frissítve 20.12.1.:A Chicago Tribune főszerkesztője, Colin McMahon irányítja a lap híroldalait, és ő volt a felelős azért, hogy John Kass rovata tavaly nyáron a 2. oldalról a lap közepén lévő véleményrovatba költözött. A cikk megjelenése óta azonban megtudtam, hogy Kass jelenleg a lap szerkesztőbizottságában van, és így jelenleg a Tribune kiadójának, Par Riddernek, nem pedig McMahonnak tartozik beszámolási kötelezettséggel. Ezért a cikkem végén szereplő kérdéseket és javaslatokat Riddernek kellett volna címeznem. Elnézést a kavarodásért.
“A háború után minden francia csatlakozott az ellenálláshoz”. — Jill Sobule, “Hősök”
Múlt júliusban John Kass, a Chicago Tribune hosszú ideje konzervatív kolumnistáját széles körben elítélték “Valami növekszik a demokraták által irányított nagyvárosokban: A törvénytelenség elsöprő érzése”. A cikk a Chicagóhoz hasonló városokban tapasztalható erőszakért és polgári zavargásokért a zsidó milliárdos Soros Györgyöt tette felelőssé, aki Kass szerint “a radar alatt repülve alakítja át az igazságszolgáltatási rendszert a városi Amerikában”, és “dollármilliókat költ arra, hogy liberális társadalmi igazságosságharcosokat válasszon ügyésznek”, például a Cook megyei államügyészt, Kim Foxxot, aki afroamerikai.
Az olyan országos médiumoktól kezdve, mint a The Forward, a progresszív zsidó kiadvány, a helyi politikusokig, mint a 47. kerületi tanácsnok, Matt Martin, aki fekete, mindenki megjegyezte, hogy Kass cikke – ahogy Martin fogalmazott – azt a “rasszista és antiszemita … trópust népszerűsíti, hogy a zsidók szítják a polgári zavargásokat, és hogy a fekete bőrűek nem képesek megszervezni magukat”. Kass munkatársai a Chicago Tribune Céh szakszervezeténél, amelynek ő nem tagja, egy levélben “értékeinkkel ellentétesnek” minősítették a cikket, és felszólították a cikkírót és a lapot, hogy “kérjen bocsánatot a Soros-trópusokra való tarthatatlan hivatkozásáért.”
Kass tagadott minden vétket, és egy következő cikkben dacosan kijelentette: “Nem fogok meghajolni azok előtt, akik jogtalanul rágalmaznak meg engem”. A Soros-vita idején azonban a Tribune főszerkesztője, Colin McMahon bejelentette, hogy a rovatvezető elveszíti kiemelt helyét a 2. oldalon és a “vezető rovatvezető” pozícióját, és átkerül a lap közepén lévő op-ed rovatba, hogy az olvasók könnyebben megkülönböztethessék a tényszerű tudósítást a politikai kommentártól, bár McMahon azt állította, hogy a változtatás már hónapok óta készülőben volt.
Most, annak fényében, hogy Kass szerepet játszott Donald Trump hazugságkampányának bátorításában, miszerint a választásokat ellopták, ami áruló, véres crescendót ért el a múlt szerdai, az U.A Tribune vezetésének ideje, hogy végleg megszabaduljon Kass rovatától.
Az különösen felháborító, hogy a legalább öt, de lehet, hogy hat halálos áldozatot követelő tragédia nyomán írt, “Trumpé ez az egész” címet viselő írása teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a rovatvezető maga is egy fogaskerék volt Trump választási csalás-összeesküvés-elméleti gépezetében. Egy perc múlva kitérek arra, hogy hogyan. Hogy azt a fajta vallási utalást használjam, amely Kass írásaiban bővelkedik, megpróbálta felmenteni magát a felelősség alól, Poncius Pilátus stílusában.
Az új rovat így kezdődött: “Egyetlen ember felelős azért, ami szerdán Washingtonban történt”, mintha Trump nem részesült volna a talpnyaló politikusok egész ökoszisztémájából, Mike Pence alelnöktől és a republikánus U.S.A.-tól kezdve. Mitch McConnell republikánus szenátusi többségi vezetőtől lefelé; a közösségi médiaplatformok megengedő tulajdonosaitól; és az olyan szimpatizáns szakértőktől, mint Kass, akik segítettek előkészíteni a katasztrófa színterét.”
Míg Kass “undorítónak” ítélte el az áruló erőszakot, ugyanabban a lélegzetvételben előre láthatóan azt állította: “Ez nem különbözött a demokrata városokban egész nyáron a Black Lives Matter tüntetések során elkövetett fosztogatásoktól”. Nevetséges az az elképzelés, hogy a törvényes faji igazságossági tüntetések közben boltokba betörő emberek összehasonlíthatóak azzal a csőcselékkel – köztük konföderációs zászlókkal és “Camp Auschwitz” kapucnis férfiakkal -, amely meggyalázta az amerikai demokrácia idegközpontját.”
Miután két hónapig az elnök megállás nélküli, megtévesztő állításai, miszerint a második ciklusát trükkel lopták el tőle, vérontással végződött, Kass rovata végre elismerte a nyilvánvalót: Trumpnak “nem volt bizonyítéka a széles körű választási csalásra”. Ez az istálló ajtajának bezárása, miután a lovakat ellopták.”
De nézzük vissza, mit mondott Kass erről a témáról november 11-én, néhány nappal azután, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy Joe Biden tisztességesen megnyerte a választást. A rovat címe a demokratákat, és nem a Trump választási csalás alaptalan vádjait hirdető republikánusokat vádolta azzal, hogy “a tűzzel játszanak”. A cikk szidta a megválasztott elnököt, amiért “megfenyegeti azokat az amerikaiakat, akik meg merik kérdőjelezni a választás igazságosságát”, és azt mondta, hogy Bidennek inkább a “választási szabálytalanságok” kivizsgálását kellene szorgalmaznia.”
A “nagyon jó emberek mindkét oldalon” képtelenség klasszikus példájaként Kass azt állította, hogy a demokraták egyformán felelősek Trumppal a választási lopásról szóló jobboldali paranoiáért. “Rendben, hibáztassuk Trumpot a választások integritásának aláásásáért” – írta. “És hibáztasd Bident, amiért ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetlen módja annak, hogy veszíthet, az a szavazáson elkövetett ‘csikung’….”. Hibáztassátok a baloldalt a boltosok erőszakossága miatti aggodalmakért…. Hibáztassuk mindazokat, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy nem lesz probléma a tömeges levélben történő szavazással…. Hibáztassátok azokat, akik azt követelik, hogy a másik oldal hallgasson, különben büntetés vár rájuk.”
A november 11-i cikkben Kass idézte Jennifer Rubint a Washington Posttól és a CNN-es Jake Tapper-t, akik megjegyezték, hogy ha valaki alaptalanul és veszélyesen azt állítja, hogy a választásokat manipulálták, az a jövőben rossz fényt vet a személyiségére, és hatással lehet az álláslehetőségekre. Kass utalt arra, hogy ez mccarthyizmus, és hozzátette: “Így kezdődik a tűz, szavakkal meggyújtva”. Az ő kijelentéseik jól öregedtek, az övéi nem.
Kassz nyilvánvalóan segített oxigént biztosítani Trump gyújtogató fikciójának, megszégyenítve azokat, akik rámutattak a nyilvánvalóra: az elnök állításai a szavazatcsalásról cinikus hazugságok voltak, amelyek káros következményekkel járhatnak a demokráciánkra nézve.
De még a csütörtöki Capitolium-roham utáni rovatában is együttérzésének adott hangot a rasszista zavargókkal, dühüket és neheztelésüket a Trump hazugságait pontosan leleplező “vállalati médiára” és a “konzervatív beszédet elhallgattatni igyekvő” Big Tech-re fogva, holott a valóságban a Twitter és a Facebook felerősítette az elnök összeesküvés-elméleteit. Kass elismerte, hogy Trump bűnös “lázadás szításában”, de nem ismerte el saját szerepét a narratíva terjesztésében, miszerint a MAGA követőinek jogos sérelmei vannak egy potenciálisan csalárd választási folyamat ellen.
És Kass még a jobboldali lázadásról szóló rovatában sem tudta megállni, hogy ne vesse magát a demokraták ellen. Azt írta, hogy az, hogy Biden a válság alatt mikrofonhoz lépett, hogy kimondja a nyilvánvalót – az erőszaknak, és Trump uszításának azonnal véget kell vetni -, opportunista módon “politikai előnyét sürgette.”
A modern amerikai fasizmus legundorítóbb megnyilvánulásáról szóló véleménycikkében. történelemben, Kass arra is figyelmeztetett, hogy az amerikai szenátus demokrata kisebbségi vezetője, Chuck Schumer, aki zsidó, és a megválasztott alelnök, Kamala Harris, aki fekete és ázsiai, arra fogják használni a szenátus újonnan megszerzett ellenőrzését a georgiai előválasztások nyomán, hogy “megváltoztassák a szót” és “befolyást gyakoroljanak … a köztársaságra”. Nem áll jól Kassnak a Soros György/Kim Foxx rovatának fényében, amely azt a fehér fajgyűlölő elképzelést terjesztette elő, hogy a zsidók és a színesbőrűek összeesküvést szőnek a közbiztonság aláásására.
Kass csütörtöki cikkét azzal zárta, hogy a halálos lázadásról ismét azt állította: “Minden a .” Szeretném látni, ahogy a rovatvezető egy mea culpa-t csinál, bocsánatot kérve a nyilvánosságtól a saját szerepéért a tragédia megalapozásában. De ebből a “nem az én hibám” kiáltványból ítélve ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni.
És biztosan nem várhatunk elegáns választ Kass névleges felettesétől, a Tribune szerkesztőségi oldalának szerkesztőjétől, Kristen McQueary-től sem. Elvégre ő az a jobboldali, aki hírhedt arról, hogy egy 2015-ös véleménycikkében azt kívánta, hogy Chicagót pusztítsa el egy Katrina hurrikán szintű vihar.
Így marad McMahon, a lap főszerkesztője. McMahon úr, büszke arra, hogy a lapja hat számjegyű összeget fizetett John Kassnak az elmúlt négy évben, hogy erősítse a trumpizmust, hozzájárulva ezzel ehhez a szégyenletes, de elkerülhetetlen végeredményhez? Ha nem, mit fog tenni a Trib annak érdekében, hogy Kass a jövőben ne tegye lehetővé a fasizmust?
A lázadás nyomán a Twitter és a Facebook végre kitiltotta Donald Trumpot a közösségi médiából. Hasonlóképpen, McMahon úr, tisztelettel felszólítom, hogy távolítsa el John Kass-t.
A Tribune nemrég jelentette be, hogy tehetségesebb és problémamentesebb kollégái, Howard Reich művészeti kritikus és Blair Kamin építészeti író távoznak, valamint hogy a cég költségtakarékossági intézkedésként a jelenlegi Prudential Plaza-i székhelyéről a Freedom Center-i nyomdába költözteti irodáit. Nem tudok jobb módot elképzelni a lap számára a költségek csökkentésére, mint Kass elbocsátása. v