Koponyatörés

Lineáris törésSzerkesztés

A lineáris koponyatörés olyan csonttörés, amely a koponya teljes vastagságát átszeli a külső táblától a belső tábla felé. Ezek általában meglehetősen egyenes vonalúak, csonteltolódás nélkül. A sérülés gyakori oka a tompa trauma, ahol az ütközési energia a koponya széles területén átadódik.

A lineáris koponyatöréseknek általában nincs nagy klinikai jelentőségük, kivéve, ha párhuzamosan, közel vagy keresztben egy varratot kereszteznek, vagy ha vénás sinus barázdát vagy ércsatornát érintenek. Az ebből eredő szövődmények közé tartozhat a varratdiasztázis, a vénás sinus trombózis és az epidurális hematóma. Kisgyermekeknél, bár ritkán, de fennáll a növekvő koponyatörés kialakulásának lehetősége, különösen, ha a törés a parietális csontban következik be.

Depressziós törésSzerkesztés

Depressziós koponyatörés.

A nyomott koponyatörés egy olyan töréstípus, amely általában tompa erővel okozott trauma, például kalapáccsal, kővel való ütés vagy fejbe rúgás következtében keletkezik. Az ilyen típusú törések – amelyek a súlyos fejsérülések 11%-ában fordulnak elő – apró törések, amelyekben a törött csontok befelé tolódnak. A nyomott koponyatöréseknél nagy a kockázata az agyra nehezedő fokozott nyomásnak, vagy az agyvérzésnek, amely összenyomja az érzékeny szöveteket.

A nyomott koponyatörések akkor fordulnak elő, amikor a törés felett szakadás keletkezik, így a belső koponyaüreg érintkezik a külső környezettel, ami növeli a szennyeződés és a fertőzés kockázatát. Összetett depressziós töréseknél a dura mater elszakad. A nyomott koponyatöréseknél műtétre lehet szükség, hogy a csontokat leemeljék az agyról, ha azok nyomják azt, a szomszédos normál koponyán fúrólyukak kialakításával.

Diasztatikus törésSzerkesztés

A koponya rendellenességei a cleidocranialis diszpláziában, beleértve a diasztatikus varratokat.

Diasztatikus törések akkor fordulnak elő, amikor a törésvonal a koponya egy vagy több varratát keresztezi, ami a varrat kiszélesedését okozza. Bár ez a fajta törés általában csecsemőknél és kisgyermekeknél fordul elő, mivel a varratok még nem olvadtak össze, felnőtteknél is előfordulhat. Ha felnőtteknél diasztatikus törés fordul elő, az általában a lambdoidális varratot érinti, mivel ez a varrat felnőtteknél körülbelül 60 éves korukig nem olvad össze teljesen. A legtöbb felnőttkori diasztatikus törést súlyos fejsérülések okozzák. A trauma következtében a diasztatikus törés a környező fejcsontok összeomlásával jár. Összenyomja a finom szöveteket, hasonlóan a nyomott koponyatöréshez.

A diasztatikus törések különböző típusú törésekkel együtt is előfordulhatnak, és az is lehetséges, hogy a koponyavarratok diasztázisa egyidejű törés nélkül következik be. A varratdiasztázis különböző veleszületett rendellenességek, például a cleidocranialis dysplasia és az osteogenesis imperfecta esetén is előfordulhat.

Basilaris törésSzerkesztés

Főcikk: Basilaris koponyatörés
A koponyaalap felső nézete.

A koponyaalapi törések a koponya boltozatának alján (koponyaalap) kialakuló lineáris törések, amelyek okozásához nagyobb erőre van szükség, mint a neurokranium más területein. Ezért ritkák, a súlyos fejsérüléses betegek mindössze 4%-ánál fordulnak elő egyedüli törésként.

A bazilláris töréseknek jellegzetes jelei vannak: vér az orrmelléküregekben; liquor rhinorrhoea (liquor szivárog az orrból) vagy a fülből (liquor otorrhoea); periorbitalis ekchymosis, amelyet gyakran “mosómedve szemnek” neveznek (a szemgolyók véraláfutása, amely a törés helyéről szivárgó vér ottani összegyűjtéséből ered); és retroauricularis ekchymosis, amelyet “Battle-jelként” ismernek (véraláfutás a masztoid processus felett).

Növekvő koponyatörésSzerkesztés

A növő koponyatörés (NKE), más néven koponyaagyi erózió vagy leptomeningeális ciszta, amely az agy-gerincvelői folyadékkal telt cisztás tömeg szokásos kialakulása miatt a fejsérülés ritka szövődménye, amely általában a falicsont lineáris koponyatöréseihez társul 3 év alatti gyermekeknél. Idősebb gyermekeknél a koponya atipikus régióiban, például a basioccipitalisban és a koponyaalapban, valamint más típusú koponyatörésekkel összefüggésben is előfordult. Jellemzője a törés diasztatikus megnagyobbodása.

Változatos tényezők állnak összefüggésben a GSF kialakulásával. Az elsődleges kiváltó tényező a dura mater szakadása. A koponyatörés megnagyobbodik, részben az agy gyors fiziológiás növekedése miatt, amely kisgyermekeknél fordul elő, és az agy-gerincvelői folyadék (CSF) pulzálása miatt az alapul szolgáló leptomeningeális cisztás tömegben.

Cranialis burst fracturaSzerkesztés

A cranialis burst koponyatörés, amely általában súlyos sérülésekkel fordul elő 1 évesnél fiatalabb csecsemőknél, zárt, diasztatikus koponyatörés, az ép fejbőr alatt a koponya külső tábláján túlra extrudált agyvelővel.

Az ilyen típusú töréshez heveny fejbőrduzzanat társul. Az azonnali fejbőrduzzanat nélküli kétes esetekben a diagnózis mágneses rezonanciás képalkotás segítségével állítható fel, így biztosítható a gyorsabb kezelés és elkerülhető a “növekvő koponyatörés” kialakulása.

Összetett koponyatörésSzerkesztés

Összetett koponyatörésről akkor beszélünk, ha az agyat védő összes réteg átszakadt a felhámtól az agyhártyáig. a külső környezet érintkezését a koponyaüreggel

A törés olyan fedőszakadással együtt, amely átszakítja a felhámot és az agyhártyát – vagy áthalad az orrmelléküregeken és a középfül struktúráin, a külső környezetet a koponyaüreggel érintkeztetve – ez egy összetett törés.

Az összetett törések lehetnek tiszták vagy szennyezettek. Összetett koponyatöréseknél koponyán belüli levegő (pneumocephalus) fordulhat elő.

Az összetett koponyatörések legsúlyosabb szövődménye a fertőzés. A fertőzés fokozott kockázati tényezői közé tartozik a látható szennyeződés, az agyhártyaszakadás, a laza csonttöredékek és a kezdeti sérülés után több mint nyolc órával történő kezelésre jelentkezés.

Összetett emelt koponyatörésSzerkesztés

Az összetett emelt koponyatörés a koponyatörés egy ritka típusa, amikor a törött csont a koponya ép külső táblája fölé emelkedik. Az ilyen típusú koponyatörés mindig összetett jellegű. Fegyveres támadás során keletkezhet, amikor a kezdeti ütés áthatol a koponyán és az alatta lévő agyhártyán, majd a visszahúzódáskor a fegyver a koponya törött részét kifelé emeli. Okozhatja az is, hogy a koponya elfordul ütés közben, tompa trauma esetén, a koponya elfordul egy élettelen tárgynak ütközve, például eséskor, vagy előfordulhat a beteg átszállítása során a kezdeti összetett fejsérülést követően.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.