Keménynyakú
stif’-nekt (qesheh `oreph, szó szerint “keménynyakú”):
Ahogy átvitt értelemben használják, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben, a szó jelentése “makacs”, “hajthatatlan”, “nem vezethető”. A gondolat levezetése teljesen ismerős volt a zsidók számára, akiknél az ökör volt a leghasznosabb és legáltalánosabb háziállat. Különösen olyan mezőgazdasági célokra használták, mint az eke és a szántás (Bírák 14:18; 1Korinthus 9:9).
Az ekét általában két ökör húzta. Mivel az ekének csak az egyik kezére volt szüksége az eke vezetéséhez, a másikban egy “ökörszántót” hordott. Ez egy könnyű rúd volt, amelyet vaskapoccsal patkoltak meg. Ezzel szúrta meg az ökröket a hátsó lábukon, hogy növelje a sebességüket, és a nyakukon, hogy megforduljanak, vagy hogy egyenes irányt tartsanak, ha letértek. Ha egy ökör nehezen irányítható vagy makacs volt, akkor az “kemény nyakú” vagy merevnyakú volt. Ezért az ábrát a Szentírásban arra használták, hogy kifejezzék az Istenük vezetésére nem fogékony nép makacs, hajthatatlan lelkületét (2Móz 32:9; 33:3; 5Móz 9:6; 2Krón 36:13; Jer 17:23 stb.). Lásd az Újszövetségben is, ahol a sklerotrachelos, így van fordítva (ApCsel 7:51): “Ti merevnyakúak és körülmetéletlenek szívben és fülben, mindig ellenálltok a Szentléleknek”. Vö. Báruk 2:30,33.
Arthur Walwyn Evans