Szérum amiláz és lipáz: Ezek az értékek emelkedettek lehetnek hasnyálmirigy-gyulladás, hasnyálmirigy cisztás elváltozások és hasnyálmirigy daganatok esetén. Az amiláz- és lipázszintek hasnyálmirigybetegség hiányában is emelkedhetnek veseelégtelenség, bélsérülés vagy gasztrointesztinális iszkémia esetén. Mindazonáltal a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó szérumlipáz a megfelelő klinikai körülmények között az akut pancreatitis megbízható diagnosztikai kritériuma. Krónikus pancreatitisben szenvedő betegeknél a normális amiláz- és lipázszintek nem zárják ki az akut pancreatitis fellángolását. Krónikus pancreatitisben tartós, de enyhe emelkedés figyelhető meg.
Fekáli zsír: A székletzsír emelkedett szintje zsírfelszívódási zavarra utal, amely jellemzően exokrin hasnyálmirigy-elégtelenségből ered. Ez minőségi módon, egyszeri székletvizsgálatként vizsgálható. Egy időzített kvantitatív 72 órás kumulatív gyűjtés szűrővizsgálatként vagy megerősítő tesztként használható. A normál érték felső határa a >7 g zsír 24 óránként történő mérése.
Fekális elasztáz-1 és kimotripszin: A széklet elasztáz-1 teszt a székletben lévő elasztáz-3B enzim koncentrációjának mérésére szolgál, amely egy olyan zimogén, amelyet a hasnyálmirigy választ ki. A széklet <200 µg/g székletben mért szintek exokrin hasnyálmirigy-elégtelenségre utalnak.
Serum CA 19-9: A CA 19-9 szűrővizsgálatként korlátozottan használható, és hatékonyabban alkalmazzák a betegség kiújulásának felügyeleti vizsgálataként azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés előtt magas a szint. A szérum CA 19-9 nem specifikus a hasnyálmirigyrák diagnózisára, és emelkedett lehet számos nem hasnyálmirigyrákos betegségben, beleértve a vastagbélrákot, a hepatómát és a gyomorrákot, valamint nem rákos betegségekben, beleértve az akut és krónikus hasnyálmirigygyulladást, a choledocholithiasist cholangitisszel vagy anélkül, a májcirrózist és a bármilyen okú epeúti obstrukciót.5 A hyperbilirubinémia jelenléte különösen zavaró az emelkedett szérum CA 19-9 szintek értelmezésében. Egy retrospektív vizsgálatban a szérum CA 19-9 szintje emelkedett volt a végül jóindulatú okból kialakult obstruktív sárgaságot mutató személyek 61%-ánál (61-ből 25-nél).6 Ugyanez a vizsgálat kimutatta, hogy a CA 19-9 szint normalizálódása vagy jelentős csökkenése (90 U/ml alá) az epeúti drenázs után erősen jóindulatú etiológiára utal. Lehetséges, hogy a CA 19-9 alternatív vizsgálatai a jövőben javíthatják a specificitást7 , de jelenleg ezt a markert kiegészítő információnak kell tekinteni abban a speciális helyzetben, amikor a hasnyálmirigy ductus tágulatát azonosítják, mivel a kifejezetten magas szint (>1000 U/ml) rosszindulatú etiológia mellett szólna. A CA 19-9 hasznosságának és korlátainak részletes tárgyalása a hasnyálmirigyrákra gyanús betegek értékelésében a témával foglalkozó két átfogó áttekintést ajánljuk az olvasó figyelmébe.8,9
Folyékony karcinoembryonális antigén (CEA): A finomtű-aspirációt (FNA) a folyadék CEA-szintjének mérésével a cisztás hasnyálmirigy-elváltozások (beleértve a mucinózus cisztás daganatokat és az intraduktális papilláris mucinózus daganatokat) diagnózisának irányítására használják, mivel a klinikai és képalkotó adatokat kiegészítő információkat szolgáltat. Mivel a CEA nagy mennyiségben választódik ki a mucinózus cisztás elváltozásokból, szemben a serózus cisztadenómákkal, úgy gondolják, hogy a CEA magasabb szintje a mucinózus daganat nagyobb valószínűségére utal. Vizsgálatok kimutatták, hogy a folyadék CEA-szintje >200 ng/ml igen érzékeny és specifikus a mucinózus cisztás elváltozásokra, de nem képes véglegesen megkülönböztetni a jó- és rosszindulatú elváltozásokat10. Az intraduktális papilláris mucinózus neoplazma (IPMN) diagnózisát izoláltan tágult hasnyálmirigy-járattal rendelkező betegnél jellemzően a képalkotó eljárások eredményei és a klinikai anamnézis alapján állítják fel, bár leírták már az EUS-FNA-val, valamint az endoszkópos retrográd pankreatográfiával (ERP) nyert folyadék CEA-szintjének használatát is.11-13