A Lazarus és Folkman (1984) stressz és megküzdés tranzakciós elméletének hatása figyelemre méltó, és továbbra is a pszichológiai stressz és megküzdés kutatásának sarokköve több területen is. Ebben a fejezetben áttekintjük ennek az elméletnek a legfontosabb összetevőit, különös tekintettel a problémafókuszú és az érzelemfókuszú megküzdési taxonómia hatékonyságára. Leírjuk a kutatási fogalmak pontos osztályozásához szükséges három kritériumot: a tényezőknek fogalmilag egyértelműnek, egymást kölcsönösen kizárónak és kimerítőnek kell lenniük, és megvitatjuk, hogy a probléma- és érzelemközpontú megküzdési taxonómia mennyire felel meg (vagy nem felel meg) ezeknek a kritériumoknak. Két alternatív megküzdési taxonómiát is áttekintünk: Edwards és Baglioni (1993, 2000) kibernetikus megküzdését és Skinner, Edge, Altman és Sherwood (2003) hierarchikus osztályozását az adaptív funkció szerint. Végül a tranzakciós elmélet legújabb finomításait tárgyaljuk, különös tekintettel a jövőorientált megküzdésre. Nyilvánvaló, hogy a stressz és a megküzdés kutatása a közelmúltban megfiatalodott, és izgatottan várjuk a további előrelépéseket ezen a területen.