A gyümölcsök típusai
A “gyümölcs” fogalma a gyakorlati és elméleti megfontolások olyan furcsa keverékén alapul, hogy olyan eseteket is magában foglal, amikor egy virág több gyümölcsöt hoz (szarkaláb), és olyanokat is, amikor több virág együttműködik egy gyümölcs létrehozásában (eperfa). A borsó- és babnövények, amelyek a legegyszerűbb helyzetet példázzák, minden egyes virágban egyetlen porzó (női szerkezet) található, amelyet hagyományosan megasporofillumnak vagy karpellának gondolnak. Úgy tartják, hogy a porzó egy eredetileg levélszerű szerv evolúciós terméke, amely a peremén petesejteket hordoz. Ez a szerv a középvonal mentén valahogyan összehajlott, a két felének peremei találkoztak és összeolvadtak, az eredmény pedig egy miniatűr zárt, de üreges hüvely lett, a varrat mentén egy sor petesejttel. A rózsa- és boglárkafélék családjának számos tagjánál minden egyes virágban több hasonló, különálló és különálló, egyhüvelyű porzó található, amelyek együttesen az úgynevezett apokarpikus gynoeciumot alkotják. Más esetekben két vagy több porzóról (amelyeket még mindig megasporofilnak tartanak, bár talán nem mindig jogosan) feltételezik, hogy összeolvadtak, és egyetlen összetett gynoeciumot (porzó) hoztak létre, amelynek bazális része, vagyis a petefészek a porzó összeolvadásának módjától függően lehet unilokuláris (egy üreggel) vagy plurilokuláris (több rekesszel).
A legtöbb gyümölcs egyetlen porzóból fejlődik. Az egyetlen virág apokarpikus gynoeciumából (több porzóból) származó gyümölcsöt aggregált gyümölcsnek nevezhetjük. A többszörös termés több virág gynoeciumait képviseli. Ha további virágrészek, például a szártengely vagy a virágcső megmaradnak vagy részt vesznek a gyümölcsképződésben, mint az almában vagy az eperben, akkor járulékos gyümölcs keletkezik.
Egyes növények, főként a termesztett fajták, spontán termést hoznak létre beporzás és megtermékenyítés hiányában; az ilyen természetes parthenokarpia magnélküli gyümölcsökhöz vezet, mint például a banán, a narancs, a szőlő és az uborka. 1934 óta a paradicsom, az uborka, a paprika, a magyal és mások mag nélküli terméseit kereskedelmi célokra úgy állítják elő, hogy a virágokban lévő petefészkekbe növénynövesztő anyagokat, például indol-ecetsavat, indol-vajsavat, naftalin-ecetsavat és β-naftoxi-ecetsavat juttatnak (indukált parthenokarpia).
Az érett gyümölcsök osztályozási rendszerei figyelembe veszik az eredeti petefészket alkotó karpellák számát, a dehiszcenciát (megnyílást) az indehiszcenciával szemben, valamint a szárazságot a húsossággal szemben. Fontosak az érett petefészek falának vagy perikarpiumnak a tulajdonságai, amely részben vagy egészben húsos, rostos vagy köves szövetté alakulhat. Gyakran három különböző perikarpikus réteg különböztethető meg: a külső (exokarp), a középső (mezokarp) és a belső (endokarp). Minden tisztán morfológiai rendszer (azaz a szerkezeti jellemzőkön alapuló osztályozási rendszer) mesterséges. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a gyümölcsöket csak funkcionálisan és dinamikusan lehet megérteni.
szerkezet | |||
---|---|---|---|
major types | one carpel | two or more carpels | |
dry dehiscent | follicle—at maturity, the carpel splits down one side, usually the ventral suture; milkweed, columbine, peony, larkspur, marsh marigold | capsule—from compound ovary, seeds shed in various ways—e.g., through holes (Papaver—poppies) or longitudinal slits (California poppy) or by means of a lid (pimpernel); flower axis participates in Iris; snapdragons, violets, lilies, and many plant families | |
legume—dehisces along both dorsal and ventral sutures, forming two valves; most members of the pea family | silique—from bicarpellate, compound, superior ovary; pericarp separates as two halves, leaving persistent central septum with seed or seeds attached; dollar plant, mustard, cabbage, rock cress, wall flower | ||
silicle—a short silique; pásztortáska, borsfű | |||
száraz, indehiscentes | mogyorógyümölcs-(nem tipikus hüvelyes) | diószerű achén (lásd alább); 2 vagy több porzóból származik, a perikarpium kemény vagy köves; mogyoró, makk, gesztenye, hársfa | |
lomentum – egymagvú “merikarpiumokra” keresztben töredező hüvelyes; érzékeny növény (Mimosa) | skizocarpium – egy összetett petefészek terméke, amely éréskor több egymagvú “merikarpiumra” töredezik; juhar, mályva, a mentafélék családjának (Lamiaceae vagy Labiatae) tagjai, muskátli, sárgarépa, kapor, édeskömény | ||
achéna-kis egymagvú termés, a perikarpium viszonylag vékony; a mag az üregben szabad, kivéve a funikuláris rögzítést; buttercup, anemones, buckwheat, crowfoot, water plantain | |||
cypsela—achenelike, but from inferior compound ovary; members of the aster family (Asteraceae or Compositae), sunflowers | |||
samara—a winged achene; elm, ash, tree-of-heaven, wafer ash | |||
caryopsis—achenelike; from compound ovary; seed coat fused with pericarp; grass family (Poaceae or Graminae) | |||
fleshy (pericarp partly or wholly fleshy or fibrous) | drupe—mesocarp fleshy, endocarp hard and stony; usually single-seeded; plum, peach, almond, cherry, olive, coconut | ||
berry—both mesocarp and endocarp fleshy; one-seeded: nutmeg, date; one carpel, several seeds: baneberry, may apple, barberry, Oregon grape; more carpels, several seeds: grape, tomato, potato, asparagus | |||
pepo—berry with hard rind; squash, cucumber, pumpkin, watermelon | |||
hesperidium—berry with leathery rind; orange, grapefruit, lemon | |||
structure | |||
major types | two or more carpels of the same flower plus stem axis or floral tube | carpels from several flowers plus stem axis or floral tube plus accessory parts | |
fleshy (pericarp partly or wholly fleshy or fibrous) | pome—accessory fruit from compound inferior ovary; only central part of fruit represents pericarp, with fleshy exocarp and mesocarp and cartilaginous or stony endocarp (“core”); apple, pear, quince, hawthorn, mountain ash | multiple fruits—fig (a “syconium”), mulberry, osage orange, pineapple, virágos kutyafa | |
alsóbbrendű bogyó – áfonya | |||
összesített húsos termés – eper (a húsos termőedényen hordott bogyók); szeder, málna (csonthéjasok gyűjteménye); magnólia |
A gyümölcsöknek két nagy kategóriája van: A húsos gyümölcsök, amelyekben a terméshéj és a járulékos részek zamatos szövetekké fejlődnek, mint a padlizsánban, a narancsban és az eperben; és a száraz gyümölcsök, amelyekben a teljes terméshéj éréskor száraz lesz. A húsos gyümölcsök közé tartoznak (1) a bogyós gyümölcsök, mint például a paradicsom, az áfonya és a cseresznye, amelyekben a teljes terméshéj és a járulékos részek zamatos szövetek, (2) az összesített gyümölcsök, mint például a szeder és a szamóca, amelyek egyetlen virágból alakulnak ki, amelynek sok porzója van, amelyek mindegyike termővé fejlődik, és (3) a többszörös gyümölcsök, mint például az ananász és az eper, amelyek egy egész virágzat érett petefészkéből fejlődnek. A száraz gyümölcsök közé tartoznak a hüvelyesek, a gabonafélék, a kapszulagyümölcsök és a diófélék.
Amint azt a dió szó is szemléletesen példázza, a népszerű kifejezések gyakran nem írják le megfelelően egyes gyümölcsök botanikai természetét. A brazil dió például egy vastag falú mag, amelyet több testvérmaggal együtt egy ugyancsak vastag falú kapszula zár körül. A kókuszdió egy drupe (csonthéjas magvú gyümölcs), amelynek külső része rostos. A dió olyan fürtös termés, amelynek perikarpiuma húsos külső héjra és belső kemény “héjra” differenciálódott; a “hús” a magot képviseli – két nagy, tekervényes sziklevél, egy apró epikotil és hipokotil, valamint egy vékony, papírszerű maghéj. A földimogyoró nem magról kelő hüvelyesek gyümölcse. A mandula egy “csonthéjas termés”, azaz a megkeményedett endokarpium általában egyetlen magot tartalmaz. Botanikai értelemben a szeder és a málna nem valódi bogyók, hanem apró fürtök összességei. A borókabogyó “bogyó” egyáltalán nem gyümölcs, hanem egy gymnospermium kúpja. Az eperfa többszörös termés, amely húsos kelyhekkel körülvett apró diószemekből áll. A szamóca pedig egy sokat duzzadt terméshüvely (a virágrészeket hordozó virágszár csúcsa), amelynek domború felületén apró barna bogyók (apró, egymagvú termések) csoportosulása található.