Az öregember lopott
Száz éve tartja a sérelmét-odd years
We all keep believing
That history repeates itself year after year
All I fear is that the future is worse
We have to give in to the hundred-year curse
Sweat in the sun like we’re diggin’ a grave
Dig deep enough and our fortune we’ll save
“If only, ha csak”, sóhajtja a harkály,
“A fák kérge olyan puha lenne, mint az égbolt”
Míg a farkas lent várakozik, éhesen és magányosan
A holdnak kiáltja: “Ha csak, ha csak.”
Egy gyönyörű feleség szoknyáját kergetve
Hibázol, és a hátam törik meg
És örökre a múltam lopja el az életemet
A behódolásig megvertek, de e lábak alatt remény van
Hólyagok és vér és a nap megvakít
Nem hagyod enni, míg nem tudsz segíteni, de kedves vagy
Mert tudod, mi a fontos, háttal a falnak
Fémláncokat törhetsz, ha a barátaid nem hagynak elesni
“Bárcsak, bárcsak”, sóhajtja a harkály,
“A fák kérge olyan puha lenne, mint az égbolt”
Míg a farkas odalent várakozik, éhesen és magányosan
A holdnak kiáltja: “Bárcsak, bárcsak.”
Kard vagyok, de tompának találom magam,
És ez nem használ, ha a történelmemmel harcolok,
A történelmemmel harcolok,
Nincs pengém, inkább toll vagyok,
Ez nem használ, ha a történelmemmel harcolok,
A történelmemmel harcolok,
Nincs pengém, Inkább olyan vagyok, mint egy toll
De nem tudok elrepülni, ha magammal harcolok
“Bárcsak, bárcsak”, sóhajtja a harkály,
“A fák kérge olyan puha lenne, mint az égbolt”
Míg a farkas lent várakozik, éhesen és magányosan
A holdnak kiáltja: “Bárcsak, bárcsak.”
“Bárcsak, bárcsak”, sóhajtja a harkály,
“A fák kérge olyan puha volt, mint az égbolt”
Míg a farkas lent várakozik, éhesen és magányosan
A holdhoz kiált, “Bárcsak, bárcsak”.”
Amint a farkas lent várakozik, éhesen és magányosan
A holdhoz kiált, “Bárcsak, bárcsak”.