Forráskeresés: “Fázisszög” csillagászat – hírek – újságok – könyvek – scholar – JSTOR (2009. december) (Learn how and when to remove this template message)
A fázisszög a csillagászati megfigyelésekben a megfigyelt objektumra beeső fény és az objektumról visszavert fény közötti szög. A csillagászati megfigyelések kontextusában ez általában a Nap-objektum-megfigyelő szög.
Földi megfigyelések esetén, a “Nap-objektum-Föld” gyakran majdnem ugyanaz, mint a “Nap-objektum-megfigyelő”, mivel a különbség a parallaxistól függ, ami a Hold megfigyelése esetén akár 1°, azaz két teljes holdátmérő is lehet. Az űrutazás fejlődésével, valamint a világűr más pontjairól történő hipotetikus megfigyelések során a fázisszög fogalma függetlenné vált a Naptól és a Földtől.
A kifejezés etimológiája a bolygófázisok fogalmához kapcsolódik, mivel egy objektum fényessége és “fázisként” való megjelenése a fázisszög függvénye.
A fázisszög 0° és 180° között változik. A 0°-os érték annak a helyzetnek felel meg, amikor a megvilágító, a megfigyelő és az objektum kollineáris, a megvilágító és a megfigyelő az objektumnak ugyanazon az oldalán van. A 180°-os érték az a helyzet, amikor a tárgy a megvilágító és a megfigyelő között van, ez az úgynevezett alsó konjunkció. A 90°-nál kisebb értékek visszaszóródást jelentenek, a 90°-nál nagyobb értékek pedig előre szóródást.
Egyes objektumok, például a Hold (lásd holdfázisok), a Vénusz és a Merkúr esetében a fázisszög (a Földről nézve) a teljes 0-180°-os tartományt lefedi. A felsőbbrendű bolygók rövidebb tartományokat fednek le. Például a Mars esetében a maximális fázisszög körülbelül 45°.
Az objektum fényessége a fázisszög függvénye, amely általában egyenletes, kivéve a 0°-hoz közeli úgynevezett oppozíciós tüskét, amely nem érinti a gázóriásokat vagy a kifejezett légkörrel rendelkező égitesteket, és amikor az objektum halványabbá válik, ahogy a szög közeledik a 180°-hoz. Ezt az összefüggést fázisgörbének nevezik.