A szó a latin fortia szóból származik. Az erő a fizikai munka vagy mozgás elvégzésének képessége, valamint a test megtámasztására vagy a lökésnek való ellenálláshoz szükséges erő vagy erőfeszítés. Az erő hatására egy test deformálódhat (például ha összenyomunk vagy kinyújtunk egy rágógumit); egy testet nyugalomban tarthatunk (például egy híd kifeszített állapotban tartásához erőt kell kifejteni rá); és megváltoztathatjuk a test mozgási állapotát (akár statikus állapotban, akár mozgás közben gyorsíthatjuk vagy lassíthatjuk).
A fizikában az erő egy vektoros nagyság, és minden olyan ok, amely képes megváltoztatni egy test nyugalmi vagy mozgási állapotát. Az m tömegű tárgyra ható erő egyenlő a tárgy lineáris impulzusának (vagy mozgásának) időbeli változásával. Az erő mértékegysége a nemzetközi rendszerben (SI) a newton, szimbóluma N. Az erő fogalmát általában matematikailag Newton három mozgástörvénye alapján magyarázzák.
Az erőnek különböző meghatározó jellemzői lehetnek: az alkalmazás helye (a test azon pontja, amelyre az erőt kifejtik); az irány (egyenes, amelyen az erő a testet mozgásra készteti); az irány (az erő iránya); és az intenzitás (az erő mértéke egy meghatározott egységhez viszonyítva).
Az erőknek két típusa van: az érintkezés útján ható erők, amikor az erőt kifejtő test közvetlenül érintkezik azzal a testtel, amelyre az erőt kifejtik, például: egy kő eldobása, egy kötél meghúzása stb. És azok, amelyek távolról hatnak, ahol az erőt kifejtő test nem érintkezik azzal a testtel, amelyre az erőt kifejtik, pl.: a mágneses vonzóerő, az erő, amellyel a Föld vonzza a testeket stb.
.