2. Az Úr szerető dorgálása
Jelenések 3:7-22
Jézus szeret téged. Amikor megengedi, hogy átmenj a próbatétel, a dorgálás vagy a fegyelmezés tüzén, azt szeretetből teszi. Azt mondja a filadelfiai gyülekezetnek: ‘Ti vagytok azok, akiket szerettem … Megvédelek titeket a próbatételek idején’ (9-10. v., MSG). A laodiceai gyülekezetnek azt mondja: “Akiket szeretek, azokat megdorgálom és fegyelmezem” (19. v.). Hogyan kellene válaszolnunk?
- Használjunk ki minden lehetőséget
Jézus szent és igaz, és “nála van a kulcs … Amit ő nyit meg, azt senki sem zárhatja be, és amit ő zár be, azt senki sem nyithatja ki” (7. v.). Ha bizonytalan vagy például egy munkával vagy kapcsolattal kapcsolatban, kérd Istent, hogy zárja be az ajtót, ha ez nem a megfelelő munka vagy kapcsolat, vagy nyissa ki az ajtót, ha igen.
Két olyan alkalom volt az életemben, amikor Isten bezárta az ajtót valami előtt, amit nagyon szerettem volna, és amiről akkor azt hittem, hogy Isten akarata. Imádkozva és küzdve próbáltam erőszakkal kinyitni az ajtókat – de azok zárva maradtak. Mindkét alkalommal keserűen csalódtam. De évekkel később nagyon hálás vagyok, és most már értem, miért zárta be azokat az ajtókat. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy a mennyország ezen oldalán valaha is megtudom, miért zárt be Isten más ajtókat az életemben.”
A Lélek így folytatja: “Íme, nyitott ajtót helyeztem eléd, amelyet senki sem zárhat be” (8. v.). Néha Isten egy lehetőség ajtaját helyezi elénk – talán valamilyen szolgálatra. Ha kinyitja az ajtót, ember nem tudja becsukni. A szolgálatot nagy támadások érhetik, de ha Jézus kinyitja az ajtót, biztosak lehetünk benne, hogy ő irányít.
Ez nem azt jelenti, hogy passzívan várjuk, hogy kinyíljanak az ajtók. Gyakran meg kell tennünk az első lépéseket a hitben, és aztán meglátjuk, hogy kinyílnak-e az ajtók. Ahogy Joyce Meyer rámutat: “Bízni benne olyan, mintha egy szupermarket automata ajtaja előtt állnánk. Állhatunk és nézhetjük az ajtót egész nap, de nem fog kinyílni, amíg nem teszünk egy lépést előre, és nem indítjuk be a mechanizmust, amely kinyitja az ajtót.”
Ez a gyülekezet kevés erővel rendelkezik, mégis megtartotta Jézus szavát, és nem tagadta meg a nevét (8. v.). Jézus szereti az ő egyházát (9. v.). Türelmesen kitartottak, és megígéri, hogy megtartja őket a megpróbáltatás órájában (10. v.).
Emberileg nézve ez a gyülekezet nem tűnik különösebben lenyűgözőnek. Mégis Jézusnak nincsenek kritikus szavai hozzá. Az ő szemlélete gyakran nagyon különbözhet a miénktől, és az iránta való hűség sokkal többet számít, mint a méret vagy az erő külső jelei. A filadelfiaiaknak szóló üzenete egyszerűen az, hogy ragaszkodjanak ahhoz, amijük van. Azt ígéri, hogy akik győzedelmeskednek, oszlopokká lesznek Isten templomában. Az ő neve lesz rájuk írva (12. v.). A jövőjük teljesen biztos.
Uram, köszönjük, hogy rád bízhatjuk terveinket. Köszönjük, hogy amikor kinyitsz egy ajtót, senki sem tudja bezárni, és amikor bezárod, senki sem tudja kinyitni. Uram, rád bízzuk a terveinket …
Bízunk benned, hogy az ajtókat, amelyeket kinyitottál, senki sem tudja bezárni.
- Légy tele lelkesedéssel
Ahogy Bear Grylls írja: “Légy a leglelkesebb ember, akit ismersz. A lelkesedés fenntart téged a nehéz időkben, bátorítja a körülötted lévőket, és teljesen fertőző.”
Jézus legkeményebb szavait a laodiceai gyülekezetnek tartja fenn (15-17. v.).
A laodiceai gyülekezet olyan volt, mint a nyugati egyház nagy része. Egyik szinten “sikeres” volt. Laodícea a bankjairól és iparáról híres hely volt. De lelkileg vakok, meztelenek és szegények voltak. Heidi Baker, egy mozambiki misszionárius azt mondta, hogy bár a szegények legszegényebbjeivel dolgozott, “nem értettem és nem láttam, hogy az emberek a nyugati világban is szegények és éheznek, hogy éheznek Isten dolgaira. És akkor Isten megnyitotta a szememet.”
Mély kihívást jelentenek számomra ezek a szavak. Olyan könnyű büszkévé, “langyossá”, “nyomorulttá”, “szánalmassá”, lelkileg “szegénnyé, vakká és mezítelenné” (17. v.) válni.”
Mégis van itt remény. Az Úr még mindig szeret bennünket (19. v.). Arra buzdít, hogy szerezzünk igazi, tűzben finomított kincseket, hogy lelkileg gazdagok legyünk (18a. v.). Szégyenletes mezítelenségünket csak az ő igazságos köntösével fedhetjük be (18b. v.). Szükségünk van az ő kenőcsére a szemünkön, hogy megszüntesse lelki vakságunkat (18c. v.).
Amint átmegyünk a tisztítótűzön, ez egyfajta fegyelmezés (19. v.). Ennek célja van. Azt akarja, hogy “legyünk komolyak, és tartsunk bűnbánatot” (19. v.). Meg kell bánnunk langyosságunkat – félszívűségünket, önelégültségünket és büszkeségünket.
Ezzel összefüggésben található ez a csodálatos és híres vers: “Itt vagyok! Az ajtóban állok és kopogtatok. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja az ajtót, bemegyek, és velük eszem, és ők is velem” (20. v.). Az együtt evés a bensőséges barátság jele, amelyet Jézus mindazoknak ajánl, akik megnyitják előtte életük ajtaját.”
Egyetlen kilincs van, és az az ajtó belső oldalán van. Más szóval ki kell nyitnunk az ajtót, hogy beengedjük Jézust az életünkbe. Jézus soha nem fog erőszakkal bejutni. Ő megadja nekünk a választás szabadságát. Rajtunk múlik, hogy kinyitjuk-e neki az ajtót vagy sem. Ha megtesszük, akkor megígéri: “Bemegyek és együtt eszem velük, ők pedig velem”.
Uram, megbánjuk azokat az időket, amikor félszívűek, önelégültek és lelkileg szegények voltunk. Köszönjük szerető dorgálásodat és fegyelmezésedet. Köszönjük, hogy megígérted, hogy ha kinyitjuk előtted az ajtót, bejössz és velünk eszel. Urunk, vágyunk a veled való nagyobb bensőséges kapcsolatra. Legyen bennünk mindig lelkesedés.