A két nyelv nagyon nagyfokú lexikai hasonlóságot mutat. A holland és a német közötti lexikai hasonlóság több mint 80%. Ez azt jelenti, hogy a két nyelv szavainak 4/5-e hasonló. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyanyelvi beszélők számára feltétlenül kölcsönösen érthetőek lennének a kiejtés és a szintaktika további különbségei miatt.
Míg a német és a holland a szókincs tekintetében meglehetősen hasonló, addig a nyelvtan tekintetében jelentősen különböznek. Ez főként annak köszönhető, hogy a holland nyelvtan “egyszerűbb” nyelvtani szerkezetűvé fejlődött.
Például:
- A németben négy eset van, a hollandban pedig nem igazán van.
- A holland szórend egy kicsit egyszerűbb és rugalmasabb, mint a németben, ami a kérdésekre vonatkozó mondatok megfordítását és a mellékmondatoknak a mondat végére való áthelyezését illeti.
- A németben három cikkely van, a hollandban csak kettő.
- A németben a szabálytalan és meglehetősen változatos többes szám igen nehéz lehet a tanulók számára, a hollandban viszont következetesen -en vagy -s, és a szabályok, hogy mikor melyiket kell használni, könnyen megtanulhatók.
Nem csak nyelvtani különbségek vannak a holland és a német között.
A két nyelv kiejtése jelentősen különbözik: ugyanazokat a betűkombinációkat másképp ejtik; az azonosnak tűnő magán- és mássalhangzók kiejtése valójában más minőségű.
A helyesírási szabályok is egészen mások. A hollandban például nem lehet egy (nem kölcsönszó) szót két azonos betűvel befejezni. Így a wil (akar, mint a németben) nem írható will-nek. Továbbá a német nyelvvel ellentétben a hollandban a főneveket nem írják nagybetűvel.
A lexikális hasonlóság miatt a német és a holland nyelv mégis valamennyire érthető egymással, bár leginkább írásban. Ugyanakkor több holland érti a német nyelvet, mint fordítva, mivel Hollandiában a német nyelvet tanítják az iskolában.