Marie Van Brittan Brown nyugtalannak érezte magát a szomszédságában, a rendőrség pedig megbízhatatlan volt. Ezért saját kezébe vette a dolgokat, és szabadalmaztatta a modern otthoni biztonsági rendszert. Több mint 50 évvel később a technológiát világszerte otthonok és irodák millióiban telepítették.
Brown 43 éves afroamerikai ápolónő volt, aki hosszú, késői órákat dolgozott, mielőtt hazatért volna a New York-i Queensben található Jamaicába. Férje, Albert Brown, aki elektronikai technikus volt, sokszor volt távol éjszakánként. A környékükön magas volt a bűnözés, és a rendőrség gyakran csak lassan reagált a segélyhívásokra.
Brownnak szüksége volt valamire, amivel biztonságosabbnak érezhette magát a lakásában. Konkrétan azt szerette volna, hogy a ház bármelyik szobájából láthassa és hallhassa, ki áll az ajtóban.
1966-ban Brown egy zártláncú biztonsági rendszert tervezett, amely kamerán keresztül figyelte a látogatókat, és képüket egy televíziós monitorra vetítette. Nem mellesleg egy pánikgomb azonnal kapcsolatba lépett a rendőrséggel. Brown egy három-négy, különböző magasságban elhelyezett kukucskálónyílásból álló sorozatot képzelt el; egy kamera ezeken a kukucskálókon keresztül csúszna át, hogy felmérje a külső területet. Egy rádióvezérlésű vezeték nélküli rendszer továbbítaná a képet egy vagy több monitorra, amelyek a lakás bármely pontján elhelyezhetők lennének. A monitoron a lakó nemcsak azt látná, hogy ki áll az ajtóban, hanem egy kétirányú mikrofonon keresztül beszélhetne is vele. Egy távvezérlési lehetőség lehetővé tette számára, hogy biztonságos vagy kényelmesebb távolságból zárja vagy nyissa ki az ajtót.
Brown 1966. augusztus 1-jén nyújtotta be a szabadalmat “televíziós megfigyelést alkalmazó otthoni biztonsági rendszerére”. Férje neve a második helyen szerepelt. Ez volt a maga nemében az első szabadalom.
A Brownék kérelme lenyűgöző volt, a már létező, főként a katonai megfigyelésben használt zártláncú televíziós technológiára támaszkodott. Egy Walter Burch nevű német mérnök 1942-ben kamerás megfigyelőrendszereket fejlesztett ki a náci V-2 rakétakísérletek biztonságos távolságból történő megfigyelésére. Brown biztonsági rendszere a “CCTV” használatát vitte be az otthonokba.
Három évvel a bejelentés után, 1969. december 2-án Brown megkapta a szabadalmát. A New York Times december 6-án számolt be a történetről. Elsőként Albert Brown nevét tüntette fel, majd “feleségét, Marie-t”, és így folytatta: “A szabadalmaztatott rendszerrel egy egyedül a házban tartózkodó nő egy gombnyomással azonnal riasztani tudná a szomszédságot, egy orvosi rendelőbe telepítve pedig megakadályozhatná a drogfüggők által elkövetett rablásokat”. Amikor a következő lépésekről kérdezték, Brown azt mondta, azt tervezi, hogy beszereli a készüléket a queensi otthonukba, és megvizsgálja a gyártási lehetőségeket.
Noha a bizonyítékok arra utalnak, hogy Brownék nem kerestek kereskedelmi lehetőségeket, találmányuk a ma használatos otthoni biztonsági rendszerek számos változatát inspirálta, egylakásos házakban, lakóházakban és kisvállalkozásokban. Az egyszerű riasztórendszeren túl a kameraalapú biztonsági rendszerek a személyes biztonságtól kezdve a jobb postai kézbesítésig mindenben segítenek. 2013-ig több mint egy tucat feltaláló hivatkozott a Brown-szabadalomra saját eszközeinél. Brown később díjat kapott a Nemzeti Tudósok Bizottságától.
A Brown eszközének népszerűsége és lehetőségei végül a közterületeken egyre elterjedtebb CCTV megfigyeléshez, más néven Big Brotherhez is vezettek. A New Scientist 2016-os jelentése szerint ma már 100 millió rejtett zártláncú kamera működik világszerte. Now we’re the ones being watched, whether we knocked or not.
Marie Van Brittan Brown died on February 2, 1999.