A brachiopodák (brack’-i-oh-pods) olyan tengeri állatok, amelyeknek két héjuk van, egy felső és egy alsó. Mindkét héj jobb és bal fele tükörkép, de a két héj nem teljesen egyforma. A héjak lehetnek mészből, foszfátból vagy szarus anyagból, és a héjak mérete a negyed hüvelyknél kisebbtől a több hüvelykig terjedhet.
A legtöbb brachiopoda a puha test meghosszabbítását képező húsos szárral a tengerfenékhez rögzülve él. Egyes formák felnőtt korukban elveszítik a szárat, és vagy közvetlenül a tengerfenékhez rögzülnek, vagy lazán fekszenek az iszapban vagy a homokban. Némelyiküknek tüskéi vannak, amelyek horgonyként szolgálnak.
A brachiopodák ma már nem gyakoriak a legtöbb óceánban, de a múltban időnként a legnagyobb mennyiségben előforduló kagylók voltak, és néha nagy kagylóhalmokat alkottak, hasonlóan a mai osztrigákhoz.
A legrégebbi fosszilis brachiopodák a több mint 500 millió éves kambriumi kőzetekben találhatók. Az állatok először az ordovícium korban váltak gyakorivá, és az egész paleozoikum korszakban azok maradtak.
Illinoisban a fosszíliák különösen gyakoriak és jól megőrződtek a Mississippi-korú mészkövekben és palákban az Ohio és a Mississippi folyó blöffjeiben, de az állam szinte bármely részén könnyen megtalálhatók.
