Kivonatok
A fő gyakorlati jelentőségű fakivonatok a fenyőgyanta és a tanninok. A gyantát az élő fák belsejében a gyantacsatornákat bélelő hámsejtek (specializált parenchima) termelik (lásd a Sugár és gyantacsatornák fejezetet), és a fa sérülésekor távozik. A gyantagyűjtés során a törzset általában szisztematikusan, csíkokban kérgezik, és a gyantát műanyag zsákokba gyűjtik. Nem minden fenyőfaj termel olyan jelentős mennyiségű gyantát, amely indokolná a kitermelést; a fő kitermelhető fajok a mediterrán országokban, az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában, Pakisztánban, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken fordulnak elő.
A fentiek szerint előállított gyantát oleorezinnek nevezik, és inkább exudátum, mint kivonható anyag; a fák exudátumai közé tartozik még a juharfa nedve, amelyet juharszirup készítéséhez sűrítenek, és a latex, amelyből gumit lehet készíteni. A gyanta azonban extraktív anyagként a fa desztillációjával vagy a cellulózgyártás melléktermékeként (lúgos eljárással) is nyerhető; ezek az eljárások a gyanta összetevőit adják: a gyantát (kolofónium) és a terpentint. A gyanta élő fák csapolásával történő előállítása visszaszorulóban van, de a pépesítés alternatívát kínál a gyanta összetevőinek kinyerésére még olyan fajokból is, mint a skót fenyő és a Douglas fenyő, amelyek csapolással nem termelnek számottevő mennyiségű gyantát. Kémiai szempontból a gyanta és a terpentin terpenoid savak, illetve monoterpének. A terpentinben oldott gyanta a gyantát alkotja. A terpentin illékony, és amikor elválik a gyantától, szilárd gyanta marad vissza. A gyantát a papírgyártásban (a vízfelvétel szabályozására), a szappan, a szintetikus gyanták, a szintetikus gumi, a festékek és a lakkok előállításához használják. A terpentint ipari oldószerként alkalmazzák, és egyre gyakrabban használják alapanyagként ragasztók, szintetikus vitaminok, illatanyagok és aromák előállításához.
A tanninok a fában, kéregben és más növényi anyagokban található fenolos anyagok. A fő források közé tartozik a tölgy, a gesztenye, a quebracho (Schinopsis fajok), a wattle (Acacia fajok), a fenyő és a hemlock. A tanninokat vízzel vagy szerves vegyi anyagokkal vonják ki. Két típusa van – hidrolizálható és kondenzált. A hidrolizálható tanninok általában egyszerű fenolok keverékei, és bomlásuk gyakran egyszerűen meleg vízben történik, amellyel reakcióba lépve más anyagokat alkotnak. A kondenzált tanninok főként különböző típusú kondenzációs termékek, és oldhatatlan csapadékot képeznek. A tanninokat a bőr cserzésénél, a halászhálók tartósításánál, valamint a tinták, műanyagok és ragasztók gyártásánál használják. A kondenzált tanninok formaldehiddel reagálva olyan ragasztókat képeznek, amelyek a rétegelt lemez és a forgácslap gyártása során helyettesíthetik a szintetikus gyantákat.
A fa extraktanyagtartalma pozitív és negatív irányban is befolyásolja a felhasználását. A kivonóanyagok tartósságot kölcsönöznek a fának, színt és szagot kölcsönöznek, valamint befolyásolják a festést, a lakkozást és a ragasztást. Emellett zavarhatják a cellulóz- és papírgyártást is, mivel szurokproblémákat (gyantával vagy más kivonatokkal való szennyeződés) és fehérítési problémákat okozhatnak, valamint növelhetik a vegyi anyagok fogyasztását, és egészségügyi problémákat okozhatnak (pl. hörghurut, bőrgyulladás és egyéb irritatív vagy allergiás reakciók a fafeldolgozó iparban dolgozóknál). Sok trópusi fa gazdag extraktanyagokban.