Frontiers in Neuroscience

Introduction

Az alkalmazott pszichológia legújabb innovatív munkái megállapították, hogy a mások viselkedésének tudatosítása hasznos módszer a pozitív viselkedésbeli változások társadalmi szintű előidézésére. Például az adófizetők nagyobb valószínűséggel fizetik be a tartozásukat, ha tudják, hogy mások is így tesznek (Coleman, 2007; Cabinet Office UK Behavioural Insights Team, 2012), a háztartásbeliek csökkentik energiafelhasználásukat, ha arról tájékoztatják őket, hogy több áramot használnak, mint a szomszédaik (Schultz et al., 2007; Slemrod és Allcott, 2011), és az emberek nagyobb valószínűséggel adakoznak jótékony célra, ha azt társadalmi normának tekintik (Alpizar et al., 2008; Smith et al., 2015). E stratégiák közül számosat sikeresen alkalmaztak az elmúlt években, bár némileg ad hoc jelleggel. A társadalmi befolyásolás és a konformitás kognitív és neurális mechanizmusainak jobb megértése azonban fontos ahhoz, hogy ezeket a technikákat más, a politikai döntéshozók számára érdekes területekre is kiterjeszthessük.

Az elmúlt évtized során egyre több munka vizsgálta a társadalmi befolyásolás neurokognitív korrelátumait (áttekintésért lásd Falk et al., 2012; Morgan és Laland, 2012; Izuma, 2013; Schnuerch és Gibbons, 2014; Cascio et al., 2015). Ezek a tanulmányok a társadalmi befolyás különböző aspektusaira összpontosítottak, kezdve attól, hogy mások véleménye hogyan befolyásolja az egyszerű ingerek értékelését és érzékelését (Berns et al., 2005; Mason et al., 2009; Chen et al., 2012; Stallen et al., 2013; Tomlin et al., 2013; Trautmann-Lengsfeld és Herrmann, 2013) az összetettebb, reálisabb választási lehetőségekig (Klucharev et al., 2009; Berns et al, 2010; Campbell-Meiklejohn et al., 2010; Zaki et al., 2011; Huber et al., 2015), és végül arra, hogy milyen agyi mechanizmusok állnak a hosszú távú konformitás hátterében, hogyan befolyásolja a társak puszta jelenléte az agyi aktivitást és vezet a kockázatvállalási és bizalmi döntések változásához (Steinberg, 2007; Chein et al., 2011; Fareri et al., 2012, 2015), és hogyan békíti ki az agy a félrevezető befolyást (Edelson et al., 2011, 2014; Izuma, 2013). Ennek a Fókuszált áttekintésnek nem az a célja, hogy újra összefoglalja ezeket a munkákat, hanem inkább az, hogy feltárja, milyen mértékben járulhatnak hozzá ezek a neuroimaging vizsgálatok a társadalmi befolyásolás pszichológiájának megértéséhez, és milyen ígéretes irányok állnak előttünk a jövőben. Konkrétan, míg a társadalmi befolyás tág fogalom, amely másoknak a viselkedésünkre és véleményünkre gyakorolt hatását írja le, itt a konformitással kapcsolatos tanulmányokra összpontosítunk, ahol a konformitás az emberek véleményének vagy viselkedésének másokéval való tényleges összehangolására utal. Ez az áttekintés három olyan mód köré épül, amelyekkel az idegrendszeri képalkotás a pszichológiához való hozzájárulásra utalnak (Moran és Zaki, 2013), nevezetesen az idegrendszeri képalkotás szerepe (i) a viselkedés alapjául szolgáló alapvető mechanizmusok azonosításában, (ii) a hasonló viselkedési előrejelzéseket megfogalmazó pszichológiai elméletek közötti elkülönítésben, valamint (iii) az agyi aktivitás felhasználásában a későbbi viselkedésbeli változások előrejelzésére.

KULCSFOGALOM 1. A neuroképalkotás szerepe a pszichológiában. Társas befolyás
Mások befolyása az attitűdjeinkre, véleményünkre és viselkedésünkre. A társadalmi befolyásnak számos formája lehet, beleértve a konformizmust (lásd a 2. kulcsfogalmat), a reaktanciát (a másokéval ellentétes nézet szándékos elfogadása), a meggyőzést (a vélemény megváltoztatása az észérvekre vagy érzelmekre való hivatkozással) és a kisebbségi befolyást (amikor egy egyén vagy egy kis csoport befolyást gyakorol a többségre).

2. kulcsfogalom. Konformitás
Az egyén hozzáállásának, véleményének vagy viselkedésének másokéhoz való igazítása. A szociálpszichológia a konformitás két okát különbözteti meg. Információs konformitásról akkor beszélünk, ha valaki azért veszi át mások véleményét, mert feltételezzük, hogy mások több ismerettel rendelkeznek a helyzetről. A normatív konformitás arra utal, hogy az ember mások pozitív elvárásaihoz igazodik annak érdekében, hogy kedveljék és elfogadják őt.

A konformitás mechanizmusai

Egyre több idegtudományi vizsgálat utal arra, hogy a konformitás olyan idegi jeleket toboroz, amelyek hasonlóak a megerősítő tanulásban részt vevőkhöz (Klucharev et al., 2009; Campbell-Meiklejohn et al., 2010; Kim et al., 2012; Shestakova et al., 2013). Például Klucharev és munkatársai (2009) vizsgálatában a résztvevőknek női arcokat kellett értékelniük, majd látták a többi értékelő állítólagos összesített ítéletét. Amikor másodszor is látták ezeket az arcokat, a résztvevők értékelései a csoportos ítéletek irányába mozdultak el. Az idegképalkotási eredmények azt mutatták, hogy amikor az egyéni értékelések eltértek a csoport értékelésétől, az aktivitás a rostrális cinguláris zónában, a mediális prefrontális kéregben lévő és a konfliktus feldolgozásában részt vevő területen (Ridderinkhof et al., 2004) megnőtt, míg a nucleus accumbens, a jutalom elvárásával kapcsolatos terület (Knutson et al., 2005) aktivitása csökkent. Érdekes módon ezeknek a jeleknek az amplitúdója előre jelezte a konformitást, úgy, hogy amikor ez az inkongruencia nagy volt (bár az, hogy pontosan milyen nagyságrendűnek kell lennie ennek az eltérésnek ahhoz, hogy a konformitást kiváltsa, még nem tisztázott), akkor az emberek kiigazították a viselkedésüket és összehangolták a véleményüket a csoportéval (Klucharev et al., 2009). Hasonló, a saját értékelés és egy markáns külső vélemény eltérését tükröző neurális diszkrepanciajelzésekről számoltak be más tanulmányok is (Campbell-Meiklejohn et al., 2010; Deuker et al., 2013; Izuma és Adolphs, 2013; Lohrenz et al., 2013).

KULCSFOGALOM3. Megerősítéses tanulás
A megerősítéses tanulás a környezet próbálgatással történő megismerése. A pozitív és negatív eredményekkel való találkozás révén az egyének idővel megtanulják, hogy milyen cselekvést válasszanak a jutalom maximalizálása érdekében. A konformitáskutatásban jellemzően a csoport általi elfogadást tekintik jutalomnak, és az egyén hozzáállásának, véleményének vagy viselkedésének másokéval való összehangolását a kimenetel elérésének eszközének.

Egyetértve a korábbi munkákkal, amelyek szerint a mediális prefrontális kéreg régiói mind a pozitív/negatív, mind a váratlan kimeneteleket követő viselkedésbeli alkalmazkodással kapcsolatosak (Ridderinkhof et al, 2004), az aktivitás ebben a régióban, amely valamivel elülsőbb, mint a Klucharev és munkatársai (2009) által jelentett mediális frontális aktivitás, nemcsak a kedvelt csoport felé irányuló konformitást kódolja, hanem a nem kedvelt csoporttól való viselkedési kiigazításokkal is korrelál (Izuma és Adolphs, 2013, és lásd Izuma, 2013 a mediális frontális aktivációk áttekintését a társadalmi konformitási vizsgálatokban). A mediális frontális kéreg konformitásban betöltött oksági szerepének tesztelésére a kutatók transzkraniális mágneses stimulációval (TMS) átmenetileg lefelé szabályozták ezt a területet, hogy megvizsgálják, ez befolyásolta-e a csoportvéleményekhez való viselkedésbeli alkalmazkodást (Klucharev et al., 2011). Valóban, úgy tűnt, hogy ennek a régiónak az átmeneti lefelé szabályozása csökkenti a viselkedésbeli változásokat, megerősítve a hátsó mediális prefrontális kéreg kritikus részvételét a konformitásban. Úgy véljük, hogy ez a kutatás egyértelműen bizonyítja a funkcionális neuroimaging szerepét a társadalmi konformitás hátterében álló pontos rendszerek jobb megvilágításában. Bár itt a megerősítéses tanulás mechanizmusát használtuk példaként arra, hogy az alapvető folyamatok vizsgálatával jobban megérthetjük az összetett társas viselkedést, a jövőbeni vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy a konformitás alapjául szolgáló pontos folyamatokba nagyobb betekintést nyerjünk. Ma még például nem tudjuk, hogy a csoport véleményétől való eltérés kivált-e tényleges dopaminfüggő jutalom-előrejelző hibajelzéseket, vagy a konformitás feldolgozása különböző módon történik-e.

Pszichológiai elméletek validálása

A konformitás neurális mechanizmusainak pontosabb azonosítása mellett az idegtudomány segíthet a versengő pszichológiai elméletek közötti elbírálásban, amelyek hasonló viselkedési előrejelzéseket tesznek arra vonatkozóan, hogy az emberek miért konformak. Például a társas befolyásolással kapcsolatos egyik első neuroimaging-vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a konformitás a mások választásának való megfelelésre irányuló explicit döntés függvénye-e, vagy a mások jelenléte valóban megváltoztatja az egyének valódi észlelését vagy figyelmi fókuszát (Berns et al., 2005). A szerzők fMRI és egy mentális forgatási feladat segítségével vizsgálták a konformitás neurális korrelátumait egy absztrakt ábra elforgatásának mértékére vonatkozó helytelen kortárs visszajelzéssel szemben. A helytelen visszajelzésnek való megfelelés megváltoztatta az aktivitást a vizuális kérgi és parietális régiókban, amelyek részt vettek magának a mentális rotációs feladatnak a végrehajtásában. Ezeknek a régióknak az észlelésben való részvétele és a frontális döntéshozó régiók aktivitásának hiánya alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a viselkedésbeli változás ebben a vizsgálatban az alacsony szintű észlelési folyamatok módosításának köszönhető, szemben a végrehajtó szinten hozott megfelelési döntéssel. Bár óvatosság indokolt, amikor az ilyen típusú fordított következtetési technikákat használjuk a pontos kognitív folyamatok ismeretének megállapítására (Poldrack, 2006), további támogatást nyújtanak annak a hipotézisnek, hogy a társadalmi konformitás hatással lehet az alapvető kognitív feldolgozásra az elektroenkefalográfiás (EEG) munkák, amelyek azt mutatják, hogy a kortárscsoport normájától való eltérés hatással lehet a korai vizuális agyi jelekre (Trautmann-Lengsfeld and Herrmann, 2013, 2014).

A neuroimaging kutatások másik fókuszában annak vizsgálata állt, hogy a mások véleményének megtekintése valóban megváltoztathatja-e az egyének valódi preferenciáit, tesztelve a szociálpszichológiai elméleteket, amelyek megkülönböztetik a valódi attitűdváltozásokat a puszta nyilvános megfeleléstől, amelyben az emberek valódi attitűdjük megváltoztatása nélkül alkalmazkodnak (Cialdini és Goldstein, 2004). Ez az irány ígéretesnek bizonyult, bizonyítva, hogy a társadalmi befolyás mérsékli a striatum és a ventromedialis prefrontális kéreg aktivitását. Ez a két agyterület közismerten részt vesz a jutalmak feldolgozásában, és úgy gondolják, hogy együttesen működnek a szubjektív érték kódolásában (Bartra et al., 2013). Az ezeken a területeken áthaladó jelek fokozódtak, amikor a résztvevők olyan egyszerű, absztrakt szimbólumokat láttak, amelyeket a társaik népszerűségét értékelték (Mason et al., 2009), amellett, hogy a résztvevőknek tényleges konkrét ingereket mutattak be, például olyan arcokat és dalokat, amelyeket mások kedveltek (Klucharev et al., 2009; Campbell-Meiklejohn et al., 2010; Zaki et al., 2011). Ezek az eredmények együttesen azt sugallják, hogy mások viselkedése és véleménye valójában közvetlenül befolyásolhatja az egyes ingerekhez kapcsolódó értékek neurális reprezentációját, és bemutatják, hogy a neuroimaging hogyan segíthet a valódi konformitás és az egyszerű nyilvános megfelelés szétválasztásában. Mint ilyen, ez a megközelítés értékes információkkal szolgál a konformitás pszichológiai elméleteinek érvényesítéséhez és kiterjesztéséhez.

KULCSFOGALOM 4. Megfelelés
A megfelelés a konformitás felszínes formájára utal, amikor az egyének ugyanazt a véleményt vagy viselkedést fejezik ki, mint a csoport, de nem változtatják meg a tényleges mögöttes hozzáállásukat vagy meggyőződésüket. A megfelelés nyilvános konformitásnak is nevezik, és ellentéte a privát konformitásnak vagy internalizációnak, amikor az emberek valóban hisznek abban, hogy a csoportnak van igaza, és tényleges preferenciaváltozás következik be.

Viselkedésváltozás előrejelzése

A harmadik mód, amellyel az idegtudományi kutatás hozzájárulhat a társadalmi befolyás jobb megértéséhez, az az, hogy képes az agyi adatokat a viselkedés közvetlen előrejelzésére használni. Például a saját és a csoport megítélése közötti konfliktusra adott diszkrepanciajel erőssége nemcsak a későbbi konformitást jósolta meg, hanem a striatumon belüli aktivitás is korrelált az egyéni különbségekkel: azok a résztvevők, akik a csoportos nézeteltérésre válaszul módosították véleményüket, alacsonyabb aktivációt mutattak ezen a területen, mint azok, akik nem módosították véleményüket (Klucharev et al., 2009). A csoporthoz való igazodásra való hajlam egyéni különbségeit az orbitofrontális kéreg funkcionális és strukturális különbségeivel is összefüggésbe hozták (Campbell-Meiklejohn et al., 2012a; Charpentier et al., 2014). Ezenkívül ezek a tendenciák modulálhatók az oxitocin (Stallen et al., 2012), a szociális viselkedés széles skálájában szerepet játszó hormon, valamint a metilfenidát, egy közvetett dopamin- és noradrenalin-agonista (Campbell-Meiklejohn et al., 2012b) beadásával.

Egy érdekes, és eddig viszonylag kevés figyelmet kapott kiterjesztése ennek a laboratóriumi kutatásnak az, hogy az idegi aktivitás milyen mértékben képes előre jelezni a tényleges hosszú távú viselkedésbeli változásokat, amelyeket a valós világban hozott döntésekben mérnek. Egy tanulmány kimutatta, hogy a mediális frontális kéregben lévő diszkrepanciajel több hónappal később megjósolhatja a preferenciaváltozást (Izuma és Adolphs, 2013). Ez a megállapítás azonban potenciálisan azzal az általános tendenciával magyarázható, hogy az egyén konzisztens a saját korábbi viselkedésével, mivel a résztvevők ebben a kísérletben már egyszer explicit módon értékelték az ingereket. Egy ezt a problémát megkerülő utóvizsgálat robusztus konformitási hatásokat mutatott ki, amelyek során az arc vonzerejének megítélése megváltozott mások véleményének ismeretében, és ez a hatás akár 3 napig is eltartott (Huang et al., 2014). Tartós konformitási hatásokat találtak egy olyan vizsgálatban is, amely a társadalmi nyomás emlékezetváltozásra gyakorolt hatását vizsgálta (Edelson et al., 2011). Ebben a vizsgálatban a résztvevők más társmegfigyelők helytelen visszaemlékezéseinek voltak kitéve, miközben kérdéseket tettek fel nekik egy általuk megtekintett dokumentumfilmmel kapcsolatban. Egy hét elteltével újra tesztelték őket, és bár tájékoztatták őket arról, hogy a korábban hallott válaszokat valójában véletlenszerűen határozták meg, a résztvevők ennek ellenére továbbra is erős tendenciát mutattak arra, hogy a csoport hibás visszaemlékezéseihez igazodjanak, és ami fontos, a neuroimaging adatok azt jelezték, hogy a társadalmi befolyás módosította az emlékek neurális reprezentációját. Konkrétan, mind az amygdala aktivitása a szociális befolyásnak való kitettség idején, mind pedig az e terület és a hippokampusz közötti kapcsolat erőssége előre jelezte a hosszan tartó, tartós emlékezeti hibákat. A jövőbeni fejlődés ezen a területen hasznos lenne arra összpontosítani, hogy ez a munka hogyan terjed ki a közegészségügyre, amint azt a következő szakasz tárgyalja.

Következtetés és jövőbeli irányok

Az idegtudomány, és különösen a funkcionális idegképalkotás, bár még viszonylag gyerekcipőben jár, ami a kísérleti kutatások jelentős részét illeti, sokat tud nyújtani a társadalmi befolyás tanulmányozásához. A konformitás alapjául szolgáló idegi mechanizmusok ismerete felhasználható a meglévő pszichológiai elméletek korlátozására, valamint új elméletek megalkotására, és segíthet annak megértésében, hogy pontosan milyen kognitív folyamatok vesznek részt. Ennek érdekében produktív következő lépés az agyi aktivitás értelmezésének jobb megértése. Például a mediális frontális kéregben a saját és a csoport véleménye közötti konfliktusra adott diszkrepanciajelzés a kognitív újraértékelés és az azt követő attitűdbeállítás folyamatát tükrözi, vagy inkább a negatív affektus növekedését jelzi, ami viszont motiválhatja a viselkedésbeli változást? Más értelmezések is lehetségesek, például olyan elméletek, amelyek szerint a mediális frontális aktivitás a tudatelméleti folyamatok toborzását (Gallagher és Frith, 2003), a konfliktus megélését (Pochon és mtsai., 2002; Klucharev és mtsai., 2009), vagy általánosabban az elvárások megsértését (Chang és Sanfey, 2013) tükrözi. Természetesen az agyi területek jellemzően nem szelektíven vesznek részt egyetlen pszichológiai folyamatban, hanem inkább többféle számításban vesznek részt, ezért az agyi aktivitás értelmezése kizárólag az itt vázolt kutatási eredmények alapján kihívást jelent. Természetesen az ezen a területen végzett tanulmányok növekvő száma segíteni fog az érintett folyamatok pontos körülhatárolásában, és a konvergáló módszertani megközelítések is ígéretesek ebben a tekintetben. Például az ugyanazon résztvevőkön belül független lokalizáló feladatokból származó további adatok segíthetnek annak a pszichológiai folyamatnak a meghatározásában, amelyben egy agyterület részt vesz (Zaki et al., 2011; Izuma és Adolphs, 2013), és a metaanalízisek, a neurális hálózati számításokat értékelő funkcionális kapcsolódási megközelítések és a nagyméretű adatbázisok használata szintén segíthet a hipotézisek potenciális tárházának csökkentésében (Poldrack, 2011). Az egyik hasznos online metaanalízis adatbázis a Neurosynth platform, amely lehetővé teszi a funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) adatok nagyszabású automatizált metaanalízisét (Yarkoni et al., 2011).

A mi javaslatunk szerint az idegtudományok egyik konkrét ígéretes jövőbeli iránya, amely hozzájárulhat a társadalmi befolyás megértéséhez, a konformitás miatti viselkedési kiigazításokat vezérlő érzelmek további vizsgálata. Az emberek például azért igazíthatják preferenciáikat másokhoz, mert csatlakoznak, és ezáltal szükségét érzik annak, hogy egy csoporthoz tartozzanak (Tafarodi et al., 2002; Cialdini és Goldstein, 2004). Ugyanakkor negatív érzelmek, mint például a társadalmi kirekesztéstől való félelem vagy az eltérő vélemények miatt érzett szégyen vagy bűntudat szintén a konformitás mozgatórugói lehetnek (Janes és Olson, 2000; Berns és mtsai., 2010; Yu és Sun, 2013). Az idegtudományi módszerek és az okos viselkedési paradigmák kombinálása lényegesen nagyobb betekintést nyújthat az adott kontextusban a konformitás hátterében álló konkrét érzelmekbe, mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy az idegrendszeri képalkotási adatok támogathatják az affektív állapotokra vonatkozó következtetéseket (Knutson et al., 2014). Az innovatív módszerek, köztük a többváltozós agyi képalkotó technikák alkalmazása várhatóan a közeljövőben javítani fogja az agyi aktivitás leképezését mind az affektív tapasztalatokra, mind a viselkedésre (Formisano és Kriegeskorte, 2012).

A felhalmozódó laboratóriumi bizonyítékok, amelyek ezekkel a fent említett valószínű jövőbeli fejleményekkel szövetkeznek, nagy ígéretet mutatnak a társadalmi konformitás jobb neurális és pszichológiai modelljeinek felépítésére. A konformitást mozgató folyamatok jobb megértése nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem a szociálpolitika számára is releváns gyakorlati meglátásokkal szolgál. A politikai kampányok gyakran a társadalmi befolyásolás segítségével próbálják motiválni a viselkedés megváltoztatását, például a serdülők dohányzását a társak rosszallásának hangsúlyozásával visszatartó programok, vagy az iskolai alkoholfogyasztás csökkentése a mások viselkedésével kapcsolatos elterjedt, bár hamis hiedelmek korrigálásával (Neighbors et al., 2004; Youth smoking prevention: truth campaign USA1). Bár az ehhez hasonló társadalmi befolyásolási kampányok néha hatékonyak lehetnek, sok olyan eset is van, amikor kudarcot vallanak (Clapp et al., 2003; Granfield, 2005). A társadalmi konformitást elősegítő és megakadályozó folyamatok mélyebb megértése kétségtelenül segít megjósolni, hogy mikor és hogyan következhet be viselkedésváltozás, és potenciálisan hasznos hipotézisekkel szolgálhat, amelyeket valós terepkísérletekben lehet tesztelni.

Érdekütközésre vonatkozó nyilatkozat

A szerzők kijelentik, hogy a kutatást olyan kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatok hiányában végezték, amelyek potenciális érdekellentétként értelmezhetők.

Megköszönések

Ezt a munkát az Európai Kutatási Tanács (ERC313454) és a Donders Institute for Brain, Cognition, and Behaviour, Nijmegen, Hollandia (FOCOM) támogatásával végezték.

A szerző életrajza