Az Egyesült Államokban a “közvetlen adó” kifejezés az alkotmányjogban sajátos értelmet nyert: a közvetlen adó a “tulajdonjog alapján” a tulajdont terhelő adó (például a szokásos ingatlanadó, amelyet minden év január 1-jén az ingatlan tulajdonosára vetnek ki), valamint a fejkvóta (a “fejenkénti adó”). A személyes szolgáltatásokból származó jövedelemre, például a munkabérre kivetett jövedelemadó ebben az értelemben közvetett adó. Az Egyesült Államok Kerületi Fellebbviteli Bírósága (United States Court of Appeals for the District of Columbia Circuit) megállapította: “Csak három adónemről tudjuk biztosan, hogy közvetlen: (1) a fejkvóta , (2) az ingatlanra kivetett adó és (3) a személyi tulajdonra kivetett adó”. A National Federation of Independent Business v. Sebelius ügyben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a magánszemélyekre az egészségbiztosítás elmulasztása miatt közvetlenül kirótt büntetés, bár alkotmányos szempontból adónak minősül, nem minősül közvetlen adónak. A Bíróság indoklása szerint az adó nem fejkvóta, mivel nem mindenki köteles azt megfizetni, és nem is vagyonadó. Inkább “meghatározott körülmények váltják ki.”
Az Egyesült Államokban az Alkotmány I. cikke 2. szakaszának 3. pontja előírja, hogy a nemzeti kormány által kivetett közvetlen adókat a népesség alapján kell felosztani az államok között. Az 1895-ös Pollock-ítélet után (amely lényegében azt mondta ki, hogy a vagyonból származó jövedelemre kivetett adókat közvetlen adóként kell kezelni) ez a rendelkezés megnehezítette a Kongresszus számára, hogy olyan nemzeti jövedelemadót vessen ki, amely a jövedelem minden formájára vonatkozik, egészen a 16. módosítás 1913-as ratifikálásáig. A 16. módosítást követően a szövetségi jövedelemadókra az egységesség szabálya vonatkozik, de az arányosítás szabálya nem.
A bérekre, fizetésekre és a személyes szolgáltatásokért járó egyéb ellentételezésekre kivetett jövedelemadókkal összefüggésben lásd pl. United States v. Connor, 898 F.2d 942, 90-1 U.S. Tax Cas. (CCH) paragr. 50,166 (3d Cir. 1990) (az Egyesült Államok Harmadik Kerületi Fellebbviteli Bírósága megerősítette a 26 U.S.C. § 7201 szerinti adócsalási ítéletet; az adóalany érvelését – miszerint a tizenhatodik módosítás miatt a bérek nem adókötelesek – a Bíróság elutasította; az adóalany azon érvelését, miszerint a bérekre kivetett jövedelemadót a lakosságszám alapján kell felosztani, szintén elutasította); Perkins v. Commissioner, 746 F.2d 1187, 84-2 U.S. Tax Cas. (CCH) paragr. 9898 (6th Cir. 1984) (a 26 U.S.C. § 61-ről az Egyesült Államok Hatodik Kerületi Fellebbviteli Bírósága úgy döntött, hogy az “teljes összhangban van a Kongresszusnak az Alkotmány tizenhatodik módosítása szerinti hatáskörével, hogy a jövedelemadót az államok közötti felosztás nélkül vetheti ki”; az adófizető azon érvét, hogy a munkáért fizetett bérek nem adókötelesek, a Bíróság elutasította, és komolytalannak minősítette).