A Climate Explained a The Conversation, a Stuff és az Új-Zélandi Tudományos Médiaközpont együttműködésével jött létre, hogy megválaszolja az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseidet.
Ha olyan kérdésed van, amire szeretnéd, hogy egy szakértő válaszoljon, küldd el a [email protected]
Ha azonnal leállítanánk az olaj-, gáz- és szénkitermelést – mi történne? Mit kellene változtatnunk gazdaságunk és társadalmunk működésén, hogy alkalmazkodni tudjunk ahhoz, hogy ez az erőforrás már nem áll rendelkezésre? Léteznek-e már olyan alternatívák, amelyek azt jelentenék, hogy ha mi (kormányok és egyének) változtatnánk, akkor a szokásos módon folytathatnánk a tevékenységünket, vagy ez az életmódunk jelentős átalakítását jelentené?
A fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és felhasználásának azonnali leállítása nem megvalósítható. A globális gazdaság, az emberi egészség és a megélhetés jelenleg nagymértékben függ az olajtól, a széntől és a gáztól. Idővel azonban a fosszilis tüzelőanyagokat alacsony szén-dioxid-kibocsátású megújuló energiaforrásokkal kell felváltanunk.
A megújuló energiára való átállásnak kell az első helyen állnia, nemcsak a villamos energia, hanem a fűtés, a hűtés és a közlekedési üzemanyagok terén is. Sokkal nehezebb lesz helyettesíteni a fosszilis tüzelőanyagokat, amelyeket vegyi feldolgozásra használnak, például műanyag vagy műtrágya előállítására, de technikailag lehetséges a biomasszával (növényekből és állatokból származó szerves anyagokkal). Végül is a szénben, olajban és gázban lévő szénhidrogének eredetileg évmilliókkal ezelőtt biomasszából származtak.
A helyi és nemzeti kormányok célja az kellene legyen, hogy a megújuló energiarendszerek támogatásával ösztönözzék a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentését.
A megújuló energiaforrások hozzájárulásának növelése
Az egyik probléma az, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének globális támogatása továbbra is nagy, a Nemzetközi Valutaalap szerint évente mintegy 4,7 billió dollár.
A Nemzetközi Energiaügynökség egy nemrégiben készült globális energetikai felülvizsgálatában a COVID-19 járvány következtében a fosszilis tüzelőanyagokból származó energiaigény jelentős csökkenését írta le. A kereslet valószínűleg ismét növekedni fog, de addig is a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia felhasználása tovább növekszik, és jelenleg a globális villamosenergia-felhasználás 25%-át teszi ki.
A jó megújuló erőforrásokkal rendelkező országok ennél lényegesen magasabb arányt is elérhetnek. Új-Zéland például jelenleg teljes villamos energiájának mintegy 85%-át megújuló forrásokból (beleértve a víz-, szél-, nap- és geotermikus energiát) állítja elő kormányzati beavatkozás nélkül. Összességében azonban a megújuló energia az összes energiaigénynek csak 40%-át fedezi Új-Zélandon, globálisan pedig jóval kevesebbet.
Új-Zélandon és máshol is számos példa van arra, hogy a megújuló energia hogyan képes kielégíteni az intenzív ipari igényeket. Az új-zélandi alumíniumkohó az ország legnagyobb, a Manapōuri-tónál a föld alatt épült vízerőművében termelt villamos energiát használja. Egy svédországi acélmű “zöld hidrogént” használ, amelyet úgy állítanak elő, hogy megújuló villamos energiát használnak a víz hidrogénre és oxigénre bontásához.
A zöld hidrogén a földgáz helyettesítésére is használható fűtés és főzés, valamint teherautók, autók, hajók és repülőgépek üzemanyagaként.
A változás költségei és előnyei
A fosszilis tüzelőanyagoknak számos, jóval kisebb szénlábnyomú alternatívája létezik. Ide tartozik az atomerőművek által termelt villamos energia is.
A probléma azonban az, hogy a fosszilis tüzelőanyagok továbbra is viszonylag olcsók, mert a környezetszennyezésük költségét általában nem számítják bele, és energiasűrűek (egy darab szén több energiát tartalmaz, mint egy hasonló méretű fadarab). A kiszorítás nem könnyű, és időbe telik, amíg a fosszilis tüzelőanyag-iparban dolgozók “igazságos átmenetet” végeznek, hogy más ágazatokban dolgozzanak.
A kormányzati beavatkozásra gyakran szükség van ahhoz, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású lehetőségek növeljék részesedésüket a teljes energiaigény kielégítésében. Az emberek energiafelhasználással kapcsolatos magatartásának megváltoztatása azonban nagyobb kihívást jelent, mint az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák bevezetése ugyanazon energiaszolgáltatások biztosítására.
Nem szabad megfeledkeznünk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelésre való áttéréssel járó további előnyökről. A több gyaloglás és kerékpározás javítja az egészséget, az elektromos járművek csökkentik a helyi légszennyezést (a benzin- és dízelüzemű járművekhez képest), a tömegközlekedés használata és a több vasúti áruszállítás pedig csökkentheti a forgalmi torlódásokat. Más egyszerű energiatakarékossági intézkedések – a világítás lekapcsolása, az élelmiszerpazarlás elkerülése – mind-mind pénzt takaríthatnak meg, miközben csökkentik valakinek a szénlábnyomát.
Pazarló társadalommá váltunk, aminek következményei vannak a környezetre nézve. Talán itt az ideje, hogy jelentősen átalakítsuk életmódunkat, mielőtt az éghajlatváltozás hatásai megteszik ezt helyettünk.