Egy tipikus levélhez az ernyőfa levelét használjuk, amelyet Észak-Amerikában és Európában általában lombos növényként árulnak. Valójában ez a fa Észak-Ausztrália trópusi esőerdeiben őshonos; azért jó példa, mert az év bármely szakában megvizsgálhatjuk.
Az ernyőfa levelének szerkezete jellemző a levelekre általánosságban (bal felső kép). Van egy külső rétege, az epidermisz, amely viaszos, vízálló bevonatot képez. Az alsó felület epidermisze őrsejteket termel, amelyek megduzzadnak és összezsugorodnak, hogy bezárják és kinyissák a pórusokat (sztómák), amelyek a vízgőz elvesztését (transzspiráció) és a szén-dioxid bejutását szabályozzák. A belső szöveteket a mezofill, a levél fotoszintetizáló sejtjei alkotják. Ezek jellemzően a felszínhez közelebbi hosszú oszlopos sejtek (paliszádparenchima) és az alatta lévő lazább, szabálytalanabb sejtek (szivacsos mezofillparenchima). E sejtek citoplazmájában kloroplasztiszok találhatók. Mindegyik sejtnek van egy nagy, membránnal lekötött vakuólusa, amely a sejt térfogatának mintegy 90 %-át foglalja el. A víz és a tápanyagok az erekben lévő xilémszöveten keresztül jutnak be ezekbe a szövetekbe, a fotoszintézis cukortermékei pedig a flómaszöveten keresztül jutnak el a növény más részeibe. A szén-dioxid és a víz növénybe történő mozgásának fontosságát a fotoszintézis összefoglaló egyenletében láthatjuk. (Keresztmetszet a jobb felső képen)
A színt a levélszövetben lévő pigmentek egyensúlya, valamint a plasztidokban lévő pigmentek eloszlása és a levél belsejében lévő légterek, amelyek szórják a levélbe behatoló fényt, hozzák létre. Így a spektrumnak a levél által elnyelt részei csak általános összefüggést mutatnak a legnagyobb mennyiségben előforduló pigmentek, a klorofill elnyelőképességével.
Umbrella levél anatómiája
Az ernyőfa levelének anatómiája, a teljes keresztmetszet, a főbb szövetek azonosításával és a paliszádparenchimasejtek részletével
Umbrella fa paliszádsejt és sztómák
Kép balra – lent: Transzmissziós elektronmikroszkópos felvétel a paliszádparenchimasejtről, melyen a kloroplasztiszok sötét grana halmokkal és a nagy vakuólum látható .
Kép jobbra: Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel a levél alsó felszínéről, melyen látható a nyílások (a sztómák) nagy sűrűsége, melyeket egyenként két védősejt vesz körül.
