Humalog Mix 25 olyan 2-es típusú cukorbetegeknél, akik orális szerekkel nem érnek el elfogadható glikémiás kontrollt: egy III. fázisú, randomizált, párhuzamos vizsgálat eredményei

Háttér: A Humalog Mix 25 (Mix 25) egy előkevert inzulinkeverék, amely 25% lisprot és 75% semleges protamin lisprot tartalmaz. Az inzulin lispro a humán inzulin analógja. Úgy jön létre, hogy az inzulin B-láncának 28. és 29. pozíciójában lévő aminosavakat felcseréljük. Az emberi inzulin természetes szekvenciája ebben a pozícióban a B28-as pozícióban prolin, a B29-es pozícióban pedig lizin. Az inzulin lispro farmakokinetikai és farmakodinamikai profilja azt mutatja, hogy gyorsabban ható, és ezért fiziológiásabb étkezési inzulin, mint a hagyományos humán inzulin.

Célkitűzés: A vizsgálat elsődleges célja a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek napi kétszeri inzulin lispro alacsony keverékkel (Mix 25) történő kezelésének összehasonlítása a glibenklamiddal történő orális kezeléssel, a reggeli és vacsora utáni átlagos 2 órás posztprandiális vércukorszint-emelkedés tekintetében.

Másodlagos célok: a két kezelés összehasonlítása a következők tekintetében: hemoglobin A1c, éhgyomri vércukorszint, vacsora előtti vércukorszint, hipoglikémia gyakorisága, testsúly, a kezeléssel való elégedettség (kérdőív segítségével).

Módszerek: A leírt vizsgálat két kezelési séma randomizált, nyílt, párhuzamos csoportos összehasonlítása 2. típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. A vizsgálat két időszakot foglalt magában. A bevezető időszak 10 +/- 7 napig tartott, minden beteg glibenclamidot szedett. A kezelési időszak 16 hétig tartott. A betegeket randomizálták, hogy vagy napi 15 mg glibenclamidot kapjanak, vagy átálljanak a Mix 25-re reggeli és vacsora előtt. A vizsgálat felépítését az 1. ábra szemlélteti. A glikémiás kontrollt glikozilált hemoglobin (HbA1c) mérésekkel, 4 pontos önellenőrző vércukorprofilokkal és a betegek által bejelentett hipoglikémiával értékelték. Minden résztvevő kitöltött egy kezeléssel kapcsolatos elégedettségi kérdőívet (1. függelék).

Eredmények: A két résztvevő országból (Románia – 100 beteg és Oroszország – 75 beteg) 175 beteget vontak be. 85-en a Mix 25, 90-en pedig a glibenklamid karra kerültek randomizálásra. A hatékonysági elemzésbe 172 beteget vontak be. A betegek kiindulási jellemzői nem mutattak különbséget a kezelési csoportok között sem a demográfiai (életkor, nem, magasság, testsúly, testtömegindex), sem a hatékonysági paraméterek (HbA1c vagy önellenőrzött vércukorértékek) tekintetében. Az átlagéletkor 59,5 +/- 8,2 év volt, és a betegek 35,5%-a (61/172) férfi volt. Az átlagos testtömegindex 27,2 kg/m2 volt. A 2-es típusú cukorbetegség átlagos időtartama 10,2 +/- 6,6 év, a szulfonilurea kezelés átlagos időtartama pedig 5,8 +/- 5,9 év volt. Az átlagos HbA1c- és éhomi vércukorszint 10,07 +/- 1,4% és 11,6 +/- 2,8 mmol/l volt a glibenclamid-csoportban, illetve 9,85 +/- 1,2% és 12,2 +/- 2,9 mmol/l a Mix 25 csoportban. A végponton minden hatékonysági paraméter jobban javult a Mix 25 csoportban (HbA1c, éhomi vércukorszint, 2 órás posztprandiális vércukorszint). Az átlagos HbA1c szignifikánsan alacsonyabb volt a Mix 25 csoportban, mint a GB csoportban (Mix 25, 8,5% +/- 1,3%; GB, 9,4 +/- 1,8%; P = 0,001). Az összes önellenőrzött vércukorérték esetében (2. ábra) a Mix 25 csoportban a kiindulási értékhez képest nagyobb csökkenés volt megfigyelhető: -1,4% versus -0,7% a HbA1c esetében (P = 0,004); -2,8 mmol/l versus -1,1 mmol/l az éhomi vércukorszint esetében (P < 0,01); -5,1 mmol/l versus -1.7 mmol/L a reggeli 2 órás posztprandiális vércukorszintre, (P < 0.001); -2.2 mmol/L versus -0.8 mmol/L az esti preprandiális vércukorszintre, (P < 0.05); és 4,4 mmol/L versus -1,5 mmol/L az esti 2 órás posztprandiális vércukorszintre, (P < 0,001). A legalább 1 hipoglikémiás epizódot tapasztaló betegek százalékos aránya – az előrejelzésnek megfelelően – magasabb volt a Mix 25 csoportban (44,7% versus 10,3%; P = 0,01). A betegek nagyobb elégedettséget fejeztek ki a Mix 25-tel, mint a GB-vel, amit a kezeléssel való elégedettségi kérdőív súlyozott kombinált pontszámával mértek (2,0 +/- 1,3 vs. 0,7 +/- 1,3).

Következtetések: Amikor a glikémiás kontroll már nem érhető el orális antidiabetikumokkal, az inzulinkezelést kell megfontolni, mint a következő terápiás lehetőséget. A Mix 25 jó általános glikémiás kontrollt, valamint a betegek kezeléssel való elégedettségét biztosította.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.