Garuda

Garuda, a hindu mitológiában a madár (sárkány vagy sas) és Visnu isten vahana (hegy). A Rigvédában a Napot az égen átrepülő madárhoz hasonlítják, és egy sas viszi az égből a földre az ambróziás szóma növényt. A Mahábháratában Garuda születéséről szóló mitológiai beszámoló szerint Aruna, a napisten, Szúria kocsisa, Aruna öccse. Garuda anyját, Vinatát, a madarak anyját rászedték, hogy nővére és társfelesége, Kadru, a nagák (kígyók) anyja rabszolgája legyen. A madarak, különösen Garuda és a kígyók közötti tartós ellenségeskedés ennek tulajdonítható. A nagák beleegyeztek, hogy elengedik Vinatát, ha Garuda szerez nekik egy italt a halhatatlanság elixírjéből, az amritából vagy szomából. Garuda végrehajtotta ezt a mutatványt, és így a kígyóknak megadta a képességet, hogy levedlik régi bőrüket, majd a mennyekből visszatérve találkozott Visnuval, és beleegyezett, hogy járműveként és jelképeként is szolgáljon neki.

Garudát az egyik szövegben smaragdszínűnek, sárkánycsőrrel, kerekded szemekkel, aranyszínű szárnyakkal és négy karral, valamint sárkányhoz hasonló mellel, térdekkel és lábakkal jellemzik. Antropomorf módon is ábrázolják, szárnyakkal és sólyomszerű vonásokkal. Két kezét imádatra hajtja össze (anjali mudra), a másik kettő pedig egy esernyőt és az amrita edényét tartja. Néha Visnu a vállán lovagol. A Garuda-képeket Visnu hívei használják a hovatartozásuk megjelölésére; ilyen képek a Gupta-korszak érméin is szerepelnek.

Garuda a hinduizmus elterjedésével Nepálba és Délkelet-Ázsiába is eljutott, ahol gyakran ábrázolják emlékműveken. Több délkelet-ázsiai országban a királyi családdal is kapcsolatba hozták.