Ketreces ketrecek
A tojótyúkok túlnyomó többségét az Egyesült Államokban ketreces ketrecekben tartják. Átlagosan minden ketrecben tartott tojótyúknak mindössze 67 négyzetcentiméternyi ketrectér jut – kevesebb hely, mint egyetlen levélméretű papírlap, amelyen egész életét leélheti. A ketrecben tartott tojótyúkok, amelyek még a szárnyaikat sem tudják kitárni, az agrárgazdaságban a legintenzívebben tartott állatok közé tartoznak.
A ketrecben tartott tyúkok számos természetes viselkedési formától is megfosztottak, mint például a fészkeléstől, az üléstől és a porfürdőzéstől, amelyek mind fontosak a tyúkok jóléte szempontjából. Számos tudós és más szakértő (PDF) világosan beszélt a ketreces tartás állatjóléti problémáiról. Az egyik ilyen tudós, a Nobel-díjas Dr. Konrad Lorenz így nyilatkozott:
“A legrosszabb kínzás, amelynek a ketreces tyúk ki van téve, az, hogy nem tud valahová visszavonulni a tojásrakáshoz. Az állatokhoz valamennyire értő ember számára valóban szívszorító látni, ahogy egy tyúk újra és újra megpróbál a ketrectársai alá kúszni, hogy ott hiába keressen fedezéket”.
Ketrecmentes rendszerek
A ketreces tartással szembeni nyilvános ellenállás miatt sok tojástermelő áll át a ketrecmentes rendszerekre. Ezek a rendszerek általában lényegesen jobb állatjólétet biztosítanak a tyúkoknak, mint a ketreces tartás, bár a ketrecek puszta hiánya nem elegendő a magas szintű állatjólét biztosításához.
A ketreces tartással ellentétben a ketrec nélküli tyúkok képesek sétálni, szárnyaikat kitárni és fészekbe rakni tojásaikat, ami olyan létfontosságú természetes viselkedési formák, amelyeket a ketrecbe zárt tyúkoktól megtagadnak. A legtöbb ketrec nélküli tyúk nagyon nagy állományokban él, amelyek több ezer tyúkból állhatnak, és soha nem mennek ki a szabadba. A ketrecmentes tyúkok túlnyomó többsége olyan gazdaságokban él, amelyeket harmadik fél által ellenőrzött tanúsítási programmal auditáltak, amely előírja az ülő- és pihenőhelyeket. Ezek az előnyök nagyon jelentősek az érintett állatok számára.
Dr. Michael Appleby, a világ egyik vezető baromfi jóléti szakértője írja:
“A ketreces ketrecek eredendő állatjóléti problémákat jelentenek, leginkább kis méretük és sivárságuk miatt. A tyúkok számos természetes viselkedési formájukban nem tudnak részt venni, és nagyfokú stressznek és frusztrációnak vannak kitéve. A ketrec nélküli tojástermelés, bár nem tökéletes, nem jár ilyen eredendő állatjóléti hátrányokkal, és nagyon jó lépés a jó irányba a tojásipar számára.”
A ketrec nélküli tojótyúkok számos olyan súlyos kegyetlenségtől mentesülnek, amelyek a ketreces rendszerekkel együtt járnak. Ennek ellenére hiba lenne a ketrecmentes létesítményeket feltétlenül “kegyetlenségtől mentesnek” tekinteni. Íme néhány jellemzőbb, mindkét tojástermelési típushoz kapcsolódó állati szenvedés forrása:
- Mindkét rendszer jellemzően olyan keltetőktől vásárolja a tyúkokat, amelyek a hím csibéket keléskor megölik – csak az Egyesült Államokban évente több mint 200 milliót.
- A ketreces és a ketrec nélküli tyúkoknak is leégetik a csőrük egy részét, ami fájdalmas csonkítás.
- A ketreces és a ketrec nélküli tyúkokat is jellemzően kétévesnél fiatalabb korukban vágják le, ami jóval kevesebb, mint a normál élettartamuk fele. Gyakran nagy távolságokra szállítják őket a vágóhidakra, élelem és víz nélkül.
- Míg a ketreces és ketrecmentes tojóipar túlnyomó többsége már nem alkalmaz éhezteti a madarakat a kényszervérzéshez, vannak olyan ketreces és ketrecmentes termelők, akik még mindig alkalmazzák ezt a gyakorlatot.
Azaz, bár a ketrecmentesség nem feltétlenül jelenti a kegyetlenségtől való mentességet, a ketrecmentes tyúkoknak általában jelentősen jobb az életük, mint a ketrecekben tartott tyúkoknak. Az, hogy fészekbe rakhatják a tojásaikat, futhatnak és kitárhatják a szárnyaikat, olyan kézzelfogható előnyök, amelyeket nem szabad alábecsülni.