A kötelezettségek forgási aránya úgy kezeli a nettó hitelbeszerzéseket, mint az eladott áruk költségének (COGS) és a záró készletnek a kezdő készlettel csökkentett összegét. Ez az egyébként összes beszerzésnek nevezett számadat szolgál a számlakövetelések forgási arányának számlálójaként.
A legtöbb általános célú pénzügyi kimutatás nem tartalmazza az összes nettó beszerzést mint számadatot, de annak összetevői külön-külön megtalálhatók a kimutatásokban.
Nettó hitelbeszerzések
A nettó hitelbeszerzések konkrét számítása – amelyet néha összes nettó kötelezettségnek is neveznek – vállalatonként eltérő lehet. Sok függ a vállalkozás jellegétől is; egy sokféle hitelszámlával és sokféle művelettel rendelkező vállalkozásnál a nettó hitelbeszerzések számítása összetettebb.
Az alapegyenlet a következőképpen írható fel:
Nettó hitelbeszerzések=COGS+végkészlet-SIhol:COGS=eladott áruk költségeSI=kezdő készlet\begin{aligned} &\text{Net Credit Purchases} = \text{COGS} + \text{záró készlet} – \text{SI} \\\ &\textbf{where:} \\\ &\text{COGS} = \text{Az eladott áruk költsége} \\\ &\text{SI} = \text{Kezdési készlet} \\\ \end{aligned}Nettó hitelbeszerzés=COGS+végkészlet-SIhol:COGS=eladott áruk költségeSI=kezdőkészlet
A fizetési követelmények is eltérőek a beszállítóknál. Nem minden esetben jelenti az alacsonyabb nettó hitelfelvásárlások – ami alacsonyabb szállítói forgalomhányaddal függ össze – a cég rossz adóskezelési gyakorlatának jelét.
A szállítói forgalomhányad célja
Az elemzők a szállítói forgalomhányadot és annak unokatestvérét, a vevői forgalomhányadot a vállalat likviditásának és működési hatékonyságának mérésére használják. Vákuumban a magasabb arány a hitelezői szolgáltatások gyors kifizetésének jele.
Ez a képlet nagyon hasonlít a legismertebb számlakövetelések napjai képlethez. A hitelezők és a beszállítók leginkább a minőségi szállítói kötelezettségek gyakorlatában érdekeltek, mivel partnerkockázatot kell vállalniuk, amikor készpénzzel vagy anyagokkal előlegezik meg a vállalatnak.