Az asante és más akan népek körében a székelyek fontos szerepet játszanak az egyes emberek életének mérföldköveiben. Amikor a gyermekek megtanulnak kúszni, első ajándékként székletet kapnak az apjuktól. A fiatal nők számára a pubertási szertartások során székre kell ülniük. A férj a házasságkötéskor zsámolyt ajándékoz a feleségének. Az elhunyt személyt temetés előtt egy zsámolyon fürdetik. Egy fontos vezető halála után a szertartási zsámolyokat megfeketítik és elföldelik – ez is mutatja, hogy a zsámolyok képesek reprezentálni az ember lelkét.
Nem csak a zsámolyok vannak jelen az asante népek életében, de az alapformájuk is állandó marad. Minden Asante székletet – legyen az háztartási vagy nyilvános használatra szánt – egyetlen fadarabból faragnak. Az ülőfelület jellemzően ívelt, és egy téglalap alakú talapzaton egy központi oszlop és négy sarokoszlop támasztja alá. A középső rész lehet geometrikus vagy figurális, de a szertartási zsámolyokon használt motívumok kapcsolódó közmondásokat ábrázolnak.
Az állami (vagy szertartási) zsámolyok a legfontosabbak az összes akan királyi ereklye közül. Csak a főnökök és a magas rangú tisztviselők kapnak engedélyt az Asantehene-től arra, hogy székleteiket bonyolult mintázatú ezüst- vagy aranycsíkokkal díszítsék. Ezüsthöz csak kereskedelem útján lehetett hozzájutni, gyakran beolvasztott európai ezüstpénzek formájában.
A legfontosabb és legszentebb asantei zsámoly az aranyzsámoly. Ez képviseli az Asantehene (király) tekintélyét, magában foglalja a nemzet lelkét, és a királyság egységét jelképezi. A tömör aranyból készült Aranyszék soha nem érinti a földet; körmenetben viszik, és saját trónusa van.
Az Asante királyság megalapítása előtt az akan népek kis független államokba szerveződtek, amelyek élén egy-egy legfőbb főnök állt. 1701 körül Kumasi városában több ilyen állam egyesült az Asante katonai és gazdasági ereje alatt.
Az asantei szájhagyomány szerint a királyságot akkor alapították, amikor Komfo Anokye főpap csodával határos módon az égből Nana Osei Tutu térdére ereszkedett az Aranyszék, és ezzel I. Osei Tutu Asantehene-nek, az általa meghódított törzsfőnökségek királyának nevezte ki. A pap ezután megparancsolta a korábban független államok főnökeinek, hogy temessék el a meglévő regáliáikat, hogy ezzel is jelezzék hűségüket a legfelsőbb Aranyszékhez.”
Kivonat a
- Roslyn Walker, Az arany hatalma: Asante Royal Regalia from Ghana, címszöveg, 2018.