Mi a fertőzés utáni IBS?
A fertőzés utáni IBS (PI-IBS) az IBS tünetegyüttesére utal, amely az akut bélbélgyulladás (IE) epizódját követően jelentkezik.
És mi az az IE, kérdezi?
Az IE a bélben lévő gyulladásra utal. Az állapotot leggyakrabban olyan dolgok fogyasztása vagy ivása okozza, amelyek baktériumokkal, vírusokkal vagy parazitákkal szennyezettek (pl. ételmérgezés). ezek a baktériumok megtelepednek a bélben, gyulladást és duzzanatot okozva. Az élelmiszerből eredő IE rendkívül gyakori, az Egyesült Államokból származó becslések szerint évente minden hatodik személyt érint. Az IE szintén gyakran alakul ki a fejlődő országokba utazó nyugati embereknél (utazási hasmenés), a katonáknál a bevetési időszak alatt, valamint bizonyos gyógyszereket szedő, sugárkezelésen átesett vagy gyulladásos betegségben, például Crohn-betegségben szenvedő embereknél.
Míg az IE általában önkorlátozó (a tünetek általában <5 napig tartanak), az emberek egy részénél az IE tartós tünetekhez és úgynevezett PI-IBS-hez vezethet.
Milyen gyakori a PI-IBS?
A becslések szerint a PI-IBS az egyének 4-36%-ánál alakul ki egy IE epizódot követően. A prevalenciára vonatkozó becslések ilyen nagyfokú eltérése a következőket tükrözheti:
- az IE okozásában részt vevő kórokozók (pl. Campylobacter jejuni, Salmonella enterica, Shigella sonnei, Escherichia coli, norovírus és Giardia lamblia) széles skáláját,
- gazdatényezőket (pl. életkor és nem)
- Az IE súlyossága, időtartama és kezelése
- Az IE epizóddal kapcsolatos pszichés distressz.
Melyek a PI-IBS kialakulásának kockázati tényezői?
A közelmúltban készült metaanalízis a PI-IBS előfordulását, kockázati tényezőit és kimenetelét vizsgálta. A vizsgálat 45 tanulmányból származó több mint 20000 személy adatait tartalmazta, akik mindannyian IE-ben szenvedtek, majd 3 hónap és 10 év közötti időtartamig követték őket. A tanulmány néhány érdekes eredményt tárt fel:
- Az egyének 10 %-ánál alakult ki IBS az IE elszenvedését követő 12 hónapon belül
- Az IE négyszeresére növelte a PI-IBS kialakulásának kockázatát
- Protozoás/parazita fertőzés vezetett a PI-IBS legnagyobb kockázatához (>40%-uknál alakult ki PI-IBS), ezt követte a bakteriális fertőzés (14%-ban alakult ki PI-IBS)
- A PI-IBS kialakulásának egyéb kockázati tényezői közé tartozott a női nem, a súlyosabb IE, az antibiotikumok használata az IE kezelésére, valamint a pszichológiai stressz az IE idején
- A PI-IBS nagyobb valószínűséggel hasonlít az IBS-D vagy IBS-M-re, mint az IBS-C-re
Melyek a PI-IBS tünetei?
A tipikus IBS-hez hasonlóan a PI-IBS-t hasi fájdalom és váltakozó székelési szokások jellemzik, bár a PI-IBS-ben általában a hasmenés (szemben a székrekedéssel) a domináns székelési szokás
Milyen a PI-IBS prognózisa?
A tipikus IBS-től eltérően, amely krónikus állapotnak tekinthető (amelyet időszakos tüneti fellángolások jellemeznek), a tünetek a PI-IBS-ben általában javulnak és idővel megszűnnek. A tünetek teljes megszűnése azonban több évig is eltarthat, egyes tanulmányok szerint a tünetek teljes megszűnése az esetek körülbelül felében 6-8 éven belül következik be.
Hogyan kezelik a PI-IBS-t?
A PI-IBS-re nincs széles körben elfogadott kezelés, ezért az állapotot gyakran empirikusan kezelik, a kezelés kiválasztását a tünetek súlyossága és a domináns tünetek (gyakran hasi fájdalom és hasmenés) alapján. A kezelési lehetőségek, amelyeket orvosa vagy dietetikusa javasolhat, a következők lehetnek:
- Diétás megközelítések (pl. alacsony FODMAP-értékű étrend és rosttartalom módosítása)
- A hasmenés elleni gyógyszerek (pl. loperamid)
- Serotoninreceptor-antagonisták (ill.pl. aldoszteron és ondansatron)
- Antidepresszáns gyógyszerek (pl. amitriptilin)
- Antibiotikumok (pl. Rifaximin)
Bármilyen kezelést is választ, fontos, hogy reális elvárásai legyenek a tüneti válaszra vonatkozóan. Bár a tüneteknek a kezelés hatására javulniuk kell, gyakran még évekig fennmaradnak valamilyen mértékben. Kipróbálás és tévedés módszerét kell alkalmazni, de egyszerre csak egy terápiát kell kipróbálni, hogy a legtisztább képet kapjuk arról, hogy melyik kezelés működik és melyik nem.
- DuPont, A.W., Postinfectious irritable bowel syndrome. Clin Infect Dis, 2008. 46(4): p. 594-9.
- Schwille-Kiuntke, J., et al., Postinfectious irritable bowel syndrome: follow-up of a patient cohort of confirmed cases of bacterial infection with Salmonella or Campylobacter. Neurogastroenterol Motil, 2011. 23(11): p. e479-88.
- Marshall, J.K., et al., Eight year prognosis of postinfectious irritable bowel syndrome following waterborne bacterial dysentery. Gut, 2010. 59(5): p. 605-11.
- Neal, K.R., L. Barker, and R.C. Spiller, Prognosis in post-infective irritable bowel syndrome: a six year follow up study. Gut, 2002. 51 (3): p. 410-3.
- M Collins, S., C. Chang, and F. Mearin, Postinfectious Chronic Gut Dysfunction: From Bench to Bedside. Vol. 1. 2012. 2-8.