utasítására korszerűsítették a minőségellenőrzési intézkedéseket.
A gyógyszerek lejárati idejét általában a gyártás után 12-60 hónappal határozzák meg, de az FDA nem kötelezi a gyártókat annak meghatározására, hogy a gyógyszerek a lejárati idő után mennyi ideig maradnak hatásosak. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi vizsgálatban szereplő szinte valamennyi vegyület 28-40 évig megőrizte teljes hatékonyságát olyan körülmények között, amelyek nem feltétlenül voltak ideálisak, a kutatók azt javasolják, hogy számos gyógyszer lejárati idejét meg lehetne hosszabbítani. Ez potenciálisan jelentős megtakarításokat eredményezhetne a vényköteles gyógyszerek költségeiben.
A vényköteles gyógyszerek lejárati idejének meghosszabbításának lehetőségére további bizonyítékot szolgáltat a Shelf-Life Extension Program (SLEP), az FDA és a Védelmi Minisztérium közötti együttműködés, amelynek célja a hadsereg gyógyszerköltségeinek csökkentése. A program megállapította, hogy az ideális körülmények között tárolt 122 különböző gyógyszer 88%-ának szavatossági idejét több mint egy évvel meg kellene hosszabbítani, átlagosan 66 hónappal, maximálisan pedig 278 hónappal. Az SLEP rendkívül költséghatékony; minden egyes ráfordított dollár 13-94 dollár gyógyszerköltséget takarít meg.