Kōbe earthquake of 1995, más néven Nagy Hanshin földrengés, japánul Hanshin-Awaji Daishinsai (“Nagy Hanshin-Awaji földrengés katasztrófa”), (1995. január 17.) nagy erejű földrengés a nyugat-japáni Ōsaka-Kōbe (Hanshin) metropolisz területén, amely az ország eddigi legerősebb, leghalálosabb és legköltségesebb földrengése volt.
A földrengés 1995. január 17-én, kedden 5 óra 46 perckor történt Hyōgo prefektúra déli részén, Honshu nyugat-középső részén. Körülbelül 20 másodpercig tartott, és 6,9-es erősségűnek (a Richter-skála szerint 7,3) regisztrálták. Epicentruma az Awaji-sziget északi része volt a Belső-tengerben, 20 km-re (12,5 mérföldre) Kōbe kikötőváros partjaitól; a rengés középpontja mintegy 16 km-re (10 mérföldre) volt a földfelszín alatt. A Hanshin régió (a név a Ōsaka és Kōbe írására használt írásjegyekből származik) Japán második legnagyobb városi területe, több mint 11 millió lakossal; mivel a földrengés epicentruma ilyen közel volt egy ilyen sűrűn lakott területhez, a hatások elsöprőek voltak. A becslések szerint 6400 halálos áldozatot követelő földrengés az 1923-as Tokió-Jokohama (Nagy Kantō) földrengés óta a legsúlyosabb földrengés volt Japánban, amely több mint 140 000 halálos áldozatot követelt. A Kōbe rengés pusztításai között 40 000 sérült, több mint 300 000 hajléktalan lakos és több mint 240 000 megrongálódott otthon szerepelt, és a térségben több millió háztartásban megszűnt az áram- vagy vízszolgáltatás. Kōbe volt a legsúlyosabban érintett város, 4571 halálos áldozattal, több mint 14 000 sérülttel és több mint 120 000 megrongálódott épülettel, amelyeknek több mint fele teljesen összeomlott. A Kóbét és Ōszakát összekötő Hanshin gyorsforgalmi út egy része szintén összeomlott vagy súlyosan megrongálódott a földrengés során.
A földrengés azért volt figyelemre méltó, mert feltárta az infrastruktúra sebezhetőségét. A japán építkezések kiváló földrengésállóságát hirdető hatóságoknak gyorsan bebizonyosodott, hogy a Kōbe térségében számos állítólagosan földrengésálló épület, vasútvonal, magasvasút és kikötői létesítmény összeomlott. Bár az új építési szabályok szerint épült épületek többsége ellenállt a földrengésnek, sok más, különösen a régebbi fakeretes házak nem. A közlekedési hálózat teljesen megbénult, és a nemzeti katasztrófakészültség elégtelensége is kiderült. A kormányt heves bírálatok érték a lassú és eredménytelen reagálás miatt, valamint amiatt, hogy kezdetben elutasította a külföldi országok segítségének elfogadását.
A Kōbe katasztrófa után az utakat, hidakat és épületeket megerősítették egy újabb földrengés ellen, és a nemzeti kormány felülvizsgálta katasztrófaelhárítási politikáját (a 2004-es, Niigata prefektúrában bekövetkezett földrengésre adott válasza sokkal gyorsabb és hatékonyabb volt). Egy vészhelyzeti közlekedési hálózatot is kidolgoztak, és a Hyōgo prefektúra kormánya evakuációs központokat és menedékhelyeket hozott létre Kōbében.