Amint öregedett, Johnny Cash neheztelni kezdett a nashville-i country-zenei establishmentre, amely szinte teljesen elhagyta őt és a műfajt meghatározó többi idősödő “country” művészt, hogy felkarolja az olyan új, pop-orientált country-előadókat, mint Garth Brooks. Kései, Unchained (1996) című albumát gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta az establishment.
Az album azonban elnyerte a legjobb countryalbumnak járó Grammy-díjat. Cash és producere, az American Recordings a díj elnyerése után a nashville-i countryzenei iparnak való “köszönetként” a fenti képpel ellátott hirdetést tett közzé a Billboard magazinban. A hírhedt fotó, amelyen Cash a középső ujját mutatja a kamerának, még 1969-ben készült a San Quentin-i börtönben tartott fellépésén.
A börtönreform fáradhatatlan szószólója, Cash az 1960-as évek végétől kezdve kezdett koncertezni különböző börtönökben, ami két nagy sikerű élő albumhoz vezetett, a Johnny Cash at Folsom Prison (1968) és a Johnny Cash at San Quentin (1969) címűekhez. Az utóbbi börtönben, amikor Cash előadta a San Quentin című börtöndalát (“I hate every inch of you/May you rot and burn in hell/May your walls fall and may I live to tell”), majdnem lázadást okozott. A meghatározó, ikonoklasztikus kép bekerült Cash hollywoodi életrajzi filmjébe, a Walk the Line-ba, de a gesztus valójában egy próbán készült a bosszantó operatőr, a koncert hivatalos fotósa, Jim Marshall felé.