Gyomormirigy, a gyomor belső nyálkahártyájában található, elágazó csövek bármelyike, amelyek gyomornedvet és védő nyálkát választanak ki.
A gyomormirigyeknek három típusa van, amelyeket a helyük és a kiválasztás típusa különböztet meg egymástól. A szíves gyomormirigyek a gyomor legelején helyezkednek el; a köztes, vagy valódi gyomormirigyek a gyomor középső területein; és a pylorikus mirigyek a gyomor végi részén. Mind a szív-, mind a pylorus mirigyek nyálkát választanak ki, amely bevonja a gyomrot, és védi azt az önemésztéstől, mivel segít felhígítani a savakat és az enzimeket.
A köztes gyomormirigyek termelik a gyomor által kiválasztott emésztőanyagok nagy részét. Ezek a mirigyek keskeny csövek, amelyek három fő sejttípusból állnak: zimogén, parietális és nyálkahártya-nyaki sejtekből. A mirigy tövében találhatók a zimogén (fő) sejtek, amelyek feltehetően a pepszin és a rennin enzimeket termelik. (A pepszin a fehérjéket emészti meg, a rennin pedig a tejet alvadékosítja.) A parietális vagy oxyntikus sejtek a mirigy teljes hosszában előfordulnak, és a sósav termeléséért felelősek, amely a többi enzim aktiválásához szükséges. A nyálkahártya nyáksejtek feladata a nyálka kiválasztása.
A gyomornedv általában kis mennyiségben, folyamatosan termelődik, de kiválasztása számos eszközzel serkenthető. Az ételek kóstolása, szaglása vagy az ételre való gondolkodás általában fokozza az enzimkiválasztást. A gyomornedvek termelődése korlátozott, amíg az ember alszik, de ébredés után a termelés folytatódik. Az elfogyasztott étel további, a nyálkakiválasztáshoz szükséges stimulációt biztosít. Egyes élelmiszerek olyan vegyi anyagokat is tartalmaznak, amelyek aktiválják az enzimtermelést. A félelem, a szomorúság vagy az elvonás pszichológiai állapotai csökkenthetik a gyomorszekréciót.