Chordata Elasmobranchii Hexanchiformes Chlamydoselachidae Chlamydoselachus anguineus
Description & Behavior
Frilled Sharks :: MarineBio Video Library
Frilled sharks, Chlamydoselachus anguineus (Garman, 1884), aka frill sharks, frill-gilled sharks, Greenland sharks, scaffold sharks, and silk sharks are members of the most ancient frill and cow sharks order, Hexanchiformes. A hexanchiform cápáknak egyetlen hátúszójuk van, hat vagy hét kopoltyúnyílásuk (szemben az összes többi létező cápánál található öttel), és nincs szemhéjhártyájuk (harmadik védőszemhéjuk). A fodros cápa, Chlamydoselachus anguineus, jelenleg a fodros cápák mindössze két ismert fajának egyike. A dél-afrikai fodros cápát (C. africana) nemrégiben (2009-ben) fedezték fel Dél-Angola, Namíbia és Dél-Afrika partjainál. Mindkettő más szempontból nagyon különbözik a tehéncápáktól, és valószínűleg a közeljövőben saját rendjükbe, a Chlamydoselachiformes rendbe kerülnek.
A fodros cápák, Chlamydoselachus anguineus, mélyvízi angolnaszerű cápák, amelyek elérik a 2 méteres hosszúságot, és a feltételezések szerint 1,35-1,5 méteres korukban érik el az ivarérettséget. Felül sötétbarna vagy szürke színűek, alul néha világosabbak, és hat pár “fodros” kopoltyúnyílással rendelkeznek, ahol az első kopoltyúnyílás az állkapcsuk alatt egyfajta gallért alkotva egyesül. A fodros cápák feje széles és lapos, rövid, lekerekített orral. Orrlyukaik függőleges hasadékok, amelyeket egy bőrlebeny választ el egymástól. A közepesen nagy szemek vízszintesen oválisak (mint a macskáké).
A szájuk az ormányuk elülső szélén (terminális) helyezkedik el, nem pedig alatta, mint a legtöbb cápának, és mindkét állkapcsukban apró háromfogúak. Fogsoruk meglehetősen szélesen helyezkednek el, a felső állkapcsukban 19-28, az alsó állkapcsukban 21-29 fogat számlálnak. Mindegyik fog apró, három karcsú, tűszerű bütyökkel, amelyek két bütyökkel váltakoznak. Nagyon hosszú állkapcsaik végállóan (az ormány végén) helyezkednek el, szemben a legtöbb cápa alulra húzott állkapcsával.
A medenceuszonyuk fölött hátrafelé elhelyezkedő kis lebenyszerű hátúszójuk van, a hátúszójuknál nagyobb anális uszonyukkal. Melluszonyuk kicsi és lapát alakú, nagyon hosszú farokuszonyuk (farokúszójuk) pedig kis hasi lebennyel rendelkezik, és nincs szubterminális bevágásuk.
A fodros cápák hasa mentén egy pár vastag, ismeretlen funkciójú bőrredő fut végig, amelyeket egy barázda választ el egymástól (valószínűleg azért, hogy a nagyobb zsákmány megemésztésekor lehetővé tegyék a terjeszkedést), és a középső részük a nőstényeknél viszonylag hosszabb, mint a hímeknél.
A csőrös cápák abban különböznek dél-afrikai rokonuktól, a C. africana-tól, hogy több csigolyájuk van (160-171 vs. 147) és a spirális billentyűbél több fordulattal rendelkezik (35-49 vs. 26-28), valamint különböző arányos méretekben is eltérnek, például hosszabb fejük és rövidebb kopoltyúnyílásaik vannak. Az ismert maximális hossz a hímeknél 1,7 m, a nőstényeknél 2,0 m.
A farkascápák erősen specializálódtak a mélytengeri életre, redukált, kevéssé meszes csontvázuk és alacsony sűrűségű lipidekkel teli hatalmas májuk van, ami lehetővé teszi számukra, hogy kis erőfeszítéssel megőrizzék helyzetüket a vízben. Emellett azon kevés cápák közé tartoznak, amelyeknek “nyitott” oldalvonaluk van, amelyben a mechanoreceptív szőrsejtek olyan barázdákban helyezkednek el, amelyek közvetlenül ki vannak téve a környező tengervíznek. Ezt az elrendezést tartják a legprimitívebbnek a cápáknál, és ez fokozhatja érzékenységüket a közelükben lévő zsákmány apró mozdulataira.
Néhány fodros cápának hiányzik a farkának a vége, valószínűleg más cápafajok ragadozó támadásai miatt.
Ezek a cápák, vagy egy feltételezett óriás rokonuk, a tengeri kígyókról szóló jelentések forrásaként szerepelnek.
Világterjedelem & Élőhely
GBIF hálózat OBIS elterjedési térkép AquaMaps
Frizurás cápák, Chlamydoselachus anguineus, egy ritka “primitív” cápafaj, amely jellemzően a tengerfenék közelében, a külső kontinentális és szigeti (szigetszerű) polcok és felső lejtők feletti vizekben található, általában 120 és 1280 m közötti mélységben, de akár 1570 m-ig, sőt esetenként a felszínen is.
A fodros cápák elterjedési területe az Atlanti- és a Csendes-óceánban széles, bár foltos (ÉSZ 74° – DSZ 58°, NY 169° – K180°). A japán Suruga-öbölben 50 m és 200 m közötti mélységben a leggyakoribbak, az Indiai-óceán nyugati részén pedig Dél-Afrika partjainál C. africana néven fordulnak elő. A Csendes-óceán nyugati részén a fodros cápák Japánnál, valamint Új-Zélandtól délre, Új-Dél-Walesig és az ausztráliai Tasmániáig ismertek. A Csendes-óceán keleti/középső részén megfigyelték őket Hawaii, Dél-Kalifornia és Chile északi része között. A fodros cápákat az Atlanti-óceán keleti részén is megfigyelték Észak-Norvégiától Észak-Namíbiáig, és valószínűleg a Jóreménység-fok keleti részénél Dél-Afrikában.
Az Atlanti-óceán középső részén a Közép-atlanti gerinc mentén több helyen is fogták őket, az Azori-szigetektől északra a Rio Grande-emelkedésig Brazília déli részénél, valamint a Vavilov-gerinc mentén Nyugat-Afrikánál. Az Atlanti-óceán nyugati részén Új-Anglia, Georgia és Suriname partjairól jelentették.
Táplálkozási viselkedés (ökológia)
A Chlamydoselachus anguineus cápák fejlábúakkal (főként tintahalakkal), más cápákkal és csontos halakkal táplálkoznak. A táplálkozási viselkedést még nem figyelték meg ennél a gyengén úszó fajnál, bár feltételezhető, hogy aktív, gyorsan mozgó tintahalakat fognak, kihasználva a sérült vagy az ívás után kimerült és haldokló tintahalakat. Másik lehetőség, hogy meglepik zsákmányukat azzal, hogy testüket rugószerűen meggörbítik, hátul elhelyezkedő uszonyaikkal kitámasztják magukat, és kígyóként gyors csapásokat indítanak előre. Képesek lehetnek arra is, hogy a kopoltyúnyílásaikat összezárva negatív belső nyomást hozzanak létre, hogy a zsákmányt gyorsan a szájukba szívják. Sok apró, éles, hátrafelé mutató (visszahajló) foguk van, amelyek a kalmárfogakhoz hasonlóan működnek, és könnyen elkaphatják a tintahalak testét vagy csápjait, különösen, ha állkapcsuk kinyúlása közben kifelé forognak. A fogságban tartott, nyitott szájjal úszó fodros cápák megfigyelései arra is utalhatnak, hogy a sötét szájukhoz képest világos, apró fogak még a tintahalakat is megtéveszthetik, hogy megtámadják és beakadjanak.
Hosszú, rendkívül rugalmas állkapcsukat használva képesek lennének nagy zsákmányt (akár annak felét is!) egészben lenyelni, miközben a sok tűszerű fogsorukkal lényegében hiábavalóvá tennék a menekülést. Állkapcsuk hosszát és tagoltságát vizsgálva úgy tűnik, hogy a fodros cápák nem tudnak olyan erős harapást kifejteni, mint a hagyományosabb felépítésű cápák. A legtöbb befogott egyednél nem vagy alig azonosítható gyomortartalmat találtak, ami arra utal, hogy gyors emésztési sebességgel és/vagy hosszú táplálkozási időközökkel rendelkeznek. Egy 1,6 m hosszú, Japán partjainál kifogott egyedről kiderült, hogy egy egész 590 g-os japán macskacápát (Apristurus japonicus) nyelt le. A Suruga-öbölben e cápák táplálékának mintegy 60%-át tintahalak teszik ki, és ez nem csak a lassan mozgó, mélyben élő tintahalakat, mint a Chiroteuthis és a Histioteuthis, hanem a nyílt óceán viszonylag nagy, erőteljes úszóit, mint az Onychoteuthis, a Sthenoteuthis és a Todarodes is magában foglalja.
Élettörténet
A fodros cápák, Chlamydoselachus anguineus, aplacentárisan élősködők (más néven ovovivipariák), ahol az embriók az anyjuk méhében lévő petekapszulából kelnek ki, és születésükig a sárgája táplálja őket. A fodros cápák vemhességi ideje akár három és fél év is lehet, ami a leghosszabb a gerincesek között. Egyszerre 2-15 ivadék születik (átlagosan 6), amelyek 40-60 cm hosszúak, és úgy tűnik, hogy nincs külön szaporodási időszak (ami várható, mivel ezek a cápák olyan mélységekben élnek, ahol nincs vagy alig van szezonális hatás). A hím fodros cápák 1,0-1,2 m hosszúságban, a nőstények pedig 1,3-1,5 m hosszúságban érik el az ivarérettséget. 15 hím és 19 nőstény fodros cápából álló lehetséges párzási csoportosulást észleltek a Közép-atlanti gerincen egy tengerparti hegy felett.
Megőrzési státusz & Megjegyzések
A fodros cápák jelenlegi IUCN-megőrzési státusza Conservation Evidence NOAA UNEP World Conservation Monitoring Centre: Ellenőrizze a fajra vonatkozó tengeri megfigyelési listát
A fodros cápák, Chlamydoselachus anguineus, az IUCN vörös listáján közel veszélyeztetett (NT) fajként szerepelnek: “Általában ritka vagy ritka mélytengeri faj, néhány olyan helységgel, ahol több halászat során gyakrabban ejtik ki járulékos fogásként. Nem fontos célfaj, de számos fenékvonóhálós, középvízi vonóhálós, mélytengeri horogsoros és mélytengeri kopoltyúhálós halászatban rendszeres, bár csekély mértékű járulékos fogás. Mellékfogásként ezt a fajt különböző módon használják fel húsnak, hallisztnek, vagy visszadobják. Alkalmanként akváriumokban tartják (Japán). Aggodalomra ad okot, hogy a mélytengeri halászati tevékenység (földrajzi és mélységbeli) kiterjesztése növelni fogja a járulékos fogások szintjét. Bár élettörténetéről keveset tudunk, ez a mélytengeri faj valószínűleg nagyon kevéssé ellenáll a nem célzott kiaknázásból eredő kimerülésnek. A veszélyeztetettséghez közeli kategóriába sorolták, mivel fennáll a veszélyeztetett A2d+A3d+4d kritériumok teljesülésének lehetősége.”
2004. augusztus 27-én a Johnson-Sea-Link II ROV segítségével először figyelték meg ezt a fajt természetes élőhelyén, az Egyesült Államok délkeleti részén, a Blake-fennsíkon (lásd a fenti első képet). 2007. január 21-én egy japán halász egy 1,6 m hosszú nőstényt fedezett fel élve a felszínen, talán betegség vagy a meleg víz okozta gyengeség miatt. Az állatot a shizuokai Awashima tengeri parkba szállították, ahol néhány óra múlva elpusztult (lásd a fenti videót). Garman és azóta számos szerző a fodros cápát hozta fel a tengeri kígyóészlelések magyarázataként. A cápa szerény mérete miatt egyes kriptozoológusok felvetették egy óriás rokonának létezését, különösen mivel a fosszilis feljegyzésekből nagyobb Chlamydoselachus fajok is ismertek.
References & Further Research
Research Chlamydoselachus anguineus @
Barcode of Life BioOne Biodiversity Heritage Library CITES Cornell Macaulay Library Encyclopedia of Life (EOL) ESA Online Journals FishBase Florida Museum of Natural History Ichthyology Department GBIF Google Scholar ITIS IUCN RedList (Threatened Status) Marine Species Identification Portal NCBI (PubMed, GenBank, etc.) Ocean Biogeographic Information System PLOS SIRIS Tree of Life Web Project UNEP-WCMC Species Database WoRMS
Search for Frilled Sharks @
Flickr Google Picsearch Wikipedia YouTube
Chordata Elasmobranchii Hexanchiformes Chlamydoselachidae Chlamydoselachus anguineus