VízfogyasztásSzerkesztés
A vízmennyiség egyénenként változik, mivel függ az alany állapotától, a testmozgás mennyiségétől, valamint a környezeti hőmérséklettől és páratartalomtól. Az Egyesült Államokban a napi referencia vízbevitel (RDI) 18 év feletti férfiak esetében 3,7 liter/nap (l/nap), 18 év feletti nők esetében 2,7 l/nap, beleértve az élelmiszerekben, italokban és ivóvízben található vizet is. Azt az elterjedt tévhitet, hogy mindenkinek naponta két liter (68 uncia, azaz körülbelül nyolc 8 unciás pohár) vizet kellene meginnia, nem támasztják alá tudományos kutatások. A témával kapcsolatos összes tudományos szakirodalom 2002-ben és 2008-ban végzett különböző áttekintései nem találtak olyan szilárd tudományos bizonyítékot, amely napi nyolc pohár víz fogyasztását javasolta volna. Például a melegebb éghajlaton élő emberek nagyobb vízbevitelt igényelnek, mint a hűvösebb éghajlaton élők. Az egyén szomjúsága jobb iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy mennyi vízre van szüksége, mint egy konkrét, rögzített szám. Rugalmasabb irányelv, hogy egy normális embernek naponta négyszer kell vizelnie, és a vizeletnek világossárga színűnek kell lennie.
A normális élettani tevékenységek, például a légzés, az izzadás és a vizelés során elvesztett folyadék pótlásához folyamatos vízellátásra van szükség. A táplálék 0,5-1 l/nap mennyiséggel járul hozzá, a fehérje-, zsír- és szénhidrát-anyagcsere pedig további 0,25-0,4 l/nap mennyiséget termel, ami azt jelenti, hogy az ajánlott napi bevitel (RDI) teljesítéséhez férfiak esetében 2-3 l/nap, nők esetében pedig 1-2 l/nap vizet kell folyadékként fogyasztani.
NyomelemekSzerkesztés
Az ásványi anyagbevitel tekintetében nem egyértelmű az ivóvíz hozzájárulása. A szervetlen ásványi anyagok azonban általában a felszíni és felszín alatti vizekbe a csapadékvíz lefolyásával vagy a földkéreggel jutnak be. A tisztítási folyamatok szintén egyes ásványi anyagok jelenlétéhez vezetnek. Ilyenek például a kalcium-, cink-, mangán-, foszfát-, fluorid- és nátriumvegyületek. A tápanyagok biokémiai anyagcseréjéből keletkező víz egyes ízeltlábúak és sivatagi állatok napi vízszükségletének jelentős részét biztosítja, de az ember szükséges vízbevitelének csak kis hányadát.
Majdnem minden ivóvízben számos nyomelem van jelen, amelyek közül néhány az anyagcserében játszik szerepet. Például a nátrium, a kálium és a klorid olyan gyakori vegyi anyagok, amelyek kis mennyiségben a legtöbb vízben megtalálhatóak, és ezek az elemek szerepet játszanak a szervezet anyagcseréjében. Más elemek, mint például a fluorid, bár kis koncentrációban vitathatatlanul hasznosak, magas koncentrációban fogászati és egyéb problémákat okozhatnak. A víz nélkülözhetetlen szervezetünk növekedéséhez és fenntartásához, mivel számos biológiai folyamatban vesz részt.
Orvosi felhasználásSzerkesztés
Betegség hatásaiSzerkesztés
Mikor valaki beteg, hányással, hasmenéssel és vérzéssel is veszíthet folyadékot. Ilyenkor az egyén fokozottan ki van téve a kiszáradás veszélyének, mivel a veséknek nehezebb lesz a folyadékveszteséget a vizelettermelés csökkentésével kiegyenlíteniük (a veséknek legalább némi vizeletet kell termelniük ahhoz, hogy az anyagcsere-hulladékot kiürítsék.)
Orális rehidrációs terápiaSzerkesztés
Az orális rehidrációs terápia (ORT), egyfajta folyadékpótlás, amelyet a kiszáradás kezelésére használnak. Akut kórházi környezetben a folyadékegyensúlyt gondosan ellenőrzik. Ez információt nyújt a beteg hidratáltsági állapotáról, veseműködéséről és szív- és érrendszeri funkciójáról.
- Ha a folyadékveszteség nagyobb, mint a folyadékbevitel (például ha a beteg hány és hasmenése van), a betegről azt mondjuk, hogy negatív folyadékegyensúlyban van. Ebben az esetben gyakran intravénásan adnak folyadékot a veszteség ellensúlyozására.
- A másik oldalon a pozitív folyadékegyensúly (amikor a folyadékgyarapodás nagyobb, mint a folyadékvesztés) a vese- vagy a szív- és érrendszeri rendszer problémájára utalhat.
Ha a vérnyomás alacsony (hipotenzió), a vesékben csökken a szűrési sebesség, ami kevesebb folyadék visszaszívódását és így kevesebb vizeletürítést okoz.
A folyadékegyensúly pontos mérése ezért fontos diagnosztikai eszköz, és lehetővé teszi az azonnali beavatkozást az egyensúlyhiány korrigálására.