János 8:48-59
Bevezetés
“Én Vagyok” volt az a név, amellyel Isten az Ószövetségben Jahve-ként azonosította magát, és amely az Ő örökkévaló személyes természetéről és önállóságáról beszél. Isten önmagában elégséges. Neki semmiért nem kell önmagán kívülre mennie, mert Ő önmagából fakadóan létező és változhatatlan. Amikor Isten úgy nyilatkoztatta ki magát Mózesnek, hogy “Én Vagyok”, ez valójában Jézus azonosítására utalt. Jézus a János 8:58-ban azt mondja, hogy “mielőtt Ábrahám megszületett, én vagyok”. Ebben a kijelentésben Jézus egyenlővé teszi magát Istennel.
A továbbiakban János könyvében megosztja azokat a különböző területeket, amelyeken Ő az “Én Vagyok”. Ő az élet kenyere (János 6:35), az örök és bőséges élet gondviselője és szolgáltatója. Ő a világ világossága (János 8:12), világosságot hoz a sötét világba, mert jelenléte foglalkozik a bűn kérdésével. Jézus az ajtó (János 10:9), a bejárat Isten országába. Mint a jó pásztor (János 10:11, 14), Jézus vezeti népét és gondoskodik nyájáról. Jézus a feltámadás és az élet (János 11:25), azáltal, hogy Jézus Krisztus miatt az embernek nem kell meghalnia és örökre elszakadnia Istentől. Mivel Jézus az út, az igazság és az élet (János 14:6), Ő az eszköz, amelyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk Istennel, és Ő a végső meghatározója annak, hogy mi a valóság valójában. A János 15:1-ben és a 15:5-ben azt látjuk, hogy Jézus az igazi szőlőtő, és táplálékot és örömöt nyújt, amikor benne maradunk. Jézusnak ezek a leírásai egyszerre szemléltetik az Ő önellátását és azt az elsöprő áldást, amelyet a hívő a Megváltóval való kapcsolat révén kap.”
Jézus a mi isteni védelmezőnk is. Jézus, a nagy “Én Vagyok”, védelmet nyújtott Mózesnek, amikor az Ő nevében a fáraó elé küldte. Azt mondta Mózesnek, hogy mondja meg a fáraónak, hogy a nagy Én Vagyok nevében jött (2Mózes 3:13-15). Egy másik példa Jézus védelmező szerepére az, amikor a római őrök megpróbálták letartóztatni Jézust a kertben, de nem tudták megtenni: amikor azonosította magát, azonnal visszaléptek (János 18:6). Jézus a mi gondviselőnk is. Jézus önállósága és minden hatalma miatt, mint az “Én Vagyok”, képes arra, hogy bármi legyen, amire szükséged van. Jézus, az “Én Vagyok” a mi isteni örömünk is. A János 8:56-ban Jézus azt mondta: “Ábrahám látta az én napomat, és örült”. Már az Ószövetségben is, amikor Ábrahám Jézus Krisztusra összpontosított, az eljövendő megváltás gondolata örömet okozott. Ugyanígy, ha Krisztusra és mindarra tekintünk, amit az Ő jelenléte jelent, örömre lelhetünk bármilyen kihívás közepette is (János 8:56). Ha helyesen tekintünk Jézusra, akkor ez nagyobb rálátást ad Istenre és relevánsabb megértést Jézusról. Ez arra késztet minket, hogy Krisztus elégségében nyugodjunk, amikor Őt tekintjük forrásként a szükség minden kategóriájára.