A színdarab, mint azt a legtöbben tudják, egy színdarab, ahol élő színészek lépnek színpadra, és eljátszanak egy történetet a közönség előtt. A középkorban a legtöbb színdarab vallásos volt, és arra használták, hogy az embereket a Bibliáról, a szentek életéről vagy arról tanítsák, hogyan kell helyesen élni az életünket. A középkorban három különböző típusú színdarabot adtak elő: a misztériumjátékot, a csodajátékot és az erkölcsi színdarabot.
A misztériumjátékok a Bibliából vett történetek voltak. Minden darabnak négy vagy öt különböző jelenete vagy felvonása volt. A papok és szerzetesek voltak a színészek. Minden egyes jelenetet vagy felvonást a város egy másik helyén adtak elő, és az emberek egyik színpadról a másikra vándoroltak, hogy megnézzék a darabot. A színdarab általában a templom előtt ért véget, így az emberek a színdarab megtekintése után a templomba mentek, ahol prédikációt hallgattak.
A csodajáték egy szent életéről vagy tetteiről szólt, általában azokról a tettekről, amelyek az adott személyt szentté tették. Az egyik népszerű csodajáték Szent Györgyről és a sárkányról szólt.
Az erkölcsi játékok célja az volt, hogy az embereknek leckét adjanak arról, hogyan kell az egyház szabályai szerint élni az életüket.
Néha ezek a darabok díszletekkel voltak kidolgozva, néha egyáltalán nem voltak díszletek. Úgy tűnt, ez nem számított. Az emberek részt vettek ezekben a színdarabokban. Nem volt muszáj, de ez egy kis kikapcsolódás volt a hétköznapi életükből.