A “HACEK” rövidítés gyakori a klinikai mikrobiológiában, bár a kiejtése kissé vitatott lehet (hay-sek vagy hah-sek?). A betűszó a Haemophilus, Aggregatibacter, Cardiobacterium, Eikenella és Kingella rövidítése: a HACEK valamennyi tagja fertőző endokarditishez társuló, gyorsan terjedő Gram-negatív baktérium.
A HACEK-szervezetek fertőző endokarditishez társulnak
A HACEK-csoport nem rendszertani rokonságon alapul, hanem azon, hogy a szervezetek hajlamosak endokarditist okozni. Valamennyi HACEK-kórokozó az emberi oropharynx komensálja, de nem teljesen tisztázott, hogyan jutnak el a distalis helyekre, hogy ott betegséget okozzanak. Az egyik feltételezés szerint hematogén módon terjednek, miután a fogmosás, fogtisztítás során vagy szájüregi betegségek, például parodontitis után a vérbe kerülnek.
A legtöbb endokarditist Gram-pozitív baktériumok (leggyakrabban Staphylococcus vagy Streptococcus) okozzák, kisebb részben Gram-negatívok vagy gombák. Egy nemrégiben készült multinacionális tanulmány az endokarditiszes esetek 1,4%-át HACEK organizmusoknak tulajdonította. Az alábbiakban áttekintjük a HACEK-csoportból izolált leggyakoribb fajokat.
A Haemophilus parainfluenzae az egyik leggyakoribb endocarditishez társuló HACEK-organizmus. Ezzel szemben a H. influenzae, a nemzetség egyébként legismertebb és leggyakrabban izolált tagja, ritkán jár fertőző endocarditisszel.
A H. parainfluenzae-t eredetileg 1922-ben írta le Thomas M. Rivers, aki influenzás betegekből izolálta. Az alapján különböztette meg a H. influenzae-től, hogy a H. influenzae-vel ellentétben, amely mindkettőt igényli, NAD-ot (V faktor) igényel, de hemin-t (X faktor) nem. Rivers kezdetben azt feltételezte, hogy az influenza egyik okozója, bár ma már tudjuk, hogy ezt a betegséget az influenzavírus okozza.
A H. parainfluenzae izolálása influenzás betegekből valószínűleg véletlen volt, mivel az emberi száj- és garatnyálkahártya komensona. Nem okozója az olyan szájüregi betegségeknek, mint a fogszuvasodás vagy a parodontitis, és előszeretettel izolálják egészséges fogakból származó foglepedékből. A szájüregen kívül a H. parainfluenzae számos fertőzést, például középfülgyulladást, tályogot és tüdőgyulladást képes okozni, bár ezeknek a fertőzéseknek nem gyakori okozója.
Aggregatibacter actinomycetemcomitans-t eredetileg R. Klinger izolálta 1912-ben egy aktinomikózisos elváltozásból, fajneve pedig azt jelenti: “aktinomikétákkal előforduló”. Eredeti nemzetségneve, az “Actinobacillus”, a szilárd táptalajon lévő kolóniák által alkotott belső csillagformákra utalt. 2006-ban a nemzetséget Aggregatibacter névre keresztelték át, ami azt tükrözi, hogy a nemzetségbe tartozó organizmusok hajlamosak különálló csomók (aggregátumok) formájában növekedni a táptalajkultúrában.
Az A. actinomycetemcomitans, bár leginkább a fertőző endokarditisben betöltött szerepéről ismert, a parodontális betegségek etiológiai kórokozója is. Kifejezetten a lokalizált agresszív parodontitishez (LAP), a parodontális betegség serdülőket sújtó formájához kapcsolódik. A betegségnek ez a formája a tünetek megjelenésétől a fogak elvesztéséig hónapok alatt fejlődik, szemben a felnőttkori parodontitisben megfigyelhető évekkel.
Az A. actinomycetemcomitans virulens törzseivel való kolonizáció az afrikai származású egyéneknél a leggyakoribb, de a legtöbb más etnikai csoportban viszonylag ritka. Az afroamerikai serdülők körében a kolonizációs arány akár 16,7% is lehet, és a hordozók egy részhalmaza (akár 20%) LAP-vé fejlődik.
ACardiobacterium hominis-t 1962-ben írták le először, és endokarditiszes betegekből izolálták. A többi HACEK-kórokozóhoz hasonlóan a C. hominis is megtalálható az oropharynxban, de ritkán a gasztrointesztinális traktusban. Az oropharyngeális mintákból azonban ritkán izolálják, ami valószínűleg más komenzálisok általi túlszaporodásának köszönhető. A HACEK-csoport többi tagjától eltérően a C. hominis nagyon ritkán játszik szerepet az endokarditiszen kívüli más betegségekben.
Az Eikenella corrodens nevét M. Eiken, a szervezetet először felfedező mikrobiológus tiszteletére kapta. A fajnév arra utal, hogy a szilárd agarmédiumok felszínébe mélyed (vagy korrodálódik). Ez a lyukasztás a pilinek jelenlétével jár együtt, amelyek fontosak lehetnek a gazdaszövethez való tapadásban. A Neisseriaceae család tagja, de a Neisseria spp. számára szelektív táptalajon, például Thayer-Martin agaron nem mutatható ki.
A HACEK szervezetek közül az Eikenella ritkábban okoz endokarditiszt, de képes más helyeken is betegséget okozni. Az A. actinomycetemcomitans-szal együtt azon kevés organizmusok közé tartozik, amelyek a periodontális betegséghez kapcsolódnak. Ezenkívül az E. corrodens a szájüregből történő traumás beoltást követő fertőzéssel hozható összefüggésbe, és az emberi harapási sebekből származó tályogok akár 42%-ában is megtalálható.
A Kingella kingae-t Elizabeth King mikrobiológus fedezte fel és nevezte el később róla, aki számos új fajt jellemzett, miközben a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központoknál dolgozott. Az Eikenellához hasonlóan a Neisseriaceae családba tartozik, de az Eikenellával ellentétben általában Thayer-Martin agaron nyerhető ki.
A HACEK csoport többi tagjához képest a K. kingae-t ritkán izolálják endocarditisből. A 6 hónapos-3 éves korú gyermekeknél azonban a csontvelőgyulladás/szeptikus artritisz jelentős okozója. A szervezet emberről emberre is átvihető a légzőszervi cseppek útján, és 2004-ben szeptikus artritisz kitörését okozta a bölcsődébe járó gyermekeknél.
A HACEK-organizmusok klinikai azonosítása
Régebben a HACEK-organizmusokat olyan endokarditiszekben vonták be, amelyekből nem lehetett kórokozót izolálni (ún. “tenyésztés-negatív endokarditisz”). Ezt a vértenyésztő palackok régi formuláiban való lassú növekedésnek tulajdonították, és ez vezetett a hosszabb inkubációra vonatkozó ajánlásokhoz (>5 nap), amikor ezen organizmusok jelenlétét gyanították. A modern vértenyésztő eszközök azonban megbízhatóan kimutatják a HACEK szervezeteket 5 napos inkubációs időn belül.
A HACEK szervezetek izolálhatók a rutinszerűen használt nem szelektív táptalajokon, gyakran jobban növekednek a csokoládé agaron, mint a vér agaron. Nem izolálhatók bélbetegek számára kifejlesztett szelektív táptalajokról, mint például a MacConkey agar. Az azonosítás automatizált rendszerekkel is elvégezhető, de a teljesítmény nem lehet optimális. Sok más organizmushoz hasonlóan a MALDI-TOF a HACEK-csoport lehetséges azonosítási technológiájaként tűnik fel.
A HACEK-organizmusok érzékenységvizsgálata és kezelése
A Klinikai és Laboratóriumi Szabványügyi Intézet (CLSI) irányelvei a HACEK-organizmusokra vonatkozóan az M45 (Aggregatibacter, Cardiobacterium, Eikenella és Kingella) vagy az M100 (Haemophilus) dokumentumokban találhatók. A standardizált módszerek ellenére a fogékonysági vizsgálat nehézkes, és ezek a szervezetek az esetek 60%-ában nem nőnek meg a tápoldat-hígítási panelen.
A fogékonysági vizsgálatra azonban nem mindig van szükség, mivel a fő rezisztenciamechanizmus ebben a csoportban egy vagy több béta-laktamáz kifejeződése, amelyre a CLSI kromogén szubsztrátokkal végzett rutinszerű vizsgálatot javasol. A cefalosporinokkal szembeni rezisztencia ritka, és az Amerikai Fertőző Betegségek Társasága (IDSA) jelenlegi endokarditiszre vonatkozó irányelvei a ceftriaxont javasolják a kezeléshez.
Következtetés
A HACEK-csoport az emberi száj- és garatnyálkahártya komensális organizmusait foglalja magában. Bár leginkább a fertőző endokarditisz okozói, más betegségek, köztük a parodontitisz, a tályogok és a szeptikus artritisz jelentős okozói.
A csoport tagjai 60-100 éve ismertek, de történelmileg nehéz volt őket tenyészteni és azonosítani. A vértenyésztő műszerek és a MALDI-TOF tömegspektrometria modern fejlődése azonban megkönnyítette a tenyésztést és az azonosítást. A fogékonysági vizsgálat még mindig kihívást jelent, de a cefalosporinokkal szembeni szinte általános fogékonyság miatt ritkán van rá szükség.