PDF verzió – 180KB
Grafikai hitel – NOAA, Jack Javech
CSALÁD: Cheloniidae
STATUS: Egész elterjedési területén veszélyeztetett (Federal Register, 1970. december 2.).
LEÍRÁS: A Kemp’s ridley teknős a legkisebb tengeri teknősök közé tartozik, a kifejlett példányok hossza körülbelül 2 láb, súlyuk körülbelül 100 font. A kifejlett Kemp’s ridley teknős ovális páncélja majdnem olyan széles, mint amilyen hosszú, és általában olajzöld színű. A páncélnak általában öt pár bordacsontja van. A plasztron és a páncéltesthez csatlakozó híd mindegyikén négy inframarginalis csigolya található, amelyek mindegyikén egy-egy pórus található. A fejen két pár prefrontális pikkely található. A kikelő állatok mindkét oldala fekete. A Kemp’s ridley-nek háromszög alakú feje van, kissé kampós csőrrel, nagy zúzófelületekkel. Ez a teknős a sekély vizek fenéklakó tápláléka, étrendje elsősorban rákokból áll.
HABITAT: A fészkelésen kívül a Kemp’s ridley fő élőhelye a Mexikói-öböl északi részének partközeli és part menti vizei. A kifejlett és a kifejletlen Kemp’s ridleyk elsősorban olyan partközeli élőhelyeket foglalnak el, amelyek iszapos vagy homokos feneket tartalmaznak, ahol zsákmányt találnak. A Kemp’s ridley kishalak és a kis fiatal egyedek egészen más környezetben élnek, mint a felnőttek. A fészekből való kibújás után a kikelő fiókák vízre szállnak, és gyorsan elúsznak a nyílt óceán nyílt tengeri fejlődési élőhelyére, ahol a lebegő Sargassum-hínárral társulnak. Passzívan sodródnak a Sargassumban, és a legkülönfélébb lebegő tárgyakkal táplálkoznak. A fiatal teknősök egy része a Mexikói-öböl áramlataiban marad, míg másokat a Golf-áramlat sodor ki az öbölből az Atlanti-óceánba. Ez a fejlődési időszak a becslések szerint körülbelül 2 évig tart, vagy addig, amíg a teknősök el nem érik a kb. 8 hüvelyk hosszúságú páncélt, ekkor ezek a kifejletlen teknősök visszatérnek a Mexikói-öböl vagy az Atlanti-óceán északnyugati részének neritikus zónáiba, ahol táplálkoznak és tovább növekednek, amíg el nem érik az ivarérettséget.
Kritikus élőhely: Nincs jelölve.
REPRODUKCIÓ ÉS FEJLŐDÉS: A fészkelés áprilistól júliusig tart, ez idő alatt a teknősök Mexikó Tamaulipas és Veracruz partjainál jelennek meg. Valószínűleg az erős szél és a légnyomás változása miatt a nőstények gyakran szinkronizált fészkelésekben, úgynevezett arribadákban vagy arribazonesokban fészkelnek, elsősorban a nappali órákban. A fészekalj mérete átlagosan 100 tojás. Néhány nőstény évente költ, és egy szezonban átlagosan 2,5 alkalommal fészkel 14-28 napos időközönként. Az ivarérettséget körülbelül 12 éves korban érik el.
TÉRSÉG ÉS POPULÁCIÓSZINT: A Kemp’s ridley elterjedési területe Mexikó és az Egyesült Államok öböl menti partvidékét, valamint Észak-Amerika atlanti partvidékét egészen Új-Skóciáig és Új-Fundlandig terjed. A fészkelés lényegében a Mexikói-öböl nyugati partjaira korlátozódik, elsősorban a mexikói Tamaulipasban és Veracruzban, valamint néhány történelmi adat a mexikói Campechében. A fészkelés rendszeresen előfordul Texasban és ritkán néhány más amerikai államban is.
A Kemp’s ridley a leginkább veszélyeztetett tengeri teknősök közé tartozik. Számuk 1947 után meredeken csökkent, amikor egyetlen arribadán több mint 40 000 fészkelő nőstényt becsültek. A fészkelő populáció 1985-ben 702 fészket hozott létre; az 1980-as évek közepe óta azonban az egy szezonban lerakott fészkek száma növekszik, elsősorban a fészkek védelmére irányuló erőfeszítéseknek és a kereskedelmi halászzsákmányoknál a teknősöket kizáró eszközök használatát előíró rendeletek végrehajtásának köszönhetően. 2011-ben összesen 20 570 fészket dokumentáltak Mexikóban, ezek 81%-át a Rancho Nuevónál őrzött 18,6 mérföldes partvonal mentén dokumentálták. Emellett az Egyesült Államokban 2011-ben 199 fészket regisztráltak, elsősorban Texasban.
A jelenlegi állapot okai: A faj visszaszorulása elsősorban az emberi tevékenységeknek köszönhető, beleértve a felnőtt egyedek és tojások közvetlen lehalászását és a kereskedelmi halászati műveletek során történő véletlenszerű befogást. Ma, szigorú védelem mellett, óvatosan optimisták vagyunk, hogy a populáció a helyreállítás felé vezető úton van.
KEZELÉS ÉS VÉDELEM: A fészkelés közelmúltbeli növekedése a fészkelő nőstények és fészkeik teljes védelmének tulajdonítható Mexikóban, valamint a teknősöket kizáró eszközök használatának követelményének a garnélarákhálós halászat során mind az Egyesült Államokban, mind Mexikóban. 1966-ban a mexikói Tamaulipasban, a Rancho Nuevo melletti strandon megkezdődtek a Kemp’s ridley védelmére irányuló erőfeszítések. Ez a hely az egyetlen olyan hely a világon, ahol e tengeri teknős nagy fészekrakó csoportjai ismertek és ma is ismertek. 1966 és 1987 között a védelmi erőfeszítések Rancho Nuevo területére összpontosítottak, ahol egy teknősvédő tábor működött. 1978-ban az Egyesült Államok és Mexikó a Rancho Nuevónál csatlakozott a Kemp’s ridley kihalásának megakadályozására irányuló kétnemzeti erőfeszítéshez. 1988-ban ez a kétnemzeti program délre is kiterjedt, és egy újabb táborral bővült. 1989-ben egy harmadik tábort hoztak létre, amikor a programot Rancho Nuevótól északra is kiterjesztették. 1997-re összesen hét tábort hoztak létre a Tamaulipas és Veracruz partjai mentén, hogy lehetővé tegyék a fészkek fokozott védelmét.
A mexikói kormány is tiltja a fakitermelést, és az állomány növelésén dolgozik az intenzívebb bűnüldözés, a természetes ragadozás csökkentése érdekében a fészkek bekerítése, valamint az orvvadászat és a ragadozás megelőzése érdekében a fészkek folyosókba való áthelyezése révén. Míg a fészkek folyosókba való áthelyezése jelenleg szükséges gazdálkodási intézkedés, ez a védelmi erőfeszítés aggodalomra ad okot, mivel a tojások így érzékenyebbé válnak a mozgás okozta halálozás, a megváltozott nemi arányok, a betegségvektorok, a hurrikánokhoz hasonló katasztrofális események és a tengeri ragadozók által okozott csökkent életképességre, amelyek megtanulják, hogy a fészkek helyétől távolabbra koncentráljanak.
JAVASLOTT Hivatkozások:
Eckert, K.L., K.A. Bjorndal, F.A. Abreu-Grobois és M. Donnelly (szerk.). 1999. Kutatási és gazdálkodási technikák a tengeri teknősök védelméhez. IUCN/SSC Marine Turtle Specialist Group Publication No. 4.
Lutz, P.L., and J.A. Musick (eds). 1997. A tengeri teknősök biológiája. CRC Press, Inc., Boca Raton, FL.
Lutz, P.L., J.A. Musick, and J. Wyneken (eds.). 2003. A tengeri teknősök biológiája, 2. kötet. CRC Press, Inc., Boca Raton, FL.
National Marine Fisheries Service, U.S. Fish and Wildlife Service, and SEMARNAT. 2011. Kétnemzeti helyreállítási terv a Kemp’s ridley tengeri teknősre (Lepidochelys kempii), második felülvizsgálat. National Marine Fisheries Service, Silver Spring, MD.
Plotkin, P.T. (szerk.). 2007. Biology and Conservation of Ridley Sea Turtles. The John Hopkins University Press, Baltimore, MD.
Rhodin, A.G.J. (szerk.). 2005. Special Focus Issue: The Kemp’s Ridley Sea Turtle, Lepidochelys kempii. Chelonian Conservation and Biology 4(4):755-976.
Schmid, J.R. és J.A. Barichivich. 2006. Lepidochelys kempii – Kemp’s ridley. Chelonian Research Monographs 3:128-141.
Bővebb információért forduljon:
Southeast Sea Turtle Coordinator
U.S. Fish and Wildlife Service
7915 Baymeadows Way, Suite 200
Jacksonville, Florida 32256
Telefon: (904) 731-3032
Fax: (904) 731-3045
Email: seaturtle @ fws.gov
Program Officer, Marine Turtle Conservation Fund
Division of International Conservation
U.S. Fish and Wildlife Service
4401 N. Fairfax Drive, MS100
Arlington, VA 22203
Telefon: (904) 731-3032
Fax: (904) 731-3045
Email: seaturtle @ fws.gov
Program Officer, Marine Turtle Conservation Fund
Division of International Conservation
U.S: (703) 358-2277
Fax: (703) 358-2115
Last Reviewed: January 2015
Last Updated: April 2015