Haydn, Mozart és Beethoven valóban találkoztak a valóságban?

Ők a klasszikus korszak zenéjének szentháromsága, mindannyian így vagy úgy Bécs szinonimái.

De milyen kapcsolat volt Haydn, Mozart és Beethoven között? Ismerték egyáltalán egymást? A válasz két igen és egy talán, ahogy Martin Buzacott elmagyarázza.

Szomorú búcsú

1790. december 15-én Joseph Haydn búcsút vett Bécsből és Londonba távozott. Az indulás napján végig mellette volt fiatalabb barátja, Wolfgang Amadeus Mozart, aki megpróbálta lebeszélni 58 éves mentorát az utazásról. “Papa, te nem vagy felkészült a nagyvilágra, és túl kevés nyelvet beszélsz” – mondta neki Mozart. Haydn állítólag visszamosolygott: “Ne aggódj, az én nyelvemet az egész világon értik!”.

A kölcsönös csodálat társadalma

Az előző évtizedben Mozart és Haydn útjai gyakran keresztezték egymást, együtt játszottak kamarazenét, Haydn dicsérte Mozart zsenialitását mindenkinek, akit érdekelt, és Mozart hat vonósnégyest írt szívből jövő dedikációt Haydnnak. Aznap, amikor Haydn két hosszabb angliai látogatása közül az elsőre távozott, a könnyes szemű Mozart azt mondta barátjának: “Valószínűleg utoljára búcsúzunk el egymástól ebben az életben”. És igaza volt. Egy évvel később a még mindig Londonban tartózkodó Haydn megrendülten értesült Mozart haláláról. “Nem tudtam elhinni, hogy a Gondviselés ilyen gyorsan elhívott egy pótolhatatlan embert a másvilágra” – írta haza írt levelében.

Találkoztak vagy nem találkoztak?

Azt köztudott, hogy Haydn és Mozart barátok voltak, de a nagy klasszikus zeneszerzők körében sokkal zavarba ejtőbb kérdés: találkozott-e valaha Mozart és Beethoven? A válasz az, hogy talán. Volt egy hathetes időszak 1787-ben, amikor mindketten egyszerre tartózkodtak Bécsben, így lehetséges, hogy valamiféle személyes kapcsolatot alakítottak ki. Beethoven akkor 16 éves volt. Talán még leckéket is kapott Mozarttól. De ennek az információnak az egyetlen forrása nem korabeli – csak Beethoven 19. századi életrajzíróitól származik, kevés szilárd bizonyítékon alapulva. Még ha találkoztak is, Beethovennek nem sok jót tett. Teljesen lehangoltan tért vissza Bonnba – ennyit biztosan tudunk a leveleiből.

Beethoven leírja Mozart előadását

Beethoven legalább hallotta Mozartot zongorázni. Ezt onnan tudjuk, hogy Beethoven tanítványa, Carl Czerny, aki megbízható tudósító volt, hallotta, amint Beethoven leírja Mozart játékát, amely szerinte szép volt, de szaggatott, és nem volt benne sok legato. Így vagy úgy, a tizenéves Beethoven és a 31 éves Mozart útjai szinte biztosan keresztezték egymást 1787-ben, de hogy valóban találkoztak-e, talán, sőt, valószínűleg, de senki sem tudja igazán.

Boxnap Bonnban

Míg azt nem tudjuk biztosan, hogy Mozart és Beethoven valaha is találkoztak-e, azt biztosan tudjuk, hogy Haydn és Beethoven igen. Haydn Beethoven korai pályafutásának egyik legfontosabb alakja volt. Ez 1790-ben kezdődött Boxing Dayen, mindössze 11 nappal azután, hogy Haydn szomorú búcsút vett Mozarttól. Útban London felé Haydn és angol koncertszervezője, Salomon úgy döntöttek, hogy útjukat a németországi Bonnban megszakítják.

Egy meghívás Bécsbe

Ahol találkoztak a helyi zeneszerzővel, Beethovennel, aki éppen elmúlt 20 éves. Beethoven megmutatott Haydnnak néhány partitúrát, és a nagy ember le volt nyűgözve. Olyannyira lenyűgözte, hogy 18 hónappal később, Londonból hazafelé tartva Haydn ismét megállt, hogy találkozzon a fiatal zeneszerzővel, és ezúttal azt mondta Beethovennek, hogy ha eljut Bécsbe, Haydn felveszi őt tanítványának. Beethoven tehát kapott némi anyagi támogatást Waldstein gróftól és másoktól, és elindult, hogy megkezdje tanulmányait Haydnnál Bécsben.

Egy rázós kezdet

Haydn már a kezdetektől fogva tisztában volt azzal, hogy Beethoven nagyszerű lesz, olyannyira, hogy azt kérte, Beethoven a kottái címlapjára írja rá: “Ludwig van Beethoven, Haydn tanítványa”. Beethoven visszautasította a kérést, méghozzá joggal. Az volt a baj, hogy Haydn annyira el volt foglalva a saját munkájával, hogy nem igazán volt ideje a tanítványára. Valójában alig egy évnyi megszakított kapcsolat után Haydn felállt, és ismét Londonba indult.

Egy fáradt utazó

Haydn csak 18 hónappal később tért vissza Bécsbe. Ez 1795 augusztusában történt, és rögtön megérkezése után Beethoven saját három, op. 1-es zongoratriójának előadásával köszöntötte. Lichnowsky herceg szalonjában adta elő őket, Haydn volt a díszvendég. Haydn ekkor már 63 éves volt, és elfáradt az utazástól. Mire az előadók az est harmadik, egymást követő zongoratriójához értek, Haydn komolyan elfáradt, és nem igazán volt kedve az ifjú forradalmár újabb zeneművét meghallgatni.

Minden meg van bocsátva

Beethoven elborzadt a nem túl lelkes fogadtatástól, és durva dolgokat kezdett mondani mentoráról, többek között azt, hogy “soha semmit nem tanult Haydntól”. De ez nem akadályozta meg abban, hogy a következő művét, az Op. 2. zongoraszonátát neki ajánlja. Ez nem valódi veszekedés volt, hanem inkább vízválasztó pillanat, amely mester és tanítványa kapcsolatának végét jelezte. Sok évvel később, Haydn 76. születésnapját ünneplő koncerten Beethoven nyilvánosan megcsókolta régi tanára kezét és homlokát.

Martin Buzacott az ABC Classic reggeli műsorvezetője (hétfőtől péntekig, 10-13 óráig)