A méheltávolítás a méh vagy a méh eltávolítása, és végezhető hasi, hüvelyi és laparoszkópos úton. Interjút készítettünk Dr. Mercedes Birláin-nal, az Angeles Querétaro Kórház nőgyógyászával, a nagyméretű méhek eltávolítására szolgáló, laparoszkópiával segített műtéti technika megalkotójával.
Dr. Birláin, miben áll ez a technika?
A technika, amelyet a 10. Nemzetközi Laparoszkópos Nőgyógyász Kongresszuson mutattak be és díjaztak, abból az igényből indult ki, hogy a nagyon nagy, akár egy kilós myomákat vagy daganatokat tartalmazó méheket el kell távolítani. Azoknál a nőknél, akiknél nem volt könnyű a hüvelyen keresztül megközelíteni a nagy miómák eltávolítását, a legnagyobb kockázat, a vérzés elkerülésére törekedtünk. Ezekben az esetekben egy sor gyógyszert kell alkalmazni, hogy ezt elkerüljük, és mivel az a szövet, amelyet az ilyen típusú vazopresszoros gyógyszereknek kell alávetni, kiterjedt, kerestük a módját annak, hogy a teljes méh keringését feldaraboljuk, blokkoljuk.
Eltávolításához először meg kellett állítani a méh vérellátását, ezért a méh artériáinak szintjén, a méh szegmensében, de hüvelyi úton kell blokkolni a keringést. Miután lekötöttük őket, laparoszkópos úton eltávolítjuk a miómákat, leválasztjuk őket a méhről, és a medence hátsó zsákjának fundusába helyezzük őket. Ezt követően egy transvaginális bemetszésen keresztül elkezdjük a miómákat egymás után eltávolítani (mintha szülnének). Néha szükség lehet a miómák levágására, és végül egyesével eltávolítjuk őket. Mindazonáltal biztosíthatom Önöket, hogy ez egy nagyon egyszerű műtét.
Hogyan jött létre ez a technika?
A laparoszkópia, azaz a minimálisan invazív sebészet fejlődése óta a legtöbb orvos, különösen a nőgyógyászok, innovatív technikákat keresnek. A cél az volt, hogy minimális agresszióval olyan műtétet hajtsanak végre, amely ugyanazokat a problémákat oldja meg, mint a hagyományos sebészet. Az Egyesült Államokban körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdték alkalmazni a laparoszkópos technikákat a nemi szerveken végzett bármilyen sebészeti beavatkozás elvégzésére. A mindennapi gyakorlatban azonban már körülbelül tizenhárom-tizennégy éve használják.
Mely esetekben végezhető?
Vannak olyan helyzetek, amikor nem javallott, mert maga a betegség nem teszi lehetővé, de a méheltávolítás konkrét esetében úgy vélem, hogy nincs ellenjavallata a műtét laparoszkópos elvégzésének. Mindig laparoszkópos asszisztációval történik, de alapvetően minden hüvelyi úton történik.
Mennyi ideig tart?
A műtét hossza nagyban függ a miómák méretétől. Egy nagyon nagy mióma másfél órát is igénybe vehet, de ha kicsi, akkor 50 perc alatt eltávolítjuk.
Hogyan zajlik a gyógyulás?
Kiválóan, nagyon gyorsan gyógyulunk. Ez azért van, mert nem használunk borogatást vagy nagy ollót, nem nyúlunk semmi máshoz, mint amit a méhben csinálunk, amit el fogunk távolítani, így a szervezet csodálatosan regenerálódik. Csak néhány ajánlást kell betartani, például kerülni kell a megerőltetést, nem szabad nehéz tárgyakat cipelni vagy tolni. A páciens 10 napon belül visszatérhet a szokásos tevékenységeihez.
Melyek a laparoszkópos technika előnyei?
A felépülési idő az egyik ilyen előny. A kórházi tartózkodás sokkal rövidebb; reggel 8 órakor operálunk, és másnap délben már otthon vannak. A páciens gyakorlatilag nem érez fájdalmat, és szükség esetén gyógyszerekkel tudjuk kezelni. Az első napon teljesen elzárják őket intravénás gyógyszerekkel az epidurális katéteren keresztül, amely a műtét után néhány óráig a helyén marad. Másnap felkelnek, megfürdenek, és hazamehetnek. A hagyományos műtéttel a hölgyek 15 napig nem tudtak egyenesen járni, “úgy jártak, mint az öregasszonyok”, és úgy érezték, mintha minden mozogna bennük.
Vannak-e ellenjavallatok?
Kizárólag azok a rákos megbetegedések, amelyek valamilyen módon átjutottak a méhen, például: endometriumrák, petefészekrák, méhnyakrák vagy nagyon előrehaladott rákos megbetegedések. Ezekben az esetekben nem laparoszkópiával végezzük a radikális műtéteket, hanem hagyományos műtéttel, azaz hasi úton. Mi csak méheltávolítást végzünk rosszindulatú vagy jóindulatú folyamatok miatt, az egész méhben.
Milyen fizikai és élettani következményei vannak a méheltávolításnak?
A műtét után az egyetlen különbség az, hogy a nőnek nem lesz többé menstruációja és nem lehet gyermeke. Ha a méh eltávolítására irányuló műtét indokolt, az 100%-ban előnyös a beteg számára, és a méh eltávolításának önmagában nincsenek káros következményei. Egy nagyon fiatal nő esetében, aki gyermeket szeretne, lehetőség van a mióma eltávolítására és a méh megőrzésére, hogy a nő szaporodni tudjon.
Kísérleteket tettek annak meghatározására, hogy a hagyományos vagy laparoszkópos műtét következtében kialakult méhnyak megléte vagy hiánya mennyire befolyásolja a páciens szexuális életét vagy libidóstimulációját. Pácienseinkkel konzultáltunk, és egyikük sem számolt be semmilyen változásról vagy fájdalomról a közösülés során. Ennek az az oka, hogy csak a méhet választják el a hüvelytől, így a hüvely ugyanaz marad. A páciensek érzékenysége nem csökken a méhnyak hiánya miatt; szexuális életük még javul is, mert egyrészt megszűnik az aggodalom egy esetleges terhesség miatt, másrészt a beteg méh fájdalmat okozhat a szexuális együttlét során.
Véleménye szerint visszaélnek a méheltávolítással?
Vannak bizonyos statisztikák a válogatás nélkül elvégzett császármetszésekről és méheltávolításokról, a pontos számokat nem ismerem, így csak személyes tapasztalatból tudok beszélni. Elmondhatom, hogy az Angeles Querétaro kórházban dolgozó nőgyógyászok csak akkor végeznek méheltávolítást, ha az indokolt. A nőket sem szabad alábecsülni, minket nem könnyű becsapni. Vannak nők, akik azért jönnek orvoshoz, mert a beteg méh tünetei vannak, de más esetekben az orvosok fedezik fel a problémát, és annak ellenére, hogy megmutatjuk nekik, mi a helyzetük, például óriási miómák, elutasítják a műtétet, mert nincsenek tüneteik, jól érzik magukat. Nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy a nagyobb problémák megelőzése érdekében meg kell operálni őket.
Mennyire elterjedt a laparoszkópos méheltávolítás a nőgyógyászok körében?
Nem nagyon elterjedt. Ráadásul azok az orvosok, akik nem ismerik a laparoszkópiát, akik még soha nem végeztek ilyen típusú beavatkozást, csak a hagyományos műtétet tudják ajánlani. Úgy gondolom, hogy aki nem tudja, hogyan kell laparoszkópiát végezni, annak nyilvánvalóan ellenjavallt az alkalmazása. Javasolnám nekik, hogy próbálják ki, tudni kell, milyen érzés, milyen érzés és milyen eredményekkel jár ahhoz, hogy megalapozott véleményt tudjanak mondani.
Ha további információra van szüksége, kérjük, töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat.
NO OLVIDE CONSULTAR A SU MÉDICO