Hallottál már a barna torkú lajhárról?
Már nagyon régóta szerettem volna találkozni egy lajhárral. Tayronában próbáltuk kiszúrni őket… sikertelenül. Mivel Kolumbiában nem jöttek hozzánk, mi mentünk hozzájuk! Igen, ezt szoktuk csinálni, haha. Még ha gyakoriak is Costa Ricában, nehéz lehet látni őket.
A lajhárok sok időt töltenek alvással, és arról híresek, hogy ők a világ leglassabb állatai. Magas fákon élnek, ahol elrejtőznek ragadozóik elől, és főleg levelekkel táplálkoznak.
2 lajhárcsalád létezik, melyeket az ujjak száma különböztet meg. Nem megyek bele túlságosan a részletekbe, és kerülöm a latin nevük megemlítését, de megjegyzem, hogy 4 faj 3 lábujjal és 2 faj 2 lábujjal rendelkezik.
Costa Ricában 2 fajjal találkoztunk: a Hoffmann-féle kétujjú lajhárral és a barnatorkú lajhárral (3 lábujj). Ma az utóbbiról fogunk beszélni.
Nem érdekes? Apró kerek szemei, állandó mosolya és 180°-ban elforduló feje idegenszerű megjelenést kölcsönöz neki.
Ez a lajhár sok meglepetést rejt. Bundáját “paraziták” fertőzik: algák (ezért néz ki némelyik zöldebben), gombák és rovarok lakják. A lajhár és ökoszisztémája harmóniában él.
Nagyon ritkán száll le a fájáról: hetente egyszer, hogy elvégezze a dolgát, vagy hogy fát váltson, ha már nem talál kedvére való levelet. Ezzel a barnatorkú lajhárral Manzanillóban, Puerto Viejo közelében találkoztunk, 3 méter magasan várakozva. Amikor meglátott minket, lassan, félénken elkezdett felmászni a fájára. Aztán a lajhár annyira elkezdett bízni bennünk, hogy megmutatta, hogyan váltogatja a fákat.
Amint ezen a videón is látható, a földön nem túl mozgékony, és sebezhetővé válik a ragadozókkal szemben.
Ha Costa Ricába mész, nyisd ki a szemed, és nagy esélyed lesz arra, hogy két- vagy háromujjú lajhárokat pillants meg.