A legutóbbi bejegyzésben megvizsgáltuk, hogy a golfozó milyen különböző módon tudja a lefelé lendítést “akkumulátorként” működtetni. Azt is megállapítottuk, hogy abban a golflendítésben, amelyet ebben az oktatósorozatban leírok, a 4., 2. és 3. erőakkumulátorok használatosak, és éppen ebben a sorrendben szabadulnak fel a golflendítés során. Végül beszéltünk az “erőcsomag” öt szakaszáról, amely a bal kar, a vállak és a jobb csukló által alkotott háromszög.
A visszacsapás és az átmenet fejezeteiben az erőcsomag 1., 2. és 3. szakaszát (felhalmozás, terhelés és tárolás) tárgyaltam:
- A felhalmozás P1-től P4-ig (visszacsapás)
- A terhelés a másodperc töredéke alatt történik, amikor a lendítés irányt vált (P4), és “átmenetnek” is lehetne nevezni (bár én az átmenetet a P4 és P5 közötti intervallumként definiálom).
- A tárolás a P4 és a P5 között történik, és döntő fontosságú a golflendítés szempontjából, mert nemcsak tárolja a hátramenet során létrehozott erőt, hanem biztosítja, hogy ez az erő “síkba” irányuljon.”
Ebben a fejezetben a P5 és P6 közötti intervallumot tárgyaljuk, amelyet egyszerűen “középső lefelé lendítésnek” vagy “9 órai lefelé lendítésnek” (a bal kar 9 órai pozícióban van) nevezek. Ezt nevezzük az erőcsomag átadó szakaszának, mert az erőcsomagot “átadjuk” a kioldási ponthoz (valahol P6 körül). Homer Kelley azt állítja, hogy a golflendítés tároló és átadó fázisai figyelemre méltóan hasonlóak, és bizonyos értelemben átfedik egymást. Úgy vélem, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy ez a két szakasz elkülönüljön egymástól, mert a tárolás elsősorban arra összpontosít, hogy az ütőt sikeresen helyzetbe hozza (a “csípőütközésen” keresztül), ami lehetővé teszi a golfozó számára, hogy a “célzási pont” koncepciót használja az átadás során (a leütés közepén), és az ütőt a síkba irányítsa.
Ne aggódjon, ha az előző bekezdés meglehetősen zavarosnak tűnik. Ez a megkülönböztetés csak akkor válik világossá a fejében, ha ezeket a fogalmakat alkalmazza, felülvizsgálja és újra és újra alkalmazza. Finom, de fontos a hatékony golflendítéshez.
Mi az elmaradás?
Az eddigiekben leírtam, hogyan működik a golflendítés A golfozó gép fogalmaiban, de szeretnék egy pillanatra elmagyarázni a lag fogalmát, mert úgy tűnik, hogy sok golfozó (beleértve korábbi önmagamat is) úgy véli, hogy a lag olyasmi, amivel minden golfozónak rendelkeznie kell, és amit maximalizálnia kell. Minél több, annál jobb, nem igaz?
Mielőtt elmagyaráznánk a lag játékosonkénti eltéréseit, meg kell határoznunk a “lag” fogalmát.”
A lag egyszerűen Newton első mozgástörvényének egy másik leírása, amely szerint egy nyugalomban lévő tárgy hajlamos nyugalomban maradni, hacsak nem hat rá külső erő. Amikor az alsó test megfelelően elindítja a golflendülést, az egy “kinetikus láncszekvenciát” okoz, amely a karok, a kezek és az ütőszár “lemaradását” okozza a mozgásellenállásuk következtében. A lemaradás nem olyasmi, amit a golfozónak meg kell próbálnia létrehozni, mert ez a golflendítés helyes végrehajtásának és a PA2 erő tárolásának az eredménye. Próbáld meg elkerülni az olyan gyakorlatokat, mint amilyen a következő videóban látható, mivel ezek arra próbálják megtanítani a golfozót, hogy mesterségesen hozzon létre lagot, ahelyett, hogy hagyná, hogy a lag a lefelé lendítés megfelelő szekvenciájának eredményeként történjen.
A korábbi énem imádta volna ezt a videót, mert megoldást kínál egy gyakori problémára. De most ránézek és összerezzenek, mert tudom, hogy golfozók százai fogják megnézni, és ennek eredményeképpen problémákat fognak okozni a golfütéseikben. A videóban kínált gyakorlat nem egy lemaradást létrehozó gyakorlat. Ez a golfütő “megfordítása” és a repülő ékek megsemmisítése.
Ezeken kívül a különböző játékosok különböző mértékű laggal fognak rendelkezni a lendítésükben, ami a “release action”-jükön alapul. Különböző biomechanikai tényezőktől függően egyes golfozók a PA2-t korábban engedik el a lendítésben, mint mások. Ez teljesen rendben van, amíg az átmenetet megfelelően hajtják végre, és a PA4-et a PA2 előtt engedik ki. Nézd meg az alábbi képet Justin Rose-ról és Sergio Garciáról:
Nézd meg, hogy Sergio a P6 pozícióban a kezeit a teste elé teszi, míg Justin Rose nem. Mindkettőjük lendítésében van “lag”, de mivel Sergio később engedi ki a PA2-t, tovább tartja fenn a “lagot”.
A golfozónak nem kell aggódnia, hogy mennyi lagot tud létrehozni a golflendítésben. Ehelyett arra kell összpontosítania, hogy az átmenetet helyesen hajtsa végre, majd tárolja és leadja azt az erőt, amelyet a hátlengésben hozott létre és az átmenetben töltött fel. Ne feledje… A lag az erőakkumulátorok megfelelően szekvenciált felszabadításának eredménye!
Most, hogy jobban megértette ezt a koncepciót, elkezdhetjük megvizsgálni a középső leütést.
4. szakasz: Átadás áttekintése
Az erőcsomag átadásának folyamata egy koncepció körül forog, ami a “célzási pont” koncepciója. Ezt az előző bejegyzésben röviden feltártam, de vizuálisan nem illusztráltam alaposan.
A golfozónak ezen a ponton el kell kezdenie a csípő oldalirányú és sugárirányú mozgását a leütés elindításához, ami passzívan a jobb könyököt és a vállat a saját síkjukra (vagy nagyon közel ahhoz) ejti, és a repülő ékeket az alábbi képen látható módon tartja:
Ez a P5 pozícióban van, de látható, hogy Jason Day jobb könyöke passzívan a törzsébe esett, és a jobb válla “lefelé síkban” mozog.” Ráadásul a repülő ékjei megtartották a (valamivel kevesebb, mint) 90 fokos szöget egymáshoz képest, ami azt jelenti, hogy a repülő ékek még mindig épek.
Amint a golfozó “leadja” az erőcsomagot az elengedési ponthoz, annak “síkban” kell lennie, és amikor eléri a P6-ot, az ütőszár párhuzamos lesz a célvonallal, és ebben a kameraállásban eltűnik a látóteréből:
Bár elég nehéz pontosan mérni, látható, hogy az ütőszár (amely “eltűnt”) a célvonaltól balra párhuzamos. Ez az “on-plane” jellemzője.”
Kérem, vegye figyelembe, hogy nagyon fontos, hogy helyesen állítsa be a kamerát, különben félrevezetheti magát, és azt hiheti, hogy a lendítése off-plane, amikor ezt a bizonyos pozíciót nézi. Ha a kamera a célvonaltól balra mutat, úgy fog tűnni, mintha az ütő túlságosan belül lenne, míg egy jobbra mutató kamera a lendítést “felülről” látszódni fogja.”
És ez egy alapvető áttekintés a lefelé lendítés “átadási” szakaszáról (P5-P6)! Most azt kell megvizsgálnunk, hogyan érheti el a golfozó ezt a pozíciót.
Célpont
Mint azt az erőgyűjtő posztban említettem, nem állok teljesen Homer Kelley módszere mellé: “A célzási pont helyettesíti a labdát, így a harmadik nyomáspontot már nem a labdára irányítod, hanem a célzási pontra, mintha az lenne a labda; mintha egy robbanásszerű lövés lenne a homokból.”
Én személy szerint ezt egy kicsit zavarónak találom, amikor a harmadik nyomáspontot (a jobb mutatóujj belseje) tudatosan egy földön lévő célzási pont felé próbálom irányítani.”
Még egyszer azonban ez a koncepció hasznos lehet, ha az egyén a saját testre szabott módon értelmezi. Ebben a részben ahelyett, hogy egyszerűen leírnám, ahogyan Homer Kelley elmagyarázta, szeretnék egy másik megközelítési módot kínálni a golflendítés “szállítási” szakaszához. Ez egyszerűen a célzási pont fogalmának egy “mellékága” vagy “értelmezése”.
A képzeletbeli golflabda és a belső kvadráns
Ahelyett, hogy megpróbálnám a harmadik nyomáspontomat a célvonal mentén és a talajon lévő “pontra” irányítani, egyszerűen arra koncentrálok, hogy a golflabda belső kvadránsát találjam el. Az ütéstől függően koncentrálhatok a valódi golflabdára, vagy létrehozhatok egy képzeletbeli golflabdát a célvonal mentén, amelynek a belső kvadránsát tudom eltalálni.
Egyeseknek ez pontosan úgy hangozhat, mint a célpont koncepciója, és ezzel egyet is értek. Az egyetlen különbség az, hogy a golfozó nem tudatosan próbálja a harmadik nyomáspontot egy pontra irányítani, hanem elképzeli, hogy az ütő a labda belső kvadránsát találja el.
A végén minden golfozónak önállóan kell eldöntenie, mi a legjobb a játékának. Bárhogyan is értelmezi a célzási pont fogalmát, győződjön meg róla, hogy megtalálja a módját annak, hogy az ütő a megfelelő P6 pozícióba kerüljön, ahogyan az a poszt korábbi képén látható. Amíg ezt a pozíciót elérted (helyes kameraszöget feltételezve), addig sikeresen “eljuttattad” az erőcsomagot az elengedési ponthoz.
Csipőmozgás
A csípő mozgását a lefelé lendítés során az átmenet fejezetemben részletesen leírtam, de fontos megjegyezni, hogy az átadási szakaszban a csípőnek továbbra is mozognia kell! A P4-től a P5-ig (átmeneti intervallum) a csípő egy kis oldalirányú “bukfencet” tesz a cél felé, és elkezd kinyílni. Ezen kívül a bal láb “oszlopként” lesz merevítve ennek az intervallumnak a végére.
A középső lecsapás során a csípő továbbra is nyitva marad, ami egy olyan teret hoz létre, amelyen a felsőtest áthaladhat. Ha a csípőnek ez a fokozatos nyitása megáll a középső lefelé lendítés során, a vállak nyitva maradnak, az ütőszár a sík alá kerül, és a golfozónak a késői lefelé lendítés során drámai módon kell tekernie a kezét, hogy a labda ne blokkoljon vagy blokkoljon jobbra.
Ha a csípő továbbra is fokozatosan nyílik a középső lefelé lendítés során, ez lehetővé teszi, hogy a vállak és az ütőszár a síkban maradjanak, és a golfozó az ütés előtt olyan erőteljes pozíciót ér el, ahol a súly a bal láb “oszlopának” támaszkodik, és a megfelelő P6 pozíciót elérte. Az alábbi szekvenciában figyeld meg, hogy Jason Day bal lába az átmenet végére megtámaszkodik (a kis sárga vonal nem változik a távolságban a középső leütés során), de a csípő továbbra is forog (az övcsatot a sárga kör jelzi), kissé felfelé emelkedik (más mozgások eredményeként), és minimálisan előre mozog a bal láb “oszlop” felé. P5-P6 között a bal csípő kissé közelebb került a bal láboszlophoz (piros vonal), de még nem lépte át ezt a vonalat, és csak jóval az ütközés után fogja átlépni.
Recap
Ez a downswing legrövidebb állása, részben azért, mert a középső leütés elsajátítása nagyrészt a megfelelő átmenet és az elméd programozásának eredménye, hogy a lendítés megkezdése előtt a golflabda belső kvadránsát találd el. Ez olyan gyorsan történik, hogy a golfozónak soha nem szabad megpróbálnia tudatosan manipulálni azt, ami ebben az intervallumban történik.
A golflendítésnek ezen a pontján csak az számít, hogy az erőcsomag megmaradjon és eljusson a megfelelő P6 alatti pozícióba, ahol az ütőtengely párhuzamos a talajjal és párhuzamos balra a célvonaltól:
A következő részben az ütésintervallumról fogok beszélni, amely biomechanikai szempontból a golflendítés legfontosabb része, mert a megfelelő szár-, ütőfej- és ütőfej-illesztés nélkül a labda soha nem fogja elérni a kívánt célt a kívánt labda repülésével. Ezek a fizika törvényei, és nem függetlenek az egyes golfozóktól!