A barbárok – a ma gyakran civilizálatlan emberekre vagy gonosz emberekre és gonosz tetteikre utaló szó – az ókori Görögországból származik, és kezdetben csak a városon kívüli vagy görögül nem beszélő emberekre vonatkozott.
Mára a szó jelentése messze eltávolodott eredeti görög gyökereitől. Egy megható példa Barack Obama akkori amerikai elnök 2012-es New York-i beszédéből származik.
“Amikor egy kisfiút elrabolnak, gyerekkatonává változtatnak, arra kényszerítenek, hogy öljön vagy megöljenek – ez a rabszolgaság. Amikor egy kislányt az elszegényedett családja elad – a lányaim korabeli lányokat -, elszökik otthonról, vagy elcsábítják egy jobb élet hamis ígéreteivel, majd bordélyházba zárják és megkínozzák, ha ellenáll – az rabszolgaság. Ez barbár , és ez gonosz, és ennek nincs helye egy civilizált világban” – mondta.
Amikor Obama a “barbár” kifejezést használta, nem a New Yorkon kívüli emberekre vagy a nem görögül beszélő emberekre utalt, hanem általában a gonosz cselekedetekre. Valóban, a barbár szó jelentése az idők során drámaian megváltozott, és valójában a szó nem mindig és mindenki számára negatív jelentéssel bírt.
Görög eredet
A “barbár” szó az ógörög βάρβάρος szóból származik, amelyet 3200 évvel ezelőtt használtak, amikor a mai tudósok által “mükénéinek” nevezett civilizáció uralta Görögország nagy részét – írja Juan Luis Garcia Alonso, a Salamancai Egyetem klasszikus tudományok professzora az “Identitás(ok): A multikulturális és multidiszciplináris megközelítés” című könyvben (Coimbra University Press, 2017).
A szót a görög szárazföldön, Püloszban, egy nagy mükénéi városban talált agyagtáblákra írták. “A püloszi agyagtábla-gyűjteményben valóban megtaláljuk a szót egyszerűen alkalmazva, nyilvánvalóan a városon kívüli emberekre” – írta Alonso.
Egy sor tudós azzal érvelt, hogy a “barbár” szó “bár-bar” betűje talán egy dadogó hang utánzására tett kísérlet, amelyet feltehetően egyes nem görögül beszélők hangzása jelenthet egy görögül beszélő számára.
Az “archaikus időszakban kétségtelen, hogy a szó egyik fő jelentése nyelvi volt: a barbárok azok voltak, akik nem beszéltek görögül” – írja Konstantinos Vlassopoulos, a Krétai Egyetem történelem- és régészprofesszora “Greeks and the Barbarians” (Cambridge University Press, 2013) című könyvében.
A görögül nem beszélő emberek lehettek barátságosak vagy ellenségesek. A Görögországot megszálló perzsákat “barbároknak” nevezte Hérodotosz (Kr. e. V. században élt) a spártaiak vezette haderő elleni Thermopülai csatájuk leírásában.
Vlassopoulos megjegyzi, hogy az ókori görögök néha zavaros és ellentmondásos módon használták a szót. Az egyik problémájuk az volt, hogy az ókori görögök között nem volt egyetértés abban, hogy ki beszél görögül és ki nem, legalábbis egészen Nagy Sándor koráig. “Számos helyi és regionális dialektus létezett, amelyek kisebb-nagyobb mértékben kölcsönösen érthetőek voltak” – írja Vlassopoulos.”
Barbárok és Róma
A “barbár” szó jelentése némileg megváltozott, amikor a rómaiak (akik közül sokan nem beszéltek görögül) a szót minden idegenre használták, különösen a határaikra benyomuló sokféle népre.
Ezek a barbárok soha nem voltak egységesek. Egyesek kifosztották a Római Birodalmat, míg mások a szövetségesei lettek. Számos csoport létezett, és hűségük idővel változott.
“Róma aktívan foglalkozott többek között a gótokkal, vandálokkal, herulokkal, szuvedekkel, szászokkal, gepidákkal, valamint a szarmatákkal, alánokkal, hunokkal, avarokkal, piktekkel, karpikkal és isaszúrokkal” – írja Walter Goffart, a Yale Egyetem vezető kutatója és oktatója a Barbarian Tides című könyvében: The Migration Age and the Later Roman Empire” (University of Pennsylvania Press, 2006) című könyvében. Az egyik ilyen csoport, a Baiuvarii, néha úgy módosította a koponyáját, hogy az tojás alakúnak tűnt.
A leghíresebb “barbár” ebből az időszakból vitathatatlanul Attila, a hun volt. Hatalmas birodalmat irányított, amely más barbár csoportokat is ellenőrzött. Uralkodásának kezdetén a rómaiakkal szövetkezett a burgundok (egy másik “barbár” csoport) ellen. Később aztán a rómaiak ellen fordult, és ellenük vonult Franciaországban. A rómaiak ezután a vizigótokkal (szintén “barbárok”) szövetkeztek, és legyőzték Attilát.
A Római Birodalomban a “barbár” szónak nem mindenki számára volt negatív jelentése. Kr. u. 440 körül Salvian keresztény pap azt írta, hogy “majdnem minden barbár, legalábbis azok, akik egy fajhoz és rokonsághoz tartoznak, szeretik egymást, míg a rómaiak üldözik egymást.”
Megjegyezte, hogy sok szegény római fordult a “barbárokhoz” segítségért. “Kétségtelenül római emberséget keresnek a barbárok között, mert nem tudják elviselni a barbár embertelenséget a rómaiak között”. (Fordham University honlapjának fordítása)
Ki a barbár?
A mai tudósok és a nagyközönség körében a barbár definíciója még kuszább és zavarosabb.
“Ha van egy közös jellemzője a civilizációknak, akkor az az ideológiai igényük, hogy ne csak a saját ellenségeikkel szemben védekezzenek, hanem a civilizációk ellenségei, a “barbárok” ellen is” – írja Nicola Di Cosmo, az Institute for Advanced Study munkatársa az “Ancient China and Its Enemies: The Rise of Nomadic Powers in East Asian History” című könyvében (Cambridge University Press, 2002). “A civilizáció és ellenségei közötti ellentétet a világtörténelem egyik nagy, folyamatos témájaként ismerhetjük fel, amellyel a világtörténelemben találkozunk”.
A kínaiak például olyan kifejezéseket használtak, amelyeket néha “barbárként” fordítanak angolra, hogy leírják azokat az embereket, akik ellen harcoltak, mint például a Yi.
Néhányan a vikingeket is “barbároknak” tartják, annak ellenére, hogy fejlett hajózási technikákkal rendelkeztek, amelyek lehetővé tették számukra, hogy gyarmatosítani tudják Izlandot és elhajózzanak az Újvilágba.
Ma egyesek még az ókorban alkalmazott orvosi kezeléseket is “barbárnak” tartják, annak ellenére, hogy ma is alkalmazzák őket.
Az ókori görögök számára barbárnak számított az, aki nem a városból jött, vagy nem beszélt görögül, függetlenül attól, hogy az illetőnek jó vagy rossz szándékai voltak. A kifejezés az idők során olyannyira megváltozott, hogy az ókori görögök valószínűleg már nem ismernék fel. Elnöki beszédírók, figyelem!
Recent news