Estuaries

An estuary is a partially enclosed body of water formed where freshwater from the land meets and mixes with saltwater from the ocean.

Estuaries vary in size and can also be termed bays, lagoons, harbours, inlets, sounds, wetlands and swamps.

We have numerous articles on this website about specific aspects of estuaries – simply use the website search function to find them.

What is an estuary?

• Introduction
• How estuaries are formed
• Types of estuaries
• Estuarine ecosystems
• Estuarine habitats
• Mangrove habitat
• Estuarine nutrient cycling

Why are estuaries valuable?

• Ecological value
• Economic value
• Cultural value

Why protect estuaries?

A torkolat egy részben zárt víztest, amely ott alakul ki, ahol a szárazföldről érkező édesvíz találkozik és keveredik az óceánból érkező sós vízzel

A torkolatoknak minden formája és mérete létezik, nevezhetjük öblöknek, lagúnáknak, kikötőknek, öblöknek, hangoknak, vizes élőhelyeknek és mocsaraknak.

Bevezetés

• A torkolatok olyan egyedi környezetek, amelyekhez a növények és állatok speciálisan alkalmazkodtak.
• A szárazföldről a tengerbe és az édesvízből a sós vízbe való átmenet
• A torkolatokat zátonyok, gátak, földnyelvek és delták védik az óceáni erőktől.
• A torkolatok az édesvízáramlás, a szél, a hullámok és az árapály együttes hatása révén tápanyagokat és üledéket szállítanak és csapdába ejtenek.
• Új-Zélandon a torkolatok néhány példája a Manukau kikötő, Raglan, Tairua, Avon-Heathcote és a Déli-sziget nyugati partján lévő fjordok.

Hogyan alakulnak ki a torkolatok

• A tengerszint az elmúlt 15 000 évben lassan emelkedett, és az elmúlt 6000 évben stabil maradt. Ahogy a tenger emelkedett, elárasztotta a folyóvölgyeket és feltöltötte a gleccserek vályúit. Miután kialakultak, a torkolatok jó üledékcsapdák, amelyek a szárazföldről és a tengerből származó üledékkel töltődnek fel. A szárazföldről származó üledékek közé tartoznak a folyók által szállított iszapok és agyagok, míg a tengerből származó üledékek általában tiszta homokok, amelyeket a hullámok és az árapály-áramlatok nyomnak a torkolatba. Az üledék származhat a partvonal eróziójából, a szél által elfújt üledékből és kagylótermelésből is.
• A torkolatoknak sokféle alakjuk és méretük van, attól függően, hogyan alakultak ki. Új-Zélandon körülbelül háromszázegy torkolati rendszert azonosítottak, amelyek területe néhány hektártól 15000 hektárig terjed. A torkolatok közül 164 sávos torkolat, 56 vízbe fojtott folyóvölgy, 65 lagúna és 16 fjord. Minden torkolattípusra van példánk. Ez a sokféleség a különböző geológiának, csapadékmennyiségnek, földhasználatnak, part menti hullámzási éghajlatnak, valamint a különböző medenceformáknak és a feltöltődés mértékének köszönhető.

Torkolattípusok

Tudjon meg többet a torkolatok osztályozásáról

Sávos torkolatok

A sávos torkolatok akkor alakulnak ki, amikor egy sekély lagúnát vagy öblöt homokbár, homokdelta vagy gátsziget véd az óceántól. Ilyen például az Északi-sziget nyugati partvidéke, Coromandel keleti része és az Avon Heathcoate torkolat Christchurchben.

Tektonikus torkolatok

Tektonikus torkolatok a szárazföldi felszínek hajtogatása vagy törése miatt jönnek létre. Ezek a torkolatok nagyobb törésvonalak mentén találhatók, mint például a Manukau kikötő Aucklandben.

Parti síkvidéki torkolatok

A parti síkvidéki torkolatok a tengerszint emelkedésével és egy meglévő folyóvölgy kitöltésével jönnek létre. Ilyen például az Okura torkolat Észak-Aucklandben.

Fjordok és riák

A fjordok és riák U alakú völgyek, amelyeket a gleccserek alakítottak ki. A fjordok olyan területeken találhatók, ahol a gleccsertevékenység hosszú múltra tekint vissza, mint például a Déli-sziget nyugati partvidékén. A fjordnak van küszöbe, a riának nincs.

Példák a folyótorkolatokra

• Gátakkal körülzárt lagúnák, pl. Tairua
• Folyótorkolatok, pl. Tairua
• Folyótorkolatok, pl.pl. Mokau
• Parti öblök pl. Coromandel kikötője
• Folyók elárasztott völgyei pl. Raglan
• Félig zárt öblök pl. Raglan
• A félig zárt öböl pl. Firth of Thames

Torkolati ökoszisztémák

• Ezek olyan területek, ahol az óceán és a szárazföld egyaránt hozzájárul egy egyedi ökoszisztémához.
• A torkolat alapvető jellemzője az apály és dagály okozta instabilitás.
• A növényi és állati hulladékok kimosódnak, az üledék elmozdul, az édes és sós víz keveredik.
• A torkolatok növények és állatok millióinak nyújtanak nyugodt menedéket a nyílt tenger elől.
• A torkolatokba zárt élőhelyek sokfélesége a fajok óriási bőségét és változatosságát támogatja, pl. halak, kagylók, homárok, tengeri férgek, nádasok, tengeri füvek, mangrove, algák és fitoplankton.
• A látogató fajok közé tartoznak a madarak, amelyek itt tanyáznak és táplálkoznak, a nyílt tengeri halak, amelyek itt ívnak és ivadéknevelőhelyként használják.
• A folyótorkolatok a Föld legtermékenyebb környezetei közé tartoznak.
• Növényi anyagban négyszer termékenyebbek, mint egy rozspázsit legelő, és hússzor termelékenyebbek, mint a nyílt tenger. Rendkívül gazdagok szerves anyagokban és tápanyagokban.
• A fotoszintézis az egész vízoszlopban és az üledék felszínén zajlik – nagyon produktív.
• A torkolatok peremén találhatók a táplálékhálózat fontos termelői, pl. algák, angolnafű, sás és mangrove, amelyek hatalmas mennyiségű szerves anyagot biztosítanak. A mocsarak és mangrovefák évente hektáronként akár tíz tonna növényi törmeléket is termelnek – ezeket szerves gyáraknak tekintik.
• Az üledékek fontosak, mivel szerves anyagot tárolnak és a mikrobiális tevékenység színhelyei.
• A mikroorganizmusok az összetett szerves vegyületeket hasznosítható formákra – ammónia, nitrátok és foszfátok – bontják. Ez lesz az elsődleges fogyasztók, például a rákok, kagylók, csigák és tengeri férgek alapvető tápláléka. Ezek a földbe ásó gerinctelenek – különösen az üledékkel táplálkozók – folyamatosan átforgatják a lerakódott anyagot.
• A szűrőkkel táplálkozók, mint a kagylók és a pipik, folyamatosan ürüléklerakódásokat adnak az üledékhez.
• A szárazföldi, tengeri és édesvízi állatok táplálkozásra, szaporodásra, ívásra és fiókáik nevelésére használják a torkolatot. A sekély víz miatt a táplálék bőséges és könnyen hozzáférhető, ami számos madárfajt, köztük sirályokat, kacsákat és gázlómadarakat vonz.
• 20 madárfaj látogatja a christchurchi Avon-Heathcote torkolatot.
• A kereskedelmi halak legalább 30 faja használja az új-zélandi torkolatokat életciklusuk valamely szakaszában. Ezek közé tartozik a snapper, a lepényhal, a sügér, a sziklahal, a nyelvhal, a kahawai, a trevally, a parore, a vörös tőkehal és a gurnard. Az édesvízi angolna, a lazac és a whitebait életciklusuk során legalább kétszer vándorolnak át a torkolatokon.
• Sok cápafaj használja a torkolatokat költőhelyként. Fiataljaikat a torkolatban hozzák világra. Ezek a fiatalok a torkolatot használják tápláléknak és menedéknek, amíg készen nem állnak arra, hogy kimerészkedjenek az óceánba.
• A növények és állatok kifejezetten ennek az egyedülálló ökoszisztémának a különböző élőhelyeihez alkalmazkodtak.

Torkolati élőhelyek

A torkolatok az élőhelyek változatos skáláját foglalják magukba a szubtidális területektől az intertidális területekig. Ezek közé tartoznak:

• védett felső torkolati mangroveerdők, tengeri fűágyak és mocsarak
• magasan energikus strandok a torkolat óceáni oldalán
• sziklás zátonyok
• hullámok által épített sávok a torkolatokban
• mély torkolatvidék csatornák, ahol gyors árapály-áramlatok áramlanak
• mély, nyílt sós és édesvíz
• folyódelták
• árapály-medencék
• mocsaras, szegélyes mocsarak
• közepes-torkolatvidéki homokpadok
• apályközi laposok
• torkolati strandok

Mangrove élőhelyek

A mangroveerdők védelmet nyújtanak a partvidéknek, stabilizálják a mocsárréteket és fontos élőhelyet biztosítanak számos állat számára. A világ egyik legtermékenyebb vegetációtípusa. A leveleik tápanyagkomposztot képeznek, amely értékes táplálékforrást biztosít számos élőlény számára. A mangrove közösségekben kagylók, férgek, rákok, garnélarákok és más rákfélék élnek a fákat körülvevő üledéken és azokban. A törzseken és a gyökereken pókok, csigák és osztrigák élnek, a levelek és ágak között pedig pókok, rovarok és madarak. A mangrove a torkolati táplálékhálózat egyik kiindulópontja. A mangrove számos országban, köztük Új-Zélandon is védett élőhely lett, ami az emberek szemléletének megváltozását mutatja.

Torkolati tápanyagkörforgás

A tápanyagokat a növények veszik fel, illetve az üledékek újrahasznosítják. A tápanyagokat a szárazföldről történő bevitel, a növényi biomassza és az árapály-áramlás szabályozza. A torkolatok a tápanyag-újrahasznosítás fontos helyszínei a part menti környezetben. A torkolatok folyamatos tápanyagforrással rendelkeznek az édesvízi beáramlásból. Ezek az édesvízi beáramlások gyakran a természetes helyzethez képest többlet tápanyagot tartalmaznak, mivel a városokból és a gazdaságokból származó hulladékot kapnak. A torkolatban lévő tápanyagok egyensúlya attól függ, hogy mennyi tápanyag kerül a szárazföldről a torkolatba, mennyit vesznek fel a növények, illetve mennyi kerül újrahasznosításra a torkolat üledékeiben, és mennyi kerül az óceánba, illetve az óceánból az árapály-vízzel.

A torkolatban lévő tápanyagokat a növények, például a vízben lévő algák, a tengeri füvek, a tengeri moszatok és a mangrovefák használják fel, és a táplálékhálózat más részeibe kerülnek, amikor a növényeket gerinctelenek legelik. Amikor a növények vagy részeik elpusztulnak, a tápanyagok a gerinctelenek és a baktériumok segítségével újrahasznosulnak a torkolatban.

Egyes tápanyagok elengedhetetlenek a torkolatok termelékenységének fenntartásához. A túl sok tápanyag azonban megváltoztathatja a tápanyagkörforgás egyensúlyát, és nemkívánatos növénynövekedéshez, például fitoplankton- vagy moszatvirágzáshoz vezethet.

Torkolati táplálékhálózat

A növényeket gerinctelen állatok, például csigák, kagylók és osztrigák legelik és szűrik. Ezeket a fiatal és más apró halak fogyasztják, amelyekre nagyobb halak, mint a csukák, a királyhalak, a ráják és még a cápák is vadászhatnak.

Miért értékesek a torkolatok?

• Ökológiai érték.
• Gazdasági érték.
• Kulturális érték.

Ökológiai érték

• A torkolatok a Föld egyik legtermékenyebb ökoszisztémái.
• A természetes szűrés révén fenntartják a vízminőséget, mivel a mikrobák lebontják a szerves anyagokat és az üledékek megkötik a szennyező anyagokat. A sok torkolatot szegélyező vizes élőhelyek más értékes funkciókat is ellátnak. A szárazföldről lefolyó víz hordozza az üledéket, a tápanyagokat és más szennyezőanyagokat. Az üledékek és szennyező anyagok nagy része kiszűrődik, ahogy a víz átfolyik ezeken a szegélyező mocsarakon. Ez tisztább és tisztább vizet eredményez, ami mind az emberek, mind a tengeri élővilág számára előnyös. A vizes élőhelyek talaja és növényei, mint a mangrove, a tengeri füvek és a nádasok természetes pufferként is működnek a szárazföld és az óceán között, elnyelve a szárazföldről érkező árvizeket és az óceánról érkező viharhullámokat.
• Azáltal, hogy sokféle egyedi élőhelyet biztosítanak, amelyek számos faj túlélése szempontjából létfontosságúak, hozzájárulnak a biológiai sokféleség fenntartásához. Madarak, emlősök, halak és más vadon élő állatok ezrei használják a torkolatokat élet-, táplálkozási és szaporodási helyként. A vándormadarak a torkolatokat használják pihenésre és táplálékszerzésre útjuk során. Számos hal- és kagylófaj használja a torkolatokat nevelőhelyként az íváshoz és a fiatal egyedek növekedéséhez.

Gazdasági érték

• Turisztikai látványosságok.
• A közlekedés és az ipar számára használják.
• Ökológiai jelentőségük van a kereskedelmi halászat számára.
• Fenntartják a vízminőséget, ami mind az emberek, mind a tengeri élővilág számára előnyös
• Natúrális puffer a szárazföld és az óceán között, elnyelik az árvizeket és a viharhullámokat.
• Segítenek a biológiai sokféleség fenntartásában azáltal, hogy sokféle egyedi élőhelyet biztosítanak, amelyek számos faj túlélése szempontjából kritikusak.
• A kereskedelmi szempontból fontos hal- és kagylófajok közül sokan használják a torkolatokat nevelőhelyként az íváshoz és a fiatal egyedek növekedéséhez.

Kulturális érték

• Az emberek a rekreáció, a tudományos ismeretek, az oktatás, az esztétikai és hagyományos gyakorlatok miatt értékelik a torkolatokat. A csónakázás, a halászat, az úszás, a szörfözés és a madármegfigyelés csak néhány a számos szabadidős tevékenység közül, amelyet az emberek a torkolatokban élveznek. A folyótorkolatok egyedülálló élőhelyei értékes laboratóriumokká teszik őket a tudósok és a diákok számára. A torkolatok számos esztétikai élvezetet is nyújtanak azoknak az embereknek, akik ott élnek, dolgoznak vagy kikapcsolódásra használják őket.
• A torkolatok a maorik által keresett erőforrásnak számítottak. Fát az építőanyagokhoz, rongoa-t (gyógyszer), harakeke-t (len) a szövéshez, kai-t (élelem), amely magában foglalta a madarakat, halakat, patkányokat, angolnákat, kagylókat, embereket. Hogy ezt a bőséges erőforrást teljes mértékben kihasználhassák, a Kainga-kat, vagyis az erődítetlen falvakat a torkolatok közelében hozták létre.
• Az angolna fontos része volt a maori étrendnek. Kézzel, bobbal vagy angolnafőző edénnyel fogták ki őket. A bob egy huhu lárva vagy féreg volt, amelyet egy zsinórra vagy lenre erősítettek. Az angolna fogai belegabalyodtak a szálakba, és az angolnát ezután fogták ki. A táborokat az őszi ívás idején kedvező helyeken állították fel. A nagyszámú kifogott angolnát kifilézték és a napon szárították.
• A torkolatok számos olyan erőforrást biztosítanak számunkra, amelyeknek nem könnyű dollárban kifejezett értéket adni. Olyan előnyöket és szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nagymértékben javítják életmódunkat. A torkolatok pótolhatatlan természeti erőforrás, amelyet gondosan kell kezelni mindazok közös hasznára, akik élvezik és függnek tőlük.

Miért védjük a torkolatokat?

• A torkolatok az emberi megtelepedés kedvelt helyszínei. Új-Zélandon számos példa van erre, többek között Invercargill, Dunedin, Christchurch, Nelson, Wellington, Napier, Tauranga, Auckland és Whangarei.
• A torkolatok az emberi tevékenységek végső hatását az egész vízgyűjtő területén kapják. Ez a környező földterületek és a beléjük ömlő folyók használatát jelenti. A szemétlerakás, a szennyezés, a rekultiváció, az állatállomány taposása, a városi és ipari fejlődés és a rekreációs nyomás néhány a közvetlen hatások közül.
• Közvetett veszélyek – az ember okozta erózió felgyorsíthatja az iszaposodást, ami hatással van a növény- és állatközösségekre.
• A feltöltődést felgyorsíthatja a rosszul kezelt városfejlesztés vagy az erdőirtás, ami növeli a lefolyást. Ez növelheti a víz zavarosságát, felgyorsíthatja az üledékképződést és az iszap, iszap és agyag terjedését az egész torkolatban. Az üledékek csapdába ejtik a szennyező anyagokat, például a lefolyó műtrágyát, a kőolaj melléktermékeket, a tartósan megmaradó növényvédő szereket és nehézfémeket. Ahol a műtrágyák elfolyása az üledékben reked, a mikrobák által végzett szerves bomlási folyamat felgyorsul, és az oxigénszint veszélyesen alacsony szintre csökken. Az olyan mérgező vegyületek, mint az ammónia és a kénhidrogén felhalmozódnak, és károsak lehetnek más torkolati élőlényekre. Mindez csökkentheti az élőhelyek egészségét és sokféleségét.

  A torkolatok legtermékenyebb területei a gyűrűző közösségek – ezek egyben a legvédettebb és legmélyebb részek is, ami ideális célponttá teszi őket a területrendezés és a kotrás számára. Ez megváltoztathatja a táplálékhálózat teljes egyensúlyát.