Városi alapú politikák Szerkesztés
A PNAS-ban megjelent tanulmány szerint Kína teljes egyenlőtlenségének több mint 10%-a a vidéki és városi szakadéknak tudható be. A Dennis Tao Yang által végzett, az Amerikai Gazdasági Társaság folyóiratában közzétett kutatás szerint a kínai vidék-város szakadék gyökere “a központi tervrendszer stratégiájában rejlik, amely a nehézipar fejlesztését részesítette előnyben, és a mezőgazdasági többletet nagyrészt a városi tőkefelhalmozás és a városi alapú támogatások számára vonta ki”. Az 1980-as és 1990-es években a vidéki gazdaságba történő állami beruházások “a költségvetés kevesebb mint 10 százalékát tették ki, annak ellenére, hogy a vidéki lakosság az ország lakosságának mintegy 73-76 százalékát tette ki”. Emellett a tényezőpiaci torzulások jelentős vidéki-városi egyenlőtlenségeket teremtettek. Konkrétabban, a Journal of Economic Modelling című folyóiratban közzétett kutatás azt mutatja, hogy a Hukou-rendszer és a teljesen működő földpiac hiánya a vidék-város egyenlőtlenség két fő mozgatórugója.
Belföld-vidék egyenlőtlenségSzerkesztés
Mint azt számos tanulmány jól dokumentálja, a vidék-város egyenlőtlenség az általános jövedelmi egyenlőtlenség egyik fő tényezője Kínában. Azonban “miközben a vidéki-városi egyenlőtlenség hozzájárulása a szinteket tekintve sokkal nagyobb, mint a belföldi-parti egyenlőtlenségé, a tendencia nagyon eltérő. A vidéki-városi hozzájárulás az idők során nem nagyon változott, de a szárazföldi-parti hozzájárulás többszörösére nőtt”, ami azt jelenti, hogy a szárazföldi-parti egyenlőtlenség egyre fontosabb szerepet játszik az általános jövedelmi egyenlőtlenségek kialakulásában Kína-szerte. Egy tanulmány szerint a kínai tartományok közötti eltérések az ország általános jövedelemegyenlőtlenségének mintegy 12%-át teszik ki. A kínai gazdaság megnyitását követő gazdasági növekedéssel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy 1989 és 2004 között a tengerparti tartományok jövedelme több mint megháromszorozódott, míg a szárazföldi tartományoké megduplázódott. A belföldi és tengerparti egyenlőtlenségekre vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy “mivel a tengerparti tartománynak lenni földrajzi előny, amely megmarad, ez az eltérési tendencia valószínűleg folytatódni fog”, de az intézményi tényezőknek még mindig jelentős hatásuk van. Ravi Kanbur és Xiao Zhang közgazdászok azt javasolják, hogy “a tartományokon belüli vidékről városba történő migráció könnyebbsége, szemben a szárazföldi tartományokból a tengerparti tartományokba történő migráció intézményi és egyéb nehézségeivel” részben magyarázhatja ezt a jelenséget. A kínai Hukou-rendszer (户口) olyan intézményi tényező, amely jelentősen gátolja a tartományok közötti migrációt. A kormány a közelmúltban a növekedés ösztönzése érdekében olyan politikákat vezetett be, amelyek enyhítik a Hukou-val kapcsolatos korlátozásokat a kis és közepes méretű városokban. “Jelenleg a vidéki jövedelmek kevésbé egyenletesen oszlanak meg, mint a városi jövedelmek, de a városi egyenlőtlenségek gyorsabban nőnek, mint a vidéki egyenlőtlenségek” (Wu, 2005, 773. o.).
OktatásSzerkesztés
A Világbankban végzett kutatások szerint “az oktatáshoz való hozzáférés egyenlőtlensége az egyenlőtlenségek fontos forrása Kínában az emberek között egyidejűleg és generációk között”. Valójában “a háztartások jövedelmének meghatározásán alapuló dekompozíciós elemzés azt mutatja, hogy az összjövedelem változásainak legnagyobb része az oktatáshoz való megtérülés növekedésének tulajdonítható”. A városoktól függő politikák és a szárazföldön belüli egyenlőtlenségek súlyosbítják az oktatási egyenlőtlenségek problémáját Kínában. Az egyik fő probléma az általuk generált, szektorok szerinti jövedelemtranszferek és az egészségügyre, lakhatásra és oktatásra fordított kiadások, amelyek “nemcsak az ágazatokban dolgozók gazdasági ösztönzőit torzítják, hanem hatással lesznek a gyermekeik humántőke-elérésére is, ami tovább növelheti a vidéki és városi jövedelemkülönbségeket”. Más szóval, a belföldi és vidéki egyenlőtlenségek elősegíthetik egy ördögi kör kialakulását azáltal, hogy a pénzt a tengerparti városok felé terelik, és elvonják a máshol a humán tőkébe történő beruházásoktól. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kínában is elsősorban a helyi önkormányzatok feladata az oktatás finanszírozása. Mivel a szegény települések kevésbé képesek finanszírozni ezeket a szolgáltatásokat, és a szegény háztartások kevésbé tudják megfizetni az alapfokú oktatás magas magánköltségeit, Kínában nőtt az oktatási eredmények egyenlőtlensége. “Például 1998-ban az egy tanulóra jutó kiadások Pekingben 12-szerese volt a guizhou-i kiadásoknak, és a különbség 2001-re 15-szörösére ugrott.”
Demográfiai változásSzerkesztés
A China Economic Review-ban megjelent kutatás szerint a népesség elöregedése “nagyrészt felelős a jövedelmi egyenlőtlenségek erőteljes növekedéséért a vidéki Kínában”, különösen a 2000-es évek elején. Az 1979-ben bevezetett egygyermekes politikával a népességnövekedés megfékezésére tett kínai kormányzati kísérletek eredményeként az elmúlt évtized során sokkal kevesebb fiatal felnőtt érte el a munkaképes kort, ami a háztartások munkaképes korú tagjainak arányának jelentős “csökkenéséhez” vezetett. Ez munkaerőhiányt okozott, ami az iparosítás gyors terjedésével együtt a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését szolgálta. A jövedelemegyenlőtlenségen túl ez a kutatás azt is jelzi, hogy “a kiegyensúlyozatlan népességszerkezet sok más szempontból is befolyásolja a társadalmi és gazdasági fejlődést”. A kutatók az egygyermekes politika komoly újragondolását javasolják e hatások mérséklése érdekében. A közelmúltban, 2019-ben felülvizsgálták és ratifikálták az egygyermekes politika átdolgozására vagy módosítására irányuló intézkedéseket, amelyek bevezetésre kerülnek. Ennek következményei és következményei még váratnak magukra.