Heródes király, akit néha “Nagy Heródesnek” is neveznek (Kr. e. 74 körül és Kr. e. 4 között) Júdea királya volt, aki római jóváhagyással uralkodott a területen. Júdea ugyan független királyság volt, de erős római befolyás alatt állt, és Heródes római támogatással került hatalomra.
A Biblia Heródest szörnyetegként ábrázolja, aki megpróbálta megölni a kis Jézust, és amikor nem találta, minden csecsemőt megölt Betlehemben. A történészek ma általában úgy vélik, hogy a történet kitaláció.
Heródes ugyan kivégeztette egyik feleségét és három gyermekét, de emellett termékeny építész volt, aki felújította és bővítette a jeruzsálemi templomot, a judaizmus legszentebb helyét. Segített megmenteni az ókori olimpiai játékokat is egy pénzügyi válság idején.
Hatalomra emelkedés
Míg bizonytalan, hogy Heródes pontosan hol született, az ismert, hogy apja, Antipatrosz (meghalt i. e. 43-ban) Idumeából (más néven Edom), a Holt-tenger déli partján fekvő régióból származott. Anyja, Kiprosz, Nabatájából származott, egy gazdag jordániai királyságból, amelyhez Petra városa tartozott.
Egy Pompeius nevű tábornok vezette római haderő Kr. e. 63-ban katonai hadjáratot indított a Földközi-tenger keleti részén, amely arra kényszerítette a hasmoneusokat, egy zsidó dinasztiát, amely a mai Izrael területét uralta, hogy elfogadja a római uralmat. Heródes és apja a rómaiakat támogatta, és ezért nagyobb hatalommal jutalmazták meg őket.
Id. e. 43-ra, Antipatrosz, Heródes és Heródes legidősebb testvére, Phaesael “kvázi királyi hatalmat gyakorolt az országban a hatástalan és alkalmazkodó hasmoneus főpap, Hyrcanus II. beleegyezésével, aki csak névleg uralkodott” – írta Vermes Géza, aki 2013-ban bekövetkezett haláláig az Oxfordi Egyetem zsidó tanulmányok professor emeritusa volt, posztumusz megjelent könyvében, “Az igazi Heródes” (Bloomsbury, 2014).
Az ellenőrzés azonban, amelyet a három férfi gyakorolt, ingatag volt. Kr. e. 43-ban Antipatrioszt mérgezéssel meggyilkolták. Aztán Kr. e. 40-ben a parthusok egy felkelés segítségével elfoglalták Jeruzsálemet, megölték Phaesáelt, lojális rendszert állítottak fel, és Heródest Rómába menekülésre kényszerítették. Rómába érkezése után Heródes az akkoriban szövetséges Octavianus és Marcus Antonius támogatását kereste. Mindketten beleegyeztek, hogy Júdea királyává tegyék. Heródes visszatért Júdeába, és Kr. e. 37-re a római hadsereg támogatásával visszafoglalta Jeruzsálemet és a régió más részeit.
Heródes pozíciója azonban még mindig gyenge volt. A Hasmoneus-dinasztia családtagjai, akik már a rómaiak érkezése előtt is hatalmon voltak, nehezményezték, hogy a rómaiak Heródest tették Júdea királyává. Heródes feleségül vette Mariammét, a korábbi főpap, II. Hyrcanus unokáját, hogy megpróbálja a Hasmoneus-dinasztiából származó családtagokat a nyájába vonni. “Három fiút szült neki, Alexandert és Arisztobuloszt, valamint egy harmadik fiút, aki fiatalon halt meg Rómában, és két lányt” – írja Vermes.”
Heródes Kr. e. 29-ben kivégeztette Mariammét, mivel azzal vádolták, hogy házasságtörést követett el, és megpróbálta megölni őt. Heródesnek legalább 10 felesége volt, és úgy vélte, hogy a judaizmus megengedi a többnejűséget.
A király Kr. e. 7-ben kivégeztette fiait, Alexandert és Arisztobuloszt is, valamint II. antipatert, Heródes legidősebb fiát (akit egy másik feleséggel szült) Kr. e. 4-ben. Heródes azzal vádolta a három fiút, hogy megpróbálták megölni őt.
Heródes elkobozta azoknak a tulajdonát, akik szerinte nem támogatták az uralmát. “Az ellenséges zsidó felsőbb osztályok vagyonának elkobzása rendkívül gazdaggá tette őt, és Heródes számára biztosította a római nagyúr, Marcus Antonius folyamatos jóindulatának kifizetéséhez szükséges forrásokat” – írja Vermes.”
Ezeken kívül Heródes konfliktusba került VII. Kleopátrával, Egyiptom királynőjével és Antonius szeretőjével. VII. Kleopátra áhította Heródes területét, és Antoniusnál gyakorolt befolyását felhasználva rábírta őt, hogy Heródes területének egy részét adja át neki.
Az Octavianus és Antonius közötti szövetség Kr. e. 32-ben véget ért, és a két fél polgárháborúban állt egymással szemben, amelyben Antonius a Római Birodalom keleti részeit, Octavianus pedig a nyugatiakat irányította. Heródes Antoniust támogatta, és végül a vesztes oldalon kötött ki, mivel Antonius i. e. 31-ben vereséget szenvedett az actiumi csatában, és i. e. 30-ban öngyilkos lett
Heródes Rodoszba hajózott, hogy találkozzon Octavianusszal, nem tudva, mi lesz vele. Amikor találkozott Octavianusszal, Heródes levette a koronáját, és elmondta Octavianusnak, hogy a végsőkig Antoniust támogatta – írta Josephus ókori történetíró (Kr. u. 37-100).
“Antoniusszal együtt vereséget szenvedtem, és bukásával együtt leteszem a koronámat. A biztonság reményét makulátlan jellememre alapozva jöttem hozzád, és abban a hitben, hogy nem azt akarod majd tudni, kinek a barátja, hanem milyen barát voltam” – írta Josephus (G. A. Williamson angol klasszicista fordítása). Octavianus annyira lenyűgözte, hogy nemcsak megengedte Heródesnek, hogy király maradjon, hanem visszaadta neki azt a területet, amelyet Antonius VII. Kleopátrának adott.
Heródes az építő
“Kétségtelenül ő volt a Szentföld legnagyobb építője, aki paloták, erődök, színházak, amfiteátrumok, kikötők és egész Cézárea városának kivitelezését tervezte és felügyelte, és mindezek megkoronázásaként megszervezte a jeruzsálemi templom újjáépítését” – írja Vermes.
A Salamon király által épített Első Templom elpusztult, amikor a babilóniaiak Kr. e. 587-ben elfoglalták Jeruzsálemet, míg a helyén a Kr. e. 6. század végén zsidó templomot építettek, Heródes egy új templomot épített, amely sokkal nagyobb volt. A történészek ma gyakran “Második Templomnak” nevezik.”
Bár a Második Templom nagy részét Kr. u. 70-ben a rómaiak lerombolták, egy része még mindig megmaradt. “A monumentális rész, amely még mindig megmaradt, a híres nyugati (vagy Sirató)fal Jeruzsálemben, egyesek számára a múlt dicsőséges emléke, mások számára pedig a zsidó istentisztelet legszentebb helye” – írja Vermes.
A Heródes által épített további híres helyszínek közé tartozik Maszada, egy gyönyörű mozaikokkal díszített, szikla tetején álló palota-erődítmény; és a Heródium, egy 7. sz.5 mérföldre (12 kilométerre) Jeruzsálemtől, amely palotákat, egy fürdőházat, egy medenceházat és más építményeket tartalmaz, amelyeket egy ember alkotta domb tetején építettek.
Heródes segített megmenteni az ókori olimpiai játékokat is. “Nagy összeget adományozott a négyévente megrendezett olimpiai játékok pénzügyi támogatására, amelyek fennmaradását pénzhiány fenyegette”. Vermes írta. És Heródes pénzügyi támogatása miatt “az ókori játékok szervezői Heródest örökös olimpiai elnökké választották, és ezt feliratokban rögzítették.”
Megölte Jézust?
A történészek általában úgy vélik, hogy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg, bár vannak olyan érvek is, amelyek szerint i. e. 5-ben vagy i. e. 1-ben halt meg. Máté evangéliuma azt állítja, hogy megpróbálta megölni a kis Jézust, és sikerült megölnie az összes többi betlehemi csecsemőt is egy olyan esemény során, amelyet néha “az ártatlanok mészárlásának” neveznek. Ma a történészek általában valótlannak tartják ezeket az állításokat.
“A legendás “ártatlanok mészárlása” talán Heródes saját gyermekei kivégzésének keresztény dramatizálását tükrözi” – írta Peter Richardson, a Torontói Egyetem professor emeritusa és Amy Marie Fisher, az Edmontoni Egyetem adjunktusa, a vallástudomány adjunktusa “Heródes: A zsidók királya és a rómaiak barátja: Második kiadás” (Routledge, 2018).
Egy másik történet, amely Heródest említi, és amelyet Lukács evangéliuma mesél el, azt állítja, hogy Máriát és Józsefet (Jézus szüleit) Jézus születésekor népszámláláson kellett nyilvántartásba venni. Ezt a mai történészek szintén valótlannak tartják, mivel nincs bizonyíték arra, hogy Heródes uralkodása alatt népszámlálás történt volna.
“Ami a népszámlálást illeti, amelynek célja a római adóztatás júdeai bevezetésének előkészítése volt, az nem történhetett Heródes uralkodása alatt. Róma barátjaként, rex socius vagy szövetséges királyként mentesült az ilyen beavatkozás alól” – írta Vermes, megjegyezve, hogy Kr. u. 6-ig nem történt népszámlálás Júdeában.
A tény, hogy a Biblia azt állítja, hogy Jézus Heródes halála előtt született, olyan problémát vet fel, amelyet a tudósok régóta vitatnak. Vajon Jézus valóban i. e. 4-ben, Heródes halála előtt született? Vagy Heródes tovább élt, mint azt a történelmi feljegyzések sugallják, és csak i. e. 1 előtt halt meg? Vagy nem igaz a Biblia állítása, miszerint Jézus Heródes halála előtt született? Ezekre a kérdésekre a válaszokat már jóval több mint egy évszázada vitatják a tudósok.
Komor vég
Heródes életének vége felé lázadás tört ki. Nem sokkal Heródes halála előtt volt egy csoport, amely megpróbálta leszedni a római jelképnek számító sast a Második Templomról. Heródes kivégeztette a cselekményben részt vevő embereket. Halálának várakozása “elkezdte feloldani a nyugodt királyság felszíne alatt eltemetett feszültségeket….”. írta Richardson és Fisher.
József azt állította, hogy Heródes utolsó napjaiban annyira megvetették, és Heródes annyira megkeseredett a saját népe iránt, hogy megkérte a nővérét, Szalómeát, hogy halála után sokukat ölje meg. Állítólag összegyűjtötte Júdea minden falujának legelőkelőbb embereit, bezárta őket egy hippodromba, és parancsot adott húgának, Szalómeának, hogy halála után ölje meg őket.
József szerint Heródes bejelentette: “‘Tudom, hogy a zsidók vad örömmel fogadják majd halálomat; de mások miatt gyászolhatnak, és gondoskodhatnak pompás temetésemről, ha azt teszitek, amit mondok nektek. Ezek az őrségben lévő emberek – amint meghalok, öljétek meg őket mind….'”. Salome nem engedelmeskedett, és elengedte a foglyokat, amikor Heródes meghalt – tette hozzá Josephus.
Heródes halála után hatalmas lázadás tört ki a királyságában, és Rómának katonai erősítést kellett küldenie.
Heródesről ma már nem maradtak fenn képek. Heródes nem tette fel képmását az érméire, és ritkán készített magáról szobrokat, mert félt, hogy megsérti a zsidó hitet, amely néha ellenezte “az emberi alakok ábrázolását” – írta Vermes.