Az IP-címek több részből állnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a teljes utcai címek is több részből állnak. Egy utcai cím az egyre specifikusabb részekből állhat Ország, Város, Irányítószám, Utca és Házszám. Az IP-cím két fő részből áll: IP-hálózat és az IP-hálózaton belüli címek. Az IP-hálózaton belüli címeket hosztcímeknek is nevezik, mivel a különböző hosztok (számítógépek) különböző egyedi címekkel rendelkeznek az IP-hálózaton belül.
- Az IP-hálózat megfelel egy teljes utcai cím általánosabb részeinek, mint például a Város, az Irányítószám és az Utcanév.
- Az IP-hálózaton belüli hosztcímek megfelelnek egy utca konkrét házszámainak.
A számítógépes hálózaton minden eszköz, amely ugyanahhoz a helyi hálózathoz csatlakozik, közvetlenül beszélhet egymással. Ehhez azonban olyan IP-címekkel kell rendelkezniük, amelyek ugyanahhoz az IP-hálózathoz tartoznak. A különböző IP-hálózatokhoz tartozó számítógépeknek egy útválasztón keresztül kell kommunikálniuk egymással.
Két azonos IP-hálózathoz tartozó számítógép képes kommunikálni egymással
Két különböző IP-hálózathoz tartozó számítógép nem tud közvetlenül kommunikálni egymással
A fenti képek néhány példát mutatnak arra, hogyan néznek ki az IP-címek. Egy IP-cím négy részre oszlik, amelyeket pontok választanak el egymástól. Az IP-cím minden egyes része 0-255 közötti értékeket vehet fel.
A router fő célja, hogy képes legyen továbbítani a forgalmat különböző célállomások felé. Az útválasztó nyomon követi, hogy a számítógépes hálózaton belül hol vannak különböző IP-hálózatok. Az útválasztó fő feladata, hogy továbbítsa a forgalmat ezen IP-hálózatok között.
De hogyan lehet megállapítani, hogy két IP-cím ugyanahhoz az IP-hálózathoz tartozik-e? Sajnos az IP-hálózatokat nem olyan könnyű megkülönböztetni egymástól, mint az utcai címeket.
A válasz az úgynevezett alhálózati maszkban rejlik. Az alhálózati maszk határozza meg, hogy az IP-cím mekkora része nevezi meg, hogy a cím melyik IP-hálózathoz tartozik. Az IP-cím többi része ezután használható az IP-hálózaton lévő számítógépek és egyéb hosztok számára.
Az alhálózati maszkok és az IP-hálózatok
Az alhálózati maszk pontos működésének megértéséhez tanulmányozni és tanulni kellene a bináris számokról és néhány más haladóbb témáról. Szerencsére nincs szükséged ilyen mélyebb ismeretekre, hacsak nem dolgozol hivatásszerűen informatikával vagy számítógépes hálózatokkal.
Az IP-cím és az alhálózati maszk is négy, pontokkal elválasztott részből áll. Az IP-cím és az alhálózati maszk minden része 0-255 közötti értéket vehet fel
A legegyszerűbb formában az alhálózati maszk minden része vagy a 255-ös szám, vagy a 0 (nulla).
- 255 azt jelenti, hogy az IP-cím megfelelő része az IP-hálózathoz tartozik.
- 0 (nulla) azt jelenti, hogy az IP-cím megfelelő része a hosztcímekhez tartozik.
Íme néhány példa az IP-címek és alhálózati maszkok kombinációjára:
- Ha az alhálózati maszk első része 255, akkor az IP-cím első része azt mutatja, hogy a cím milyen IP-hálózathoz tartozik.
- Ha az alhálózati maszk második része szintén 255, akkor az IP-cím második része is az IP-hálózat része.
- If the third part of the Subnet Mask is 255, then the third part of the IP address also belongs to the IP network.
Network Address, the name of the network
Each IP network has a so-called Network Address which is the “name” of the IP network. If you wanted to tell somebody which IP network a computer is located within you would always tell them the first (lowest numbered) address on the IP network, which is the Network Address.
Example 1:
In the picture below, the first three parts of the IP address belongs to the IP network. This is determined by the Subnet Mask.
0 (Zero) is the lowest address that is available in the fourth part of the IP address. A számítógép tehát a 101.102.103.0 IP-hálózathoz tartozik
Az IP-cím negyedik része (.5) megmutatja, hogy a számítógép melyik állomáscímet használja az IP-hálózaton.
2. példa:
A következő alábbi számítógép a 211.139.157.0 IP-hálózathoz tartozik. Az IP-hálózaton a 9-es állomáscímet használja, és az IP-címe 211.139.157.9
3. példa:
Ez a számítógép a 192.168.1.0 IP-hálózathoz tartozik, amely az egyik leggyakoribb IP-hálózat, amellyel az otthoni hálózatokban találkozhatunk. Az IP-hálózaton a 7-es állomáscímet kapta, és a teljes IP-címe 192.168.1.7
IP-hálózatok az otthoni hálózatban
A normál otthoni hálózatban az alhálózati maszk általában “255.255.255.0”. Ez azt jelenti, hogy az IP-cím három első része határozza meg, hogy az IP-címek melyik IP-hálózathoz tartoznak. Az IP-cím utolsó része határozza meg, hogy az adott IP-hálózaton belül az egyes számítógépek milyen egyedi címmel rendelkeznek.
Amint korábban említettük, az IP-cím minden egyes része 0-255 közötti értéket vehet fel. Az IP-cím negyedik része tehát 256 különböző címet (nullától 255-ig) tesz lehetővé, amelyeket számítógépek, IP-telefonok, útválasztók, laptopok, nyomtatók és egyéb eszközök használhatnak. Az ilyen típusú eszközöket általában hosztoknak vagy klienseknek nevezik. Egy normál otthoni hálózatban ezek a címek mindig bőven elegendőek a hálózathoz csatlakoztatott eszközök lefedésére.
A számítógépes hálózathoz csatlakoztatott számítógépekről, vezeték nélküli telefonokról, nyomtatókról stb. beszélve gyakran használják a kliens kifejezést. Az ügyfél minden olyan eszköz, amely végfelhasználói eszközként működik, olyasvalami, amivel a felhasználó kölcsönhatásba lép. Ez lehet egy számítógép, a mobiltelefon, a vezeték nélküli nyomtató, az okostévé vagy a játékkonzol.
Az eszköz kifejezés egy kicsit általánosabb, és általában magában foglalja a klienseket, de néha magát a hálózati berendezést is, például az útválasztót vagy a kapcsolót.
A másik kifejezés, amelyet néha használnak, a host, amely inkább a hálózaton lévő számítógépekre és szerverekre utal.
De egyik kifejezés sincs kőbe vésve, és gyakran felváltva használják őket. A lényeg az, hogy mivel a legtöbb ilyen eszköz többé-kevésbé ugyanúgy viselkedik a hálózaton, gyakran egyszerűbb kliensként, hosztként vagy eszközként hivatkozni rájuk, ahelyett, hogy az összes eszközt felsorolnánk.
Az első (nulla) és az utolsó (255) cím az otthoni hálózatban nem használható kliensként. Ezek speciális funkciók számára vannak fenntartva. Az első cím a hálózati cím, amelyről már volt szó. The last address is used for broadcasting, which is explained in the Switching part of this material.
So in the end, there are 254 available addresses that can be used in a home network. Normally the home router will use one of those addresses, and the rest are available for your computers and other devices.
It is usually your home router that determines which IP addresses that the computers can use in your home network. The router hands out IP addresses, the Subnet Mask and other details to the clients. This will be discussed later on in the section about how addresses are assigned to devices.
|
Previous part: |
Next part: |