A sugárkezelés és a radikális prosztatektómia (RP) a Gleason 9-10-es prosztatarákban (PCa) szenvedő férfiaknak azonos rák-specifikus és teljes túlélési esélyt biztosít egy új tanulmány szerint.
Az eredmények arra is utalnak, hogy a rendkívül dózis-skálázott sugárkezelés és az androgénmegvonó terápia (ADT) lehet az optimális előzetes kezelés ezen betegek számára – állapították meg a kutatók a European Urology online, nyomtatás előtt megjelent tanulmányukban.
A kutatók megjegyezték, hogy tanulmányuk a legnagyobb összehasonlító vizsgálat, amely kizárólag a 9-10-es Gleason-pontszámú PCa-ban szenvedő betegek eredményeit vizsgálja.
A vizsgálatba, amelyet Dr. Amar U. Kishan, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa vezetett, 487 biopsziás Gleason 9-10-es betegségben szenvedő beteget vontak be. Közülük 230-an külső sugárterápián (EBRT), 87-en EBRT-vel és brachyterápiával (BT), 170-en pedig RP-n estek át. A legtöbb sugárterápiás beteg androgénmegvonó terápiában és dózis-skálázott sugárkezelésben részesült.
Continue Reading
A medián követési idő 4,6 év volt. A helyi mentést és a szisztémás mentést gyakrabban végezték el az RP betegek körében (49% vs. 30,1%) az EBRT betegekhez (0,9% és 19,7%) vagy az EBRT plusz BT betegekhez (1,2% és 16,1%) képest, számolt be Dr. Kishan csoportja.
A rák-specifikus és a teljes túlélés 5 és 10 éves aránya hasonló volt a 3 kohorszban az életkor, a klinikai stádium, a biopszia Gleason-pontszám, a kezdeti PSA-szint, a kezelés éve és a mentőterápiák alkalmazása után, a kutatók szerint. A rák-specifikus halálozás 10 éves aránya például 8,4%, 4,4% és 8,3% volt az EBRT, EBRT + BT és RP csoportokban. A teljes túlélés 10 éves aránya 79,9%, 84,7% és 90,3% volt.
Az 5 és 10 éves távoli áttét nélküli túlélés aránya szignifikánsan magasabb volt az EBRT plusz BT (94,6% és 89,8%), mint az EBRT (78,7% és 66,7%) vagy az RP (79,1% és 61,5%) esetében.
“Újszerű az a megállapításunk, hogy az EBRT + BT jobb szisztémás kontrollt biztosít az EBRT-hez és az RP-hez képest ebben a helyzetben, és arra utal, hogy az optimális helyi kontroll (amelyet az extrém dózis-skálázás kínál) és a szisztémás kontroll előzetes módszere (amelyet az ADT gyakori alkalmazása kínál ebben a kohorszban) jelentheti a legjobb előzetes kezelési stratégiát ezen betegek számára, akiknél nagy a kockázata annak, hogy a megjelenéskor mikrometasztatikus betegséget hordoznak” – írták a vizsgálók.
A rák-specifikus és a teljes túlélés egyenértékűsége az EBRT-alapú kezelések és az RP után a jelenlegi vizsgálatban eltér a legtöbb korábbi összehasonlító tanulmánytól, mutattak rá a vizsgálók. “Fontos, hogy a korábbi vizsgálatokban az EBRT-betegek többsége nem kapott sem hosszú ADT-t, sem nagy dózisú RT-t” – írták. “Ezzel szemben a sorozatunkban kezelt RT-betegek többségét a kortárs standardoknak megfelelően kezelték.”
Megjegyezték, hogy az EBRT-betegek közel 94%-a kapott upfront ADT-t, amelynek medián időtartama 24 hónap volt, és az EBRT-betegek 97%-a kapott 1,8-Gy frakciókban 75,6 Gy vagy annál nagyobb dózist.